0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Vissza a paradicsomba

Milyen is az ideális ipari paradicsom? Legyen kicsi a lombja – de óvja a bogyókat a napégéstől -, nagy a termése, betegségellenálló, hosszan tövön tartható, jól időzíthető, magas likopin tartalmú, és persze rendelkezzen megfelelő savtartalommal, hogy a botulizmust okozó baktériumok elpusztuljanak.

Mindez csak képzeletbeli kívánságlista, melyet néhány szakemberrel tréfából állítottunk össze Csabacsűd-Pálteleken, a FruitVeb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács által szervezett bemutatón.

Az uniós csatlakozás előtt virágzó ipari paradicsom termesztésünk – többek között a feldolgozók leépülése miatt – virágzott, majd a kapott 130 ezer tonnás kvótát már nem tudtuk kitölteni. Az EU 2010-ben kivezette a kvótát, s mintha megindult volna valami mozgolódás, s ma 1700 hektáron termesztjük az ízletes zöldséget.

Míg korábban hektáronként 300-350 tonnás termést takarítottunk be, ma az átlag ennek éppen kétszerese, de egy-egy jó gazdaság akár ezer tonnát is elkönyvelhet.

Jó eredménynek számít, s hiába az 1,8-2 millió forint a ráfordítás, 70 tonna körüli termés értéke a fedezeti költség. Míg régen elsősorban helybevetéssel éltek a gazdák, ma a területek 70-75 százalékát palántázzák. Ez utóbbinak korlátot csak a kézimunkaerő – hiába a palántázógép, azt adagolni kell – hiánya szab.

„Nagy szakértelmet igénylő kultúra”- hangzott el a rendezvényen, hogy az ipari paradicsom a szántóföldi zöldségtermesztés nehézipara. Intenzív növény, amit öntözési lehetőség nélkül nem szabad elkezdeni.

A tápanyag utánpótlásban a legfontosabb kérdés nem a mit, hanem a mikor.

A növény fenofázisaihoz kell igazítani a táplálást, s ha „túltöltjük” a paradicsomot, agresszív gyökérnövekedést kapunk. A régebbi irodalmi adatokkal ellentétben ma már csak kétharmadát adják ki a makroelemeknek. Figyelni kell a stresszhelyzetre, mivel a bogyó könnyen „felfúvódik”.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu