0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Az atka a méhek vérét szívja?

Az utóbbi 50 évben az a nézet uralkodott, hogy a varroa a méhek vérével, a hemolimfával táplálkozik, mint ahogy a kullancs vérrel. A legújabb kutatások szerint ez az álláspont nem igaz. Sőt, mára már az is igazolódott, hogy a varroa kártételében a legnagyobb kárt a vírusok okozzák, amelyeket az atka hordoz és visz át a méhekbe, illetve terjeszt és visz át más méhcsaládokba.

Hat amerikai egyesült államokbeli egyetem 12 kutatójának munkájáról szóló összefoglalóját ismertetjük ebben az írásban.

A kutatás célja az volt, hogy igazolják, hogy a varroa atka a méh zsírtestével táplálkozik. De mi is a zsírtest? A zsírtest (a máj szerepét tölti be, zsírszövetből áll) létfontosságú szerv, tápértékekben gazdag, amely a kutikulához (a rovar védőburka) közel található. Benne a fehérjék, a hormonok alakítják ki az immunrendszer válaszát, valamint lebontják a peszticideket (növényvédő szereket).

A Varroa destructor a legjelentősebb okozója még mindig a méhcsalád-veszteségeknek szerte a világon és ezt több módon „követi el”. A varroa a fiasításban a lárvákon, bábokon táplálkozik, de a kifejlett méheken is. Megállapították, hogy öt vírus hordozója, de gyanítják, hogy még 13 vírust visz át. Nagy gond, hogy minden méhcsaládnál jelen van, nincs atkamentes kolónia (állományról nem is beszélve). Továbbá probléma, hogy a méheknek nincs elég idejük, hogy alkalmazkodjanak ehhez a parazitához. A varroa kártétele hozzájárul a különböző kóros elváltozásokhoz, és az immunrendszer módosulásához is vezet. Így, a káros peszticidek lebomlásának és kiválasztásának képességét csökkenti, a bábok rendellenesen fejlődnek, a kifejlett méhek élethossza csökken.

A varroa elhelyezkedése

Az álcák és a bábok testében a zsírszövet szétszóródott, nincs szabály arra, hogy a varroa hol fog rájuk kapaszkodni. A bábok későbbi stádiumában a zsírszövet a potroh alsó és felső részére csoportosul, és így a varroa is célzottan ide helyezkedik. A kifejlett méheknél a zsírszövet a potroh részén koncentrálódik a kutikulához közel. E tanulmány szerzői szerint nem véletlen, hogy a varroa a méh ezen részen táplálkozik, közel a zsírszövethez. Ezt próbálták kísérletükben igazolni.

Négy különböző családból, a fiasítás közelében lévő méheket vizsgáltak. Összesen 104 olyan méhet találtak, amelyiken legalább egy atka volt.

Az atkák nagy többségét (92,5 %) a potroh alsó részén találták, ebből 88,5% -a a hasi harmadik szegmensének felső vagy az alsó védőrétege (tergit vagy sternit) alatt. Egy varroa sem volt a méhek fején, de az atkák 4,8%-a a méh mellső részén mutatkozott. Megállapították, hogy az atkák a mellső részen nem táplálkoztak, hanem „átmenőben”, ideiglenesen jártak ott, eltérően azoktól az atkáktól, amelyek a hasi részen helyezkedtek el és étkeztek, de hosszabb zavarás után elpusztultak. A varroák szívesebben étkeznek a potroh alsó részén, mert itt több rétegben van zsírszövet, valamint azért itt, mert kevésbé vannak kitéve más méhek zaklatásának. Különösen szívesen táplálkoznak a potroh harmadik szegmensénél, amelyik a leghosszabb, és így az atka legjobban tud alatta – a többi méh elől – megbújni.

A varroa táplálkozása felnőtt méheken

Abból a célból, hogy biztosan megállapítsák, hogy az atka a felnőtt méheken is táplálkozik, és nemcsak mint „szállítóeszköz” használja őket, készültek felvételek elektronikus és fénymikroszkóppal. Ezeken világosan láthatók a sebek, amelyeket az atkák idéztek elő, amikor étkeztek. Láthatók a baktériumkolóniák is.

A baktériumok jelenléte ok az aggodalomra, mert mind több kutatás kimutatja, hogy a „veszélytelen” baktériumok meghatározott feltételek alatt (pl. seb a méh testén) kórokozók lehetnek.

Így látható, hogy a varroa elpusztítása után is folytatódik a méh zsírszövetének roncsolódása, az atka digesztív (emésztést segítő) enzimjének hatására, ami megsérti az el nem fogyasztott szövetet is.

A varroa a fejlett méheken 1-3 napig tartózkodik, általánosan 7 napig (az év folyamán). Ha az lenne az atka célja, hogy átköltözzön egyik gazdaállatról a másikra, ez azt jelentené, hogy ennyi idő szükségtelenül hosszú az esetek többségében. Azonban a varroa legtöbbször a dajkaméheken tartózkodik. Ennek oka, hogy e méheknek van jól kifejlett zsírszövetük, amelyik a fiasítás etetésére szolgál, segítve a garatmirigy működését. Ettől eltérően, az az atka, amelyik a gyengén kifejlett fiatal (nincs még kifejlett zsírszövetük) és kijáró (mielőtt kijárók lettek a zsírszövetük kimerült) méheken táplálkozik, nem jut elegendő tápanyagokhoz.

Ahhoz, hogy teljes bizonyossággal megállapítsák, hogy az atkák zsírszöveteket fogyasztanak és nem hemolimfát, megkezdődött a szövet megfestése fluoreszkáló színnel.

