0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A vidéki egyetemeknek küldetésük van

Július elsejével hivatalba lépett Kovács Melinda, a Kaposvári Egyetem új rektora. Az állatorvos végzettségű szakember, aki a Magyar Tudományos Akadémia doktora és rendes tagja, csaknem négy évtizede dolgozik Kaposváron. Mint fogalmaz, sorsa összefonódott az egyetemmel, amelytől olyan sokat kapott, hogy most ő is szeretne visszaadni ebből.

Állatorvosként végzett, és már a pályája elején Kaposvárra került. Hogyan indult az itteni pályafutása?

– Igen, az Állatorvostudományi Egyetemre jártam, bár eredetileg vegyészmérnök szerettem volna lenni. Nyaranta eljártam az egyetemre dolgozni a laboratóriumba, amit nagyon megszerettem. Harmadéves egyetemistaként már Kaposvárra jártam gyakorlatra, Guba Sándor (a kaposvári Mezőgazdasági Technikum első vezetője, az egyetem jogelődje, a főiskola alapító főigazgatója – a szerk.) vezetésének időszaka volt ez. Édesapám (Kovács Ferenc, az Állatorvostudományi Egyetem volt rektora, a Kaposvári Egyetem Doktori Iskola Tanácsának örökös, tiszteletbeli elnöke – a szerk.) és Guba Sándor nagyon jóban voltak, sok közös tervük volt az agrár- és az állatorvosképzés területén, mivel két nagyon egymásra utalt szakmát képviseltek. Harmadéves koromtól a nyári gyakorlatokat minden évben itt töltöttem a Főiskola tan­üzemében, ahol minden állatfajjal, eltérő tartás- és takarmányozástechnológiákkal, állategészségügyi kérdésekkel lehetett foglalkozni. Horváth Miklós, illetve Guba Sándor volt az intézetvezető, ők felajánlottak egy tanulmányi szerződést, így jöttem ide.

Mennyire volt tudatos döntés, hogy nem Budapesten, hanem vidéken kezdje a pályáját?

– Szerettem volna egyetemen tanítani, és vidéken kipróbálni az életet. Mivel nagyon jó szakmai közösség volt itt, gondoltam, megpróbálom. A próbálkozásból 37 év lett, az egyetem fejlődésének fantasztikus korszakait éltem meg. Guba Sándor karizmatikus vezető volt, hihetetlen empátiával tudta ide vonzani az ország legjobb szakembereit és perspektívát adni nekik. Kaposváron ez a szellemiség volt jellemző Horn Péter vezetése alatt is: az egyéni ambíciók és az egyetem fejlődésének szinkronja. Számomra is mindig támogató hátteret adott az egyetem.

Kevés olyan női rektor van, aki az MTA rendes tagja. Rektori kinevezésével a kutatói vonal nem kerül háttérbe?

– Vezetek egy akadémiai kutatócsoportot. 2013-ban választottak akadémikussá, akkor lettem az MTA levelező tagja. 2010 után különböző akadémiai bizottságok munkájába is bevontak, 2013 után pedig az Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsán belül az Élettudományi Bizottságnak voltam tagja, majd vezetője. Ez azért volt hasznos, mert megismertem az akadémiai kutatóhálózat, a kutatóintézetek működését, ahol világszintű eredmények születnek. Most teljes erővel az egyetem vezetésére szeretnék fókuszálni. Van egy jó, fiatalokból álló csapat, amelynek tagjai továbbviszik azt a munkát, amit együtt elkezdtünk. A szakmai irányítást megtartom, mindenben segítem őket, de az elsődleges feladatom az egyetem vezetése lesz.

Az egyetem életében voltak átszervezések, nehéz időszakok. Korábban többen is úgy vélekedtek, hogy nem szabadott volna elengedni az erős állattenyésztési vonalat Kaposvárnak, hiszen ez egyedülálló volt az országban.

– Az állattenyésztési vonal most is erős, a profilt úgy alakítottuk ki az elmúlt évtizedben, hogy a biztonságos, jó minőségű állati eredetű élelmiszer alapanyag-előállítás legyen a fő profilunk. Minden fejlesztésünket ebbe az irányba indítottuk el.

Úgy vélem, hogy az agrár-felsőoktatásban ez ma is egy erős pont, tudatos és jó fejlesztési irány volt „A szántóföldtől az asztalig” szemlélet, melyben az állattenyésztés ma is központi vonalat képvisel.

A 2010-es átszervezés nehéz időszak volt, de Kaposvárnak sikerült ebből is előnyösen kijönnie, mert önálló egyetem maradhatott. A Kaposvári Egyetem a négy karával ennek a régiónak – Pécs mellett – meghatározó intézménye. Az agrárképzés, az agrárterületen folytatott kutatás-fejlesztés meghatározó része, zászlóshajója az egyetemnek, amely egyre inkább multidiszciplinárissá vált. A problémamegoldó, feladatorientált kutatások ma több tudományterület összefogását igényli.

Hogyan alakult a hallgatói létszám az utóbbi időszakban? Leginkább a környékről, a régióból érkeznek a fiatalok és vannak-e külföldi diákok?

– Jelenleg körülbelül 2700 hallgatónk van, agrárképzésben körülbelül hétszázan vesznek részt. A hallgatói létszám részben a demográfiai változások miatt csökkent az elmúlt években, ez minden intézményben probléma. Beiskolázásunk nagyrészt regionális. A Kaposvári Egyetem négy Karán jelenleg 16 alapszakokon és hat mesterképzési szakon folyik oktatás, valamint van két osztatlan képzésünk. A képzések közül négy szakon folyik angolul is oktatás, jelentős a duális képzést kínáló szakok száma (alap- és mesterszakon is 5-5). Ezeken kívül számos szakirányú továbbképzés, OKJ-s képzések, valamint rövid, speciális tanfolyamok és tréningek színesítik a palettát. A felsorolt szakokon belül sajnos kevés az ország minden részéről hallgatót vonzó unikális, valamint a nemzetközi beiskolázás szempontjából nélkülözhetetlen idegen nyelven folyó képzés.

Lótenyésztő, lovassport-szervező szak például csak két helyen van az országban, a Művészeti Kar pedig olyan szakokból állította össze a portfólióját, amelyek Budapesten kívül, vidéken csak Kaposváron érhetők el.

Ezeken a szakokon országos beiskolázásra lehet számítani. Csak olyan új szakot tervezünk indítani, amely máshol nincs, vagy az itt végző BSc-s hallgatókat itt tartja. Tervezünk egy „Egy az egészség – One Health” koncepcióra épülő új mesterszakot létrehozni több egyetem együttműködésével. E mögött az a meggondolás áll, hogy az ember egészsége alapvetően összefügg a környezet egészségével, nem lehet különválasztani a növény-, az állat- és a humán egészségügyet. Egy ilyen interdiszciplináris képzést tervezünk az Állatorvostudományi Egyetemmel, a Pécsi Tudományegyetemmel és a keszthelyi Georgikon karral, magyar és angol nyelven egyaránt. Európában hasonló profilú képzés van ugyan, de olyan, amely az egészségmegőrzés és a megelőzés kérdését az élelmiszerlánc egészében, a talaj – növény – állat – ember összefüggésben vizsgálja, nincsen. Ezzel növelhetnénk a külföldi hallgatók számát, amire megvan a kapacitásunk. Az agrárképzésben jelenleg egy MSc-képzésünk van, ami angolul is elérhető, ezt a kört szélesíteni lehetne, illetve a Gazdaságtudományi Karon is van három angol nyelven oktatott szak.

Hogyan alakul az egyetem költségvetése, a hallgatók utáni támogatások, valamint a piaci bevételek?

– Az egyetem eredeti előirányzott költségvetése 6 milliárd forint, ebből közel 2,5 milliárd forint az állami finanszírozás. A többi önköltséges hallgatókból, illetve projektekből, K+F vállalati bevételekből, szolgáltatásokból adódik. Mindenképpen szükség lenne az állami támogatás növelésére, ami a hallgatói létszám alapú finanszírozással nagyon nehéz. A célunk nem az lenne, hogy mindenkit vegyünk fel és tartsunk benn a rendszerben, hanem sokkal inkább az, hogy minőségi képzést végezzünk. Bár emelték, de az agrárterületen még mindig alacsony a hallgatói normatíva: a gyakorlatorientált – laborok, állattartó telepek fenntartása stb. – oktatás költségeit nem fedezi. A meglévő infrastruktúra és a folyamatban lévő fejlesztések megalapozzák az Agrártudományi Karhoz kötődő vállalati megbízásokból származó bevételek növekedését.

Ez összefügg azzal a kormányzati céllal, hogy a piaci igényekhez kell igazítani az agrárképzést. Önnek erről mi a koncepciója, mi látszik, mi a piaci igény?

