0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

„Ajándék a mezőhegyesieknek”

Extrém meleg, színvonalas verseny, helyi vonatkozású sikerek – ezek jellemezték a XXV. Jubileumi Kanca- és Ménversenyt Mezőhegyesen.

A háromnapos díjugratóverseny az ifjúsági kategóriákkal kezdődött, ahol számos fiatal tehetség mérettette meg magát, miután izgalmas küzdelmet láthattunk vasárnap a döntőkben és a korosztályos versenyszámokban.

A 25. szuperdöntőben kilenc ló állt starthoz, öt kanca és négy mén, köztük a Kanca II. kategória győztese, a mezőhegyesi Flóra, Piroska Zoltánnal. A versenyszám pályája hat akadályt és hét erőkifejtést tartalmazott. Az izgalmas szuperdöntőt mén nyerte, Givano (apja Arizona, anyja Pamela), nyergében Krucsó Szabolccsal; és szintén Krucsó Szabolcs lovagolta a második legjobb időt hibátlanul teljesítő lovat, Lady Winnert (apja Contendro, anyja Céda). Chanel (apja Calido I, anyja Tekla II) Czuczi Istvánnal harmadikként végzett, így a kancák foglalták el a dobogó második és harmadik fokát. Dallos Gyula miniszteri biztos, a magyar lovassport örökös bajnoka is megtisztelte jelenlétével rendezvényünket.

Krucsó Ferenc, Krucsó Szabolcs édesapja és edzője így értékelte a versenyt: „Igazából számítottam erre a végeredményre. Szabolcs utóbbi 4-5 évben nyújtott teljesítménye előrevetítette, hogy ma megnyeri a szuperdöntőt. Nagy esélyes volt, de előre lefutott verseny nincs. Addig, amíg nem járt le a verseny, én sem mertem ezt kijelenteni.

Ez egy nagyon jó helyszín. Én mezőhegyesi vagyok, és szerintem ez egy ajándék a mezőhegyesieknek. Jó lenne minél több helyi lakost itt látni, hogy biztassák, támogassák a versenyzőket.

Én apaként és edzőként régóta benne vagyok a lovasvilágban, nagyon sok lóban meglátom a reményt, az esélyt. Sajnos sokszor az utolsó pillanatban kerülnek hozzám a lovak, megkeresnek, hogy segítsek rajtuk. Givano is így került Szabolcshoz. Egy apuka megkeresett, akinek egyébként két lánya van, akik lovagoltak ezen az erős ménen. Egyetértett velem, hogy képzetlenül nem lehet nekivágni egy ilyen nagy feladatnak. Az apa elfogadta az érveimet és ránk bízta ezt a lovat. Jó lovat jó lovasnak kell lovagolnia. Nagyon jó felmenői vannak a lónak, a származásával sincs semmi gond. Nagyon érzékeny ló és óvatos. Speciális lovas kell rá.

Sokáig lovagoltam a ménesbirtok jogelődjeinek kötelékében, az első szuperdöntő-győztes, Hermina anyját, Hérát volt szerencsém lovagolni, sok más nagyon jó, Mezőhegyesen tenyésztett ló között.”

Krucsó Szabolcs is pozitívan értékelte a versenykörülményeket.

„Minden hétvégén versenyen vagyok, nagyon ritkán van időm hazajönni. Volt két kancám meg egy ménem, ami erre a versenyre alkalmas volt, így adott volt, hogy hazajövök versenyezni és egyúttal a családomat is meglátogatom. A lovaim közül a szürke talán kifáradt, mert ez volt a harmadik versenye idén; a másik kettő, Givano és Lady Winner viszont formában voltak, tökéletesen megfeleltek az elvárásaimnak. A pálya kényelmes volt, technikailag is megfelelt.

Köszönjük a résztvevőknek a kitartást és a versenyzőknek a színvonalas jubileumi versenyt!

Várjuk önöket augusztus 10–11-én a Kruzsicz József Díjlovas emlékversenyen, addig is nyári díjugrató- és díjlovasversenyekkel készülünk július 6-án és 28-án.

Gyerekkorom óta ismerem, mert itt nőttem fel. Örülök, hogy megnyertem a szuperdöntőt, meglepetés volt a dicsőségfal is, meg a vándorkupa, amin ott lesz majd a nevem. A legelső Kanca- és Ménversenyen is indultam, de a huszonötödiket sikerült megnyernem” – fejezte ki örömét Szabolcs.


Papp István Tibort, a Mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság vezérigazgatóját is megkérdeztük a verseny után.

Hogyan alakult a Kanca- és Ménverseny az elmúlt huszonöt évben?

A II. világháború után Mezőhegyes a két legnépszerűbb szakágban, a díjugratásban és a fogathajtásban is fontos tényező volt – fogathajtásban csak versenyzői révén, viszont díjugratásban versenyhelyszínként is. Hazslinszky Krull Géza és Máchánszky Gyula idejében itt már rendeztek díjugratóversenyeket, majd a 70-80-as években Ménesek Versenye néven tartottak díjugratóversenyt, sőt magyar bajnokság és magyar bajnoki fordulók is zajlottak itt. A rendszerváltás után az akkori szakvezetés új kiírásával alakult ki a Kanca- és Ménverseny, azzal a szakmai alapgondolattal, hogy itt rendezték akkoriban a Tenyészversenyt, ahol ősszel az öt-hat-hétéves lovak versenyeztek, nyáron pedig az idősebb kategória, nagyobb számokban. Az eredeti kiírás szerint csak olyan kancák és mének nevezhettek, amelyek közvetlenül vesznek részt a tenyésztésben, illetve csak a fedeztetési engedéllyel rendelkező mének, és bírált minősített tenyészkancák. Így miután Mezőhegyesen volt a Tenyészverseny is, gyakorlatilag azonos körülmények között az ötévesektől egészen a legöregebbekig lehetett kipróbálni a lovakat. Saját- és ivadékvizsgálat is zajlott. Nagyon sokat változott a 25 év alatt a kiírás, a környezet és a díjugratósport. Az elején két korosztályban – Kanca I., Kanca II., Mén I., Mén II. – versenyeztek a kancák és a mének, ez akkor változott meg alapvetően, amikor a korosztályos minősítőversenyek rendszerét bevezette a Díjugrató Szakbizottság. Rendkívül bonyolult lett volna a kiírás, így elengedtük a Kanca I., Kanca II-t, és engedtünk abban is, hogy a fedeztetési engedéllyel bíró mének mellett azok a mének is indulhatnak, melyeknek nincs engedélyük, hiszen pont ez a teljesítmény az, ami alapján az egyesület engedélyt ad. Tehát a verseny Tenyészverseny jellegét megőriztük, a kiírás lényegi részét megtartottuk, ez egyébként folyamatosan változik. Nagyon örülök annak, hogy 25 éve kitartunk ezzel a versennyel, azt gondolom, hogy Mezőhegyes nem engedheti el a díjugrató versenyhelyszíni státuszát. Kötelességünk nagy versenyeket rendezni a jövőben is. Hogy ezt a következő 25 évben is Kanca- és Ménversenynek hívják-e, azt nem tudom, csak remélem.

Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy továbbra is kell változtatni a kiírást, a feltételeket, akár a pénzdíjat, ebben kérjük a Díjugrató Szakág együttműködését, segítségét is. Véleményem szerint a Kanca- és Ménverseny fontos állomása volt a magyar díjugratósportnak, mára talán csökkent a jelentősége, de azon kell dolgozni, hogy visszanyerje a státuszát. Ehhez az kell, hogy kiemelt státuszt kapjon a szakbizottságtól és talán az MSLT-től is, és több pénzt kell befektetnünk. A pénz ebben a pillanatban nem probléma, de amennyiben én vagyok a döntéshozó, addig nem teszek bele többet, amíg nem kapok biztosítékot a szakágtól, hogy kiemelten kezelik a versenyt.

Milyen tanulságokat lehet levonni a XXV. Kanca- és Ménverseny után?

Mindenképpen le kell vonni a tanulságokat. Nyilvánvalóan van egy sajátos földrajzi elhelyezkedése Mezőhegyesnek, nem tudjuk közelebb vinni Budapesthez, vagy a Dunántúlhoz, de megépült az autópálya, Budapestről személyautóval két óra alatt ide lehet érni. Ez már jobb pozíció a 25 évvel ezelőtti állapotokhoz képest. A füves pálya folyamatosan vita tárgya. Ha megkérdezzük a versenyzőket – köztük a szakág vezetőjét –, vagy olyan lovasokat, akik Eb-n, vb-n lovagoltak, nem kritizálják. Nyilvánvalóan van némi rizikója, mert a szélsőséges időjárást rosszabbul viseli, mint a textiles talaj, de én úgy gondolom, hogy Mezőhegyes konzervatív lovas helyszín, ragaszkodnék a füves pályához.

A kor követelményeihez igazodva mindenféleképp növelni kell a pénzdíjat, és a szakágtól azt kell kérni, hogy nagymértékben respektálja ezt a versenyt.

Mezőhegyes azonban ma már nem csak díjugratóversenyeknek ad otthont.

Miután a szakbizottság úgy döntött, hogy a Tenyészversenyt más helyszínen rendezi meg, elkezdtünk komolyabban foglalkozni fogathajtóversenyek szervezésével. Megépült a fogathajtó maraton-akadálypálya, ekkor kicsit alakítottunk a pályán, hogy a fogathajtóverseny feltételeinek jobban megfeleljen, innentől kezdve szűkült a mozgástér a díjugratás irányában, hiszen itt előjön a füves talaj egyik hátránya. Ha a textiles talajt kijárja a kocsikerék, vagy kiforgatják a lovak, csak meghúzzuk, meghengereljük és ugyanolyan lesz másnap, a fűnek viszont kell négy-öt hét, hogy regenerálódjon. Ezért nem tudunk annyi nagy versenyt rendezni, viszont mi rendezzük a Fiatal Fogatlovak Világbajnokságát, emellett mondhatom, most már hagyományosan 2014 óta rendezünk évente legalább egy nagy fogathajtóversenyt és a Kanca-Mén versenyt. Közben pedig kisebb versenyeket, tehát ha a pálya adottságait vizsgáljuk, sokkal többet nem is tudnánk kihozni belőle. Ha meg tudjuk erősíteni a Kanca- és Ménversenyt a státuszában, és több évre megnyerjük a Fiatal Fogatlovak Világbajnokságát, emellett rendezünk nemzeti vagy nemzetközi versenyt fogathajtásban és közben különböző kisebb versenyeket, megfelelő módon és formában szolgálja Mezőhegyes a magyar lovassportot.

Sokáig nem rendezett Mezőhegyes díjlovaglóversenyeket, mostanában azonban már akad, ami a régió díjlovassportjára is fejlesztő hatással lehet. Annál is inkább fontos ez, mert például Hazslinszky Krull Géza vagy tanítványa, Magyar Imre versenyeztek díjlovaglásban.

Arra törekszem, hogy minél több szakágnak tudjunk versenyhelyszínt biztosítani. Ez nem csupán szubjektív törekvés, hanem objektív is, hiszen több fajtát tenyésztünk és minél több szakágban vagyunk érintettek, annál nagyobb a piaci lehetőség, annál nagyobb eséllyel tudjuk eladni a lovainkat. Bár Mezőhegyes nem a díjlovasversenyekről híres, mégis azt lehet mondani, hogy van hagyománya, hiszen a kérdésben említett híres, Mezőhegyesen tevékenykedő lovasok sikeres díjlovasversenyzők is voltak, emellett az idomítás minden lovassport alapja. A Mezőhegyesen rendezett díjlovaglóversenyek üzenet értékűek is a helyi lovasoknak, diákoknak, mert sajnos nem népszerű a mi térségünkben a díjlovaglás. Először kisebb kategóriákban, majd az évek során már nagyobbakban is tudtunk díjlovaglóversenyeket rendezni.

Mi lesz, ha megvalósulnak a központi ménesudvart érintő beruházások?

Tervben van, hogy a központi ménesudvar kinti lovardájának a pályáját bővítjük, ez még jobb feltételeket kínál majd a ménesudvarban tartott díjlovasversenyek rendezéséhez is.

Visszatérve a Kanca- és Ménversenyre, nem haladhatunk el amellett, hogy idén kevés volt az induló.

Az igaz, hogy kevesen neveztek, de úgy gondolom, hogy a szuperdöntőben elinduló lovasok komoly stábot alkottak. Saját, profi versenyzőinken felül Kovács Henri, Krucsó Szabolcs és nem utolsósorban a Díjugrató Szakág elnöke is megtisztelt minket részvételével. Attól függetlenül, hogy valóban alacsony volt a létszám, jó minőségű lovak és jó lovasok jöttek, három nap után pedig a legjobbak versenye, a szuperdöntő jól sikerült. Hogy őszinte legyek, annyira nem vagyok elkeseredve, hogy kevesen voltak, mert kompenzálja ezt az a tény, hogy ezen a szinten, 140-145 cm-en jó lovak és jó lovasok versenyeztek. A jövővel kapcsolatban pedig bizakodó vagyok.

(x)

Forrás: Pegazus