A méhek élelméhez piros színű, zsírban könnyen oldódó, keveredő és sárga színű, vízben könnyen oldódó fluoreszkáló festéket adtak. Ezután a hemolimfa- és zsírszövet-mintákat és a beleket megnézték fluoreszkáló mikroszkóppal, hogy megállapítsák, hogy a színek láthatók-e a kívánt helyeken – ami pontosan sikerült is. Ezután az atkák elkezdtek a méheken – amelyeket fluoreszkáló színű anyaggal etettek meg – táplálkozni. Megállapították, hogy a piros és a sárga festékek mennyisége, aránya a táplálkozó atkáknál ugyanannyi, mint a méhek zsírszövetében. A zsírszövetben kevés mennyiségű sárga hidrofil is megtalálható, amely a sejtek közti részről származik. Ez kétség kívül bizonyítja, hogy a varroa kizárólag a méhek zsírszövetével táplálkozik.

A varroa irányított etetése

Amikor az atkákat mesterségesen előállított: 100%-0%, 75%-25%, 50%-50%, 25%-75%, 0%-100% hemolimfa és zsírszövet arányú keverékkel táplálták, akkor megállapították, hogy ahogy a zsírszövet aránya az élelemben emelkedik, úgy emelkedik az atka élettartama és növekszik az atka által lerakott peték száma is. A varroa leghosszabb túlélése (átlagban több mint 7 nap, ameddig tartott a kísérlet) és a legtöbb utódot adja (az atkák 40%-a rak le petét), amikor csak zsírszövettel (hemolimfa 0%: zsírszövet 100%) etették. Eltérően azoktól az atkáktól, amelyek kizárólag csak hemolimfával etettek (100% hemolimfa: 0% zsírszövet), csak az esetek 5%-ában raktak le petét és csak valamivel éltek tovább (~1,8 nappal) az ellenőrzött, standard (~1,3 nap) csoporttól, amelyet nem etettek.

Összegzés

A fent említett eredmények több mint megfelelőek és megalapozottak ahhoz, hogy a korábbi, évtizedek óta hitt megállapítást elvessük, amely szerint a varroa hemolimfával táplálkozik.

Ennek a felfedezésnek vélhetően lesz gyakorlati alkalmazása a kutatásban, mely hatékonyabbá teheti az atka elleni küzdelmünket.

Ez a felfedezés arra is magyarázatot ad, hogy eddig miért bukott meg valamennyi, a varroa szaporításával, életben tartásával kapcsolatos laboratóriumi körülmények közötti kísérlet.

Azért, mert a kísérleteket arra alapozták, hogy a varroa mind jobban a hemolimfára hasonlító oldattal táplálkozzon. Most bebizonyították, hogy az atkát a méhek zsírszövetéhez hasonló összetételű oldattal kell etetni. Várható, hogy nagyon gyorsan kifejlesztik a készítményt, a tartósabb laboratóriumi körülmények közti tenyésztéséhez. Miért fontos ez? Mert ez számunkra lehetővé teszi, hogy jobban megismerjük az életciklusát. Úgyszintén ez megkönnyíti és meggyorsítja az új készítmények felfedezését és a tesztelését a varroa elleni küzdelemben. Hiszen, amennyiben olyan lipofil, azaz zsírban oldódó anyagot találnánk, amelyet a méh elvisel, az atka pedig nem, azt hozzáadhatnánk a méhek élelméhez, így az beépülhetne a méhek zsírsejtjébe, melyet az atka fogyaszt. A jelenleg használt zsírban oldódó hatóanyagok sajnos a méhekre is veszélyesek már igen kis koncentrációban is.

A zsírtestek raktárak és a fehérjék és zsírok szintézisének helyei, köztük az antimikrobális rezisztencia fehérjéinek (a szervezet legfontosabb önvédekező rendszere) és viasztermelés prekurzorának (a viasztermeléshez szükséges alapanyag).

A zsírtest teszi lehetővé a méh fejlődését – a teljes átalakulást, szabályozza az anyagcserét és fontos a hőszabályozásban.

Mivel bennük szintetizálódnak és raktározódik a vitellogenin, egyértelmű, hogy ennek károsítása felborít több jelentős életfolyamatot a méh életében.

A zsírszövet a méheknél, mint más szervezeteknél is, nagyon fontos a mérgek káros hatásának csökkentésében. A varroa gyérítésében és a mezőgazdaságban használt mérgek is a zsírtestekben raktározódnak és bizonyos mértékig lebomlanak, így megakadályozva azt, hogy nagyobb koncentrációban eljussanak más szervekhez, mely a méh halálát is okozhatja. Az egészséges zsírtest nagyon fontos a méhcsalád sikeres átteleléséhez, mert segítségével a méhek hosszabb életűek, és itt raktározódnak a tartalék tápanyagok, amelyek a tavaszi fiasítás gondozását szolgálják.

Az előzőekben leírtakból látszik, hogy miért szükséges időben és jó minőségben, hatásfokkal elvégezni a nyári, őszi atka elleni védekezést.

Célunk megakadályozni azt, hogy a méhek sérülten és kisebb mennyiségű zsírszövettel menjenek telelőbe.

Szintén látszik, hogy a család kisebb mennyiségű zsírszövettel, érzékenyebben reagál a mérgekre. Előfordulhat, hogy az a család, amelyikben sok az atka, másképp reagál egy méhész által bevitt, vagy külső, hordásból származó méregre, mint egy atkamentes. Utóbbi túlélheti a mérgezést, előbbi elpusztulhat. Igyekezzünk egész évben alacsonyan tartani az atkaszintet családjainkban!

Ratko Pavlović írása, a Srpski Pčelar,

2019 márciusi számában jelent meg,

fordította: Kővágó Károly

Forrás: Méhészet