– Szeretnék egy olyan testületet, egy szélesebb körű stratégiai fejlesztési tanácsot létrehozni, amelybe bevonjuk azokat a munkaadókat, akikhez az egyetem elvégzése után a hallgatóink is kerülhetnek. Az alapképzéstől kezdve a kutatás-fejlesztésen keresztül folyamatos kommunikációt lehetne folytatni arról, hogy valóban mire van szükség. A felsőoktatásnak folyamatosan változó társadalmi, gazdasági, környezeti feltételeknek kell megfelelnie, az igény is állandóan változik, ezért van szükség folyamatos konzultációra. Ez az Egyetem minden karát érinti, minden szakterület esetében meg kell hallgatni a felhasználói oldalt.

Az agrártárca azt is a zászlajára tűzte, hogy a mezőgazdaságot szerettessük meg a fiatalokkal. Itt Kaposváron is van szakiskola (az AM Dunántúli Agrárszakképző Központ, Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma – a szerk.), lehet-e látni közvetlenül, hogy ezek a diákok merre indulnak, jönnek-e az egyetemre? Mivel lehetne a fiatalokat idecsábítani?

– Valóban, a mezőgazdasági szakiskolával az egyetem szoros kapcsolatot ápol, elindult egy közös gyakorlati képzési hely kialakítása is. Agrár-ipari cégek bevonásával olyan, elsősorban eszköz és infrastruktúra fejlesztésről van szó, amely az agrár­termelés precíziós technológiáit mutatná be a képzés legkülönbözőbb színterein.

A beiskolázási programnak fontos része lenne, hogy a fiatalokkal megismertessük és megszerettessük az agráriumot.

A Kaposvári Állattenyésztési Napoknak is éppen az az egyik célja, hogy bemutassa a fiataloknak, a gyerekeknek – hiszen sok családos látogató van –, hogy mit is jelent a mai modern, a digitalizáció irányába fejlődő mezőgazdaság.

Láthassák, hogy egy minőségi és rangot jelentő képzésről van szó, ami a biológiai alapoktól kezdve műszaki, informatikai, gazdálkodási, pénzügyi, tehát nagyon széles körű ismereteket igényel. Nekünk is fel kell venni a kesztyűt, a képzésünket is modernizálni kell, és nagy szükség van egy olyan fórumra, ahol az igények napi szinten megfogalmazódnak. Olyan képző helyekre is szükség van, ahol a termelés magas szintű. Meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a vezető agrárvállalkozások szakembereit bevonjuk az oktatásba.

Rektori pályázatát 19 szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül, vagyis egyöntetűen támogatta az egyetemi szenátus. Milyen oktatási prioritások szerepeltek a pályázatban?

– Úgy vélem, hogy a jól átgondolt új tervezett szakok mellett nagyon nagy szükség van rövid ciklusú képzésekre, amelyek nem kifejezetten az alap- és mesterképzés rendszerébe, hanem inkább a felnőttképzésbe illenek bele. Ezekre lenne igény a környező országokból is. Fontosnak tartom az oktatási módszertan fejlesztését is, mert a legtöbb területen még a hagyományos hallgatói-oktatói kontakt órákon alapuló oktatás folyik a gyakorlati oktatás mellett. Az elmúlt években azonban nagyon sok elektronikus tananyag elkészült, ezeket szeretnénk aktualizálni, és a web-alapú, illetve az e-learning oktatás lehetőségét felmérni, és fokozatosan több képzésben is bevezetni. Látjuk, hogy egyre több az egyéni tanrendet kérő olyan hallgató, aki vagy dolgozik, vagy esetleg máshol is tanul. A hallgatói létszám növelésében, illetve a lemorzsolódás csökkentésében is segíthet az ilyen típusú oktatás. A hallgatói létszám megtartását, a lemorzsolódás megakadályozását szolgálja a mentorálás is. Szeretnénk egy olyan hallgatói mentorrendszert kiépíteni, amelyben a mesterszakos hallgatók az alapképzésben résztvevőket segítenék a tanulásban, az egyetem rendszerének megismerésében.

A Kaposvári Egyetem agrárképzése infrastrukturálisan is kiemelkedő, van tangazdaság, kutatóintézet, itt található a bőszénfai Vadgazdálkodási Tájközpont és itt van a Pannon Lovasakadémia is. Ez egyrészt egyedülálló, nyilvánvalóan a hallgatók is profitálhatnak ebből a teljeskörűségből, de komplex rálátást is igényel.

– Igen, ez más mint a kutatás, az én világom korábban inkább a laborok, az állatkísérletek világa volt, azon belül is inkább alapkutatással foglalkoztam. Erősen támaszkodom azokra a kollégákra akik a kari szervezetekben vezetők, illetve az egyes szakterületek itthon és nemzetközileg is elismert képviselői. Ez egy csapatmunka, amiben a rektornak alapvetően koordináló és menedzsment feladatokat kell ellátnia.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság