Őszi búza: pozitívan csalódtunk

Emiatt bokrosodásról álmodni sem lehetett. Végül mégsem ajakbiggyesztve, leszegett fejjel kell beszámolnunk az eredményről. Ebben vastagon benne van a májusban lehullott, több mint 100 mm csapadék. Ezúttal olyanokat kerestünk meg, akik inkább a felvásárlásban és a feldolgozásban érdekeltek.

– A saját területünk 1000 hektár szántó, amihez a kistérségünkben még 2800 hektárt művelünk integrációban. Ezen mi adjuk az inputanyagokat, ahol kell, az eszközöket, és jellemzően a megtermett termést is felvásároljuk. Erre azért van szükségünk, mert az állattenyésztésünkben 600 tehenet tartunk, évente 7 millió liter tejet értékesítünk, és a napi fejési átlag még a júliusi hőségben is 38 kilogramm felett alakul.

A sertéstenyésztésünkben pedig a 26 ezer hízó mellett még 6–6,5 ezer malacot nevelünk és értékesítünk. A sertés­ágazatunkban teljes rekonstrukciót és állománycserét hajtottunk végre. Azóta a 48 órára számított élve születés kocánként 13,9 malacot mutat. Ehhez 3 éve új fehérjeprogramba kezdtünk, amellett a gazdasági abrakot igyekszünk magunk előállítani, az integrációban megtermelni, vagy egyéb úton felvásárolni.

Idén 103 hektáron vetettük az őszi fajtákat, de a tartós aszály és a váltakozó fagy csupán 11 hektárt hagyott meg belőle. Ezen a 11 hektáron is mindössze 2 tonna lett az átlagtermés. Erre mondhatjuk, hogy gyalázatos, főleg, mert a korábbi években rendre 4 tonna felett arattunk borsót, hektáronként. Integrációban is megkíséreltük az őszi borsó termesztését, de ott az elvetett 300 hektárból mindössze 4 hektárt lehetett betakarítani. Azon az átlagtermés 3,5 tonna lett. Ez egyértelműen a kedvezőtlen időjárásnak tudható be.

Ha a csapadékot nézzük, idén már 220 milliméter esett, és ez így nem kevés. Ugyanakkor a Rábaközben, a mi térségünkben 27 év átlagos csapadékmennyisége 560–570 milliméter. Visszatérve erre az évre, januárban 0 millimétert mértünk, tehát se hó, se eső nem esett. Amikor ősszel vetettük a növényeket, nem volt ugyan hideg, a csírázás megindulhatott volna, de a szárazság miatt késedelmet szenvedett.

Abban az időszakban 1–2 milliméter volt naponta a legtöbb csapadék, de ehhez hozzá kell tenni, hogy a mi vidékünk eléggé szeles, vagyis ezt a minimális nedvességet azonnal kisöpri a szél. Májusban aztán jött 105 milliméter, de ez annyira kellett, hogy még véletlenül sem találkozhattunk belvízfoltokkal. Ám azt követően, júniusban és júliusban, 23-áig összesen 23 milliméter eső jött le. Ott tartunk, hogy a kukorica kényszersilózását meg kell kezdenünk, mert az alsó 2–4 levél már fölszáradt.

Az őszi kalászosaink vetésszerkezete is azt bizonyítja, hogy nekünk szemes takarmányra van szükségünk. A saját területünkön 210 hektár őszi árpát, 260 őszi búzát, 20 hektár rozsot, és 175 hektár őszi káposztarepcét vetettünk és takarítottunk be. Ez utóbbi, tehát az őszi káposztarepce ősszel még nagyon szép volt, jó tőállománnyal és fejlettséggel ment a télbe, akkoriban 5 tonnás átlagban reménykedtünk hektáronként. A végén a termésbecslés 3,8 tonnát mutatott átlagosan, a gyakorlatban pedig 3,41 tonnát vittünk be minden hektárról a raktárba. A legnagyobb csalódást a legszebben mutató repcetáblák okozták. A becőkben, bár szépen termékenyültek, de a megszokotthoz képest jóval kevesebb mag volt található.

Igaz, a megszokottól 1–1,2 tonnával kevesebb lett az őszi árpánk átlagtermése. A búzáknál a bőtermő takarmánybúzákat favorizáljuk, javító minőséggel mi nem foglalkozunk. Termésbecsléskor még 7 tonnát prognosztizáltunk, de a végén meg kellett elégednünk 6,15 tonnával hektáronként. Viszont ez mind malmi és javító minőségű lett. Még ennél is örömtelibb hír, hogy nálunk fuzárium és toxin egyáltalán nincs. Ez érvényes az integrációnkra is, ami 1000–1100 hektár lehetett.

A megszokott hozam őszi búzából nálunk 8–8,5 tonna, de amikor láttuk, hogy nehezen csírázik és a bokrosodás elmaradt, akkor a tápanyagellátást kicsit visszább fogtuk. De még mindig többet adtunk, mint amennyi kellett volna, és a kisebb termés miatt így nem lett rentábilis a búzánk, ahhoz minimum 6,5 tonna kellett volna hektáronként.

Malmi minőségű búzát hoztak be a legtöbbet, ezeknek 13–13,5 a nyersfehérjéje, a sikértartalma pedig 28–30 százalék fölötti. Javító búzából mintegy 1400 tonna van a raktárunkban, ezeknek a nyersfehérjéje meghaladja a 14 százalékot, a sikértartalmuk pedig felülmúlja a 35–36 százalékot. A hektolitertömeggel sincs gondunk, ez eléri a 77–78-as értéket, a malmi búzáknál pedig 80 felettieket mértünk.

Az árak a mi térségünkben – főleg Ausztria közelsége miatt – másként alakulnak, mint az ország többi részén. A takarmánybúzáért most még 46 ezer forintot kínálnak tonnánként, az euróbúzáért 48 ezer forintot, a malmi búzáért 50 ezer forintot adnak tonnánként. Javító minőségű búzára egyelőre nincs kereslet, úgy látszik, azzal mindenki kivár. Azt viszont tapasztaljuk, hogy a takarmánybúza iránt igencsak megnőtt az igény, ezt sokan vásárolnák, főleg az osztrákokat érdekli az ilyen búza.

– Ezen a tavaszon nagy várakozás előzte meg a búza betakarítását, sajnos negatív értelemben. Ilyen hosszú aszályra nem emlékszem a búza tenyészidőszakában, pedig már régóta dolgozom ebben a szakmában. Az első tisztességes csapadékot április utolsó napjaiban kapta az idei búza, akkor ázott meg rendesen. Sajnos akkorra már sok minden eldőlt, a bokrosodás, a kalászok differenciálódása már megtörtént. Májusban aztán megjött az aranyat érő eső, rég nem tapasztalt bőségben, ami a terméskilátásokat kedvező irányba változtatta meg. Ugyanakkor emiatt az ország több részén melegágyat teremtett a búza betegségeinek, különösen a fuzáriumnak.

Gondjainkat tetézi, hogy harmadik éve nem érjük el az 1 millió hektáros területnagyságot, most is 950 ezer hektárról arattunk búzát. Ez a búza is csak nagyon vontatottan kelt most, aztán pedig nem tudott bokrosodni. Roppant kis tőszám hozott még elfogadható hektáronkénti termést.

Minden gond dacára mégis kijelenthető, hogy 2019-ben kalászos gabonából, főként őszi búzából, közepes termést sikerült betakarítani az országban, már ami a mennyiséget illeti. Az én információim szerint 4,7–4,8 millió tonna búzát tehettünk raktárakba.

A betegségek az ország különböző részein eltérő módon jelentkeztek. Ahol volt fertőzés, abban közrejátszott a folyamatos májusi esőzés, és az, hogy a gazdák minden jó szándék ellenére sem tudtak gépekkel rámenni az átnedvesedett területre, holott ők is tisztában voltak a védekezés fontosságával. A fuzárium pedig fertőzött, különösen az ország keleti és délkeleti részén, Berettyóújfalutól egész Csongrád megyéig. A Partiumban, a román oldalon Nagyváradtól délre hasonlókat észleltek az ottani gazdák.

A hosszabb tenyészidejű, kései érésű őszi búzák valahogy mindig csorbát szenvednek, amire learatják őket. Ezeknél előfordul, hogy teljes érésben még egy-két esőt is kapnak, ami tovább rondít a helyzeten. Az ilyen búzának minden paramétere gyengül, romlik, veszít az értékéből.

Az elmúlt évtizedben nagyon hozzászoktunk, hogy júniusban már javában aratunk. Ugye, Péter-Pálkor szakad fel a gyökere, és azt 1 héttel követve indul meg a betakarítása. Máskor már június 24-én szállítottak be búzát a Hajdú Gabonához. Számomra ez azért érdekes mindig, mert akkor tartom a születésnapomat. Idén a búza betakarítása 1,5–2 hetet csúszott az előző évekhez képest. Emiatt viszont megindult a gyomosodás, aminek következtében rendkívül sok szemetes terményt hoznak be hozzánk. Ezeket nem győzzük kirostálni. A korábbi 1–2 százalék veszteség helyett ma 7–8 százalék, amit el kell dobnunk. Arra pedig külön ügyelünk, hogy

Egy-egy fertőzött tétel tönkre tudja tenni a mellette tárolt összes búzát. Éppen ezért a Gabonaszövetséggel kezdeményeztük a Nemzeti Agrárgazdasági Kamaránál, hogy szervezzünk tanfolyamot ez ügyben a búzatermelő gazdáknak. Nagyon fontos, hogy tisztában legyenek vele, a jó és a rossz búzát nem szabad összekeverni, mert akkor mindkettő hasznavehetetlenné válik.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy érdemes volna elismerni: a raktározás is ugyanolyan fontos szakma, mint bármi más. Régebben ehhez nagyon jól értettek a futurások meg a kereskedők, de ma leginkább csak legyintenek rá. Ezt is érdemes volna újra oktatni, elegendő lenne rá egy hétvége. Mert a frissen betárolt búzát forgatni kell, mégpedig idejében és többször is, aztán szükség van a fertőtlenítésre, hogy megvédjük a raktári kártevőktől. Az sem volna túlzottan nagy követelmény, ha valakinek van egy szép tétel búzája, azt ne tegye tönkre a keveréssel, hanem szerezzen rá minél előbb certifikátot. Erre szükség van az értékesítésnél, és nem egy drága dolog. Más a tárgyalási, az eladási pozíciója annak a termelőnek, akinek van ilyen hatósági papírja, és más azé, akinek nincs.

Az idei aratás kezdésekor kicsit megijedtünk, mert a hektolitertömeg eleinte 73-as értéket mutatott, de aztán nagyon gyorsan megjelentek a 77–78-as hektolitertömegű tételek. Találunk a piacon 82-es hektolitertömegű búzát is. Abból az én cégem egyelőre keveset vásárol. A fehérjetartalommal szerintem sehol nincs gond az országban, nem ritka a 15–16 százalékos. Ami furcsa, hogy erre hirtelen a takarmányipar is rámozdult. Az ilyen búza már szóba jöhet a szója részbeni helyettesítésére. A sikértartalom is nagyon jó, a felajánlott tételek mindegyike a legelejétől kezdve meghaladta a 30 százalékos értéket.

Ugyanakkor egyetlen gondunk van, de az elég nagy, ez pedig a fuzárium az ország keleti és a Dunántúl nyugati-délnyugati részén. Emiatt a felvásárlásra mindenkinek roppantul oda kell figyelnie. Eddig 0,5 százalékos fuzáriumtartalomnál 1100–1300 mikrogrammos toxinértékeket mutattunk ki, de most

A fuzáriumot még el lehetne távolítani valahogy, de erre alkalmas gépből összesen 10–12 darab működik az országban, ebből kettő a Hajdú Gabonánál. Viszont megoldhatatlan, hogy mit kezdjenek a gazdák a minden elképzelhetőt felülmúló toxintartalmú búzával.

Ugyanakkor búzaügyben én most mindenkit higgadtságra, nyugalomra intek. Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy a kenyérgabonánál semmi ok a pánikra, még gondolni sem szabad rá. Ugyanis a megtermett 4,7–4,8 millió tonnából a malomiparnak összesen 1,1–1,2 millió tonnára van szüksége, ebből készül liszt, abból különféle termékek. Amikor ennyit megőrölünk, abból még 200 ezer tonna lisztet exportálunk; igaz, 50 ezer tonnát pedig behozunk.

A Hajdú Gabona idén 100 ezer tonna őrölni való búzát vásárol fel. Hogy ez meglegyen, kétszer ennyi tételt kell megvizsgálnunk. Mi csak jó minőséget tudunk elfogadni – amit igyekszünk tisztességesen megfizetni. Az idei induló búzaár az étkezési esetében 48 ezer forint, ami a tavalyihoz képest 15 százalékkal drágább. Tehát itt történt előrelépés. A világpiacon nem vagyunk meghatározók, de ez az árszínvonal a világpiaci hazai megfelelője.