0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Megőrzendő kincseink a kunhalmok

Az alföldi tájaink síkjából sok helyütt jellegzetes földhalmok emelkednek ki: a kunhalmok több ezer éves emlékeket rejtenek, sok esetben pedig „szigetként” őrzik az intenzív mezőgazdasági művelés előtti időkre jellemző élővilág nyomait. Noha e halmok bő húsz esztendeje kiemelt természetvédelmi oltalom alatt állnak, a helytelen mezőgazdálkodási gyakorlatok gyakran okoznak károkat bennük.

Egyes források szerint volt idő, amikor a halmok száma csak az Alföldön meghaladhatta a 40 ezret, az állami természetvédelem által vezetett országos nyilvántartás ezzel szemben napjainkban mindössze 1542 védett kunhalmot tart számon. Ezek közül

sok már a Kr. e. 2. évezredben is a síkság tájrésze volt: a sírhalmokat (kurgánokat) például jellemzően a bronzkorban építették magas rangú személyek sírja fölé a temetkezési rítus részeként, s ettől az időszaktól kezdve alakultak ki elpusztult és újjáépült települések egymásra rétegződő omladékaiból a lakódombok – más néven tellek – is.

A máig fennmaradt kunhalmok között akadnak, amelyeket hírek továbbítására, tájékozódásra és megfigyelésre használtak (őrhalmok), illetve előfordulnak köztük olyanok is, amelyek egykori települések vagy birtokok határait jelölték s jelölik napjainkban is. Mindemellett táj- és természetvédelmi szempontból is jelentős helyszínekről van szó, hiszen számos esetben kimaradtak az intenzív mezőgazdasági hasznosításból, ennek köszönhetően például alföldjeink természetes állapotára jellemző élőhelyek és növénytársulások maradványai, akár fokozottan védett növény- és állatfajok is fennmaradhattak rajtuk.

A kunhalmok éppen ezért rendkívül sok értékes információval szolgálnak, amelyek hozzájárulhatnak a környezetet alakító folyamatok, egyszersmind az azokat magában foglaló táj és az abban élő ember múltjának és jelenének megismeréséhez. A megőrzésük érdekében tett intézkedések sorából kiemelendő az 1996-os esztendő, amikor is az Országgyűlés a természet védelméről szóló törvény elfogadásával az összes magyarországi kunhalom természetvédelmi oltalom alá helyezéséről döntött.

Újabb fontos állomás, hogy hazánk – az Európai Uniós tagállami kötelezettségének eleget téve – 2009-től kibővítette a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ) feltételrendszerét tájképi elemek, köztük a kunhalmok megőrzésére irányuló előírásokkal. Ennek eredményeképp az egységes területalapú és egyes vidékfejlesztési támogatások kifizetéséhez kapcsolódó ellenőrzések 2010 novemberétől a kunhalmokra, mint megőrzendő tájképi elemekre is kiterjedtek.

A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy e kiemelt jelentőségű helyszínekre máig veszélyt jelent az emberi tudatlanság vagy éppen a nemtörődömség, amely sok esetben mezőgazdasági tevékenység során mutatkozik meg.

A gyepfeltöréssel a természetes vagy természetszerű növény- és állatközösségek életfeltételei végérvényesen és szinte azonnal megszűnnek, a gépi munka okozta bolygatás a halom deformációjához, majd fokozatosan akár teljes eltűnéséhez vezet, a gyeppel borított kunhalmokon történő túllegeltetés pedig az élőhelyek degradációját eredményezi

– csak hogy néhány példát említsünk.

Mindezek megelőzése érdekében, a gazdálkodók figyelmének felkeltése és a megfelelő információkkal való ellátásuk céljából az Agrárminisztérium Nemzeti Parki és Tájvédelmi Főosztálya a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósággal együttműködésben elkészítette az „Értékőrző gazdálkodás – Kunhalmok a tájban” című tájékoztató kiadványt, egy hozzá kapcsolódó plakátot, valamint egy kisfilmet. A HMKÁ keretében tájképi elemként megőrzendő kunhalmok elhelyezkedéséről az www.mepar.hu/mepar/ linken tájékozódhatnak.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság