Mivel a vegyszerek egyre szaporodnak a környezetünkben, és „rejtélyes” módon pusztulnak méheink, fontos, hogy legalább a méhész használjon minél kevesebb vegyszert a méhek kezelésekor.
A fiasítás megszűnése után lehetőség nyílik a hatékony zárókezelésre. A módszerről szóló első beszámolónkat lásd Atkairtás anyazárkázás után – beszélgetés egy sikeres kísérletről! címmel.)
Mivel egy viszonylag új technológiáról van szó, kevés a hazai tapasztalat vele kapcsolatban,ezért újból megkerestem Neumann György hódmezővásárhelyi méhészt, hogy ossza meg velünk a tavasz óta eltelt megfigyeléseit.
♦ Lassan véget ér a napraforgóhordás, remélhetőleg kevés méhpusztulással. Tavasz óta milyen tapasztalataid vannak atkaügyben, családfejlődésben?
– Lassan véget ér a napraforgóhordás és az olasz méhészkollégák ilyenkor állnak neki a zárkázásnak. Mi viszont az ő technológiájukat nem követhetjük, hiszen a mi családjaink számára elengedhetetlenül fontos, hogy az anyák még az elkövetkező hetekben is minél többet petézzenek. Ezért is volt szükség egy teljesen a mi környezeti viszonyainkhoz igazodó technológia kidolgozására.
Ebből az egyiket a tavaszi felfejlődés elején, márciusban – ezt külön kérésre, mert személy szerint nem tartottam indokoltnak. A feltételezésem be is igazolódott, ugyanis három családnál 10 nap alatt egy atka sem hullott kétszeri szublimálásra.
Az anyák szépen petéztek minden családnál, a családok jól fejlődtek, semmi sem utal arra, hogy a zárkázásnak akár hosszabb távon káros hatása lenne az anyákra.
♦ Úgy képzelem, hogy mivel ennek a technológiának köszönhetően nagyon kevés atkával indulnak tavasszal a családok, az atka nem is tud olyan gyorsan felszaporodni nyárra. Van-e valamilyen adatod ezzel kapcsolatban?
– Igen, természetesen van adatom, mégpedig a második kontrollkezelés. Az első megmutatta, hogy a családok gyakorlatilag atka nélkül teleltek.
A második kontrollt hosszabb előkészületek előzték meg, ugyanis akácon készített szaporításokkal végeztem. 5 db 15 NB kereten lévő családot anyátlanítottam május 9-10-én. Az anyátlanítástól számított ötödik napon leromboltam a fedett bölcsőket, majd a 12. napon 3- 6 keretes rajokra osztottam szét, így összesen 16 rajt kaptam. Ezeket a rajokat négy különböző telephelyen helyeztem el úgy, hogy egymás röpkörzetén kívül legyenek, de ügyeltem arra, hogy más méhészet viszont legyen a közelükbe – így adva esélyt a visszafertőződésre.
Az anyátlanítástól számított 23. napon szublimáltam a rajokat, összesen 75 kereten. Ebben az időpontban már nem volt fiasítás a családokban (eltekintve néhány darab herétől, de ezek a kelésük utáni napokban még találkoztak az oxálsavval), így minden atka a méheken ült.
Egy rajnál nem volt értékelhető az eredmény, egy család pedig kiugró eredményt mutatott: itt 14 db atka hullott. Összességében az eredetileg szétosztott öt családnál, amely 75 kereten volt, összesen 39 db atka hullott le.
A módszerről vidó is készült, melyet ezen a linken lehet megnézni: kattide.
(A teljes írás a Méhészet 9., szeptemberi számában jelenik meg, a cikk gondozásáért köszönetet mondunk Szücs Andreának)