0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

„Már akkor elkezdődött a precíziós gazdálkodás, amikor lejöttünk a fáról” – kerekasztal-beszélgetés a SMARTFARM-on

A Bábolnai Gazdanapok háromnapos SMARTFARM konferenciájának második napján a talajmenedzsment témaköre került a középpontba, amely kapcsán az előadók a témát átfogóan kivesézve, egész nap hasznos információkkal és tanáccsal látták el a konferenciára látogatókat.

Az előadások végén egy kerekasztal-beszélgetés keretein belül a mezőgazdaság különféle szegmenseire és problémaköreire rávilágítva osztotta meg tapasztalatát Bognár Lajos, a Hajdúböszörmény Béke Mezőgazdasági Kft. elnöke, Szabó Lajos, a Hódagro Mezőgazdasági Zrt. elnök-vezérigazgatója, illetve Berki Gyula, a Bicsérdi Arany-Mező Zrt. elnöke. Moderátorként Borsiczky István, a Tomelilla Kft. ügyvezetője kérdezett a tapasztalt gazdáktól.

Valamennyien régóta a mezőgazdaságban dolgoztok, sokéves tapasztalattal. Mit gondoltok mi szükséges a precíziós gazdálkodás megvalósításához?

Bodnár Lajos: Elsősorban stabil birtokpolitika szükséges hozzá. Mindaddig a precíziós gazdálkodás megvalósíthatatlan, amíg nem biztosítanak minket arról, hogy hosszú távon mienk marad az adott terület, ahol gazdálkodni fogunk – máskülönben a beruházások sem kezdődnek el. A jelenlegi rendszernek megvan az a kockázati tényezője, hogy az adott földet ma én művelem, azt holnap más műveli. Tehát meg kéne erősíteni az alapokat, és akkor az építmény is szilárdabb lesz.

Miután egyre kevesebb a munkaerő, különösen a képzett szakemberek, mindennel egyre hatékonyabban, takarékosabban kell gazdálkodni, és csak annyit felhasználni (bármilyen anyagról is van szó), amennyi szükséges.

Szabó Lajos: Valóban stabil gazdasági alapok kellenek ahhoz, hogy egy gazdálkodó fejleszteni tudjon, márpedig ahhoz, hogy precíziós gazdálkodást tudjunk művelni, ahhoz igen komoly fejlesztések szükségesek. Azonban nincs lehetőségünk más irányba elindulni, ugyanis a jövő a precíziós gazdálkodásé, csak nem mindegy, hogy milyen ütemben fejlesztjük és valósítjuk meg mindezt.

Berki Gyula: Mi elkezdtük a gazdaságunkban a differenciált tápanyag-kijuttatást, ami nagyon jól működött egy darabig, de több okból kifolyólag, ez sajnos abba maradt. Később elkezdtünk differenciáltan a műtrágyát kijuttatni, majd hozzá a talajművelést és -vetést is, és így azt mondhatom, hogy mi elkezdtük a precíziós gazdálkodást.

De meg kell jegyezzem, hogy ha már a precíziós gazdálkodás alapjairól beszélünk, akkor a hazai szakoktatás is azon problémák közé tartozik, ami miatt itthon alapjaiban inog a precíziós gazdálkodás. Attól, hogy a frissen végzett munkavállaló elméletben tudja a precíziós gazdálkodás alapjait, az nem egyenlő azzal, hogy azt a gyakorlatban is képes megvalósítani.

– Mi alapján választotok szolgáltatót? Hogyan döntitek el, hogy kinek a szaktanácsát fogjátok választani?

Bodnár Lajos: Rendkívül széles a piaci repertoár. Véleményem szerint olyan forgalmazót, céget kell választani, aki megfelelő szervizszolgáltatást tud biztosítani, gyors reakcióidővel, rövid időn belül. Mert ha egy gép elromlik, akkor az általában a munkafolyamat közben megy tönkre, így nem tudjuk elvégezni a munkát. Azokat a szolgáltatókat érdemes választanunk, akiknek a szolgáltatásai között egyéb tevékenységi köröket is megtalálunk.

Nem lehet azt mondani, hogy egy cégre kell fókuszálni, több szolgáltatóval is kapcsolatot kell tartani, de végeredményben mindig azt a céget fogjuk választani, akivel maradéktalanul meg vagyunk elégedve. Összességében ez egy bizalmi kérdés, ezáltal a megválasztás is a bizalmon alapul.

Szabó Lajos: Elsősorban arra kell figyelnünk, hogy melyik cég a leggyakorlatiasabb gazdálkodási szempontból. Azt vettem észre, hogy a precíziós gazdálkodás is gépértékesítési nyomásba csúcsosodik ki. Persze, szükségesek a megfelelő gépek, de önmagában az alapvető gazdálkodást nem szabad elfejteni.

Nagyon fontos, hogy a szolgáltató gyakorlatias legyen, és ne csak az eszközök eladása legyen az elsődleges szempont a szolgáltató részéről.

Pont ezért mi olyan céggel kötöttünk szerződést a precíziós gazdálkodás tekintetében, aki nem gépforgalmazó.

– Hogyan lehet a rutinos, szakmát tanult, szakmailag alkalmas gépkezelőket megtartani, és mit érdemes tenni szerintetek azért, hogy ne hagyják el a gazdaságot?

Bodnár Lajos: Sehogy nem lehet megtartani őket jelenleg. Mindenhol vannak létszámproblémák, és amíg a mi adórendszerünk lehetővé teszi a feketemunkát, addig azoknál a cégeknél, akik becsületesen, bejelentetten foglalkoztatnak munkavállalókat, fizetve utánuk a járulékokat, míg más cégek „feketén” alkalmazva, több fizetést kínálnak, addig az ilyen becsületes gazdaságok mindig létszámproblémával fognak küzdeni a továbbiakban is. Ez általános problémának minősül nem csak az ágazatban, hanem az egész országban, és egyelőre rövid távon nem látok megoldást a problémára. Hiába adunk tizenharmadik fizetést és egyéb juttatásokat, jelenleg úgy gondolják a munkavállalók, hogy nekik ez alapvetően jár.

Szabó Lajos: Amíg nem azonos a követelményrendszer minden gazdával szemben, addig nem is lesz rend ezen a területen. Egy fiatal szakembernek hiába mondom, hogy minden forint után adózunk, és így a későbbiekben esetleg lesz normális nyugdíja, őt az érdekli, hogy az adott pillanatban mennyit keres, de az, hogy azt az összeget hogyan keresi meg, nem érdekli. Talán egyszer eljutunk majd odáig, hogy azonos megítélésű lesz minden gazdálkodó, és akkor azonosak lesznek a versenyhelyzetek.

Berki Gyula: Mi igyekszünk folyamatosan tíz százalék vagy afölötti béremelést megvalósítani, de egyelőre nem vagyok meggyőződve arról, hogy ha megkeresi egy nagyobb cég egy képzett szakemberemet, és komolyabb összeget kínál számára, akkor nálunk marad. Igyekszünk több motivációs lehetőséget is kigondolni, amivel ott tudjuk tartani a szakembereket. Néhány éve látogatom a középiskolai szakiskolákat, és a hamarosan végző diákoknak felajánlom, hogy amint végez a szakvizsgájával, a gazdaságunktól kap valamennyi ösztöndíjat.

Ez egy darabig működik, aztán ezek a fiatalok is eltűnnek, más gazdaságba mennek, vagy pályát váltanak.

Bodnár Lajos: Hadd tegyem hozzá, hogy a mai fiatalok kritikusabbak, nagyon jól látják a problémákat, türelmetlenek, és azt érzékeljük, hogy nagyon hamar kimondják, ha más nem dolgozik megfelelően. Most a fiatalok könnyebben mondják azt, hogy váltanak, elmennek, akár külföldre… És kik maradnak? Azok, akikben nincs vállalkozó szellem, nem tudnak megfelelő teljesítményt nyújtani. Engedjék meg, hogy idézzem egy kedves barátomat: „Van ennek a szakmának egyfajta művészete, mégpedig az, hogy az itt maradó emberekkel olyan munkát lehessen végezni, hogy azzal a cégnek eredménye legyen” – milyen igaza van…

– Mit tanácsolnátok azoknak, akik most kezdenének bele a precíziós gazdálkodásba? Hogyan vágjanak bele?

Szabó Lajos: Én azt gondolom, hogy precíziós gazdálkodás ott kezdődött el, amikor az ember lejött a fáról, és elkezdett gondolkodni. Most ezt csak fel akarjuk gyorsítani. Sokan azt gondolják a precíziós gazdálkodásról, hogy a számítógépek majd eldöntik önmaguktól, hogy mit is kell csinálni. Ha racionálisan nézzük, az önmagában nagyon jó, hogy egyre több információt kapunk a döntéseinkhez, aminek köszönhetően minél jobban tudunk dönteni a talajainkról, növényeinkről, tápanyag-ellátottságról, és a számítógép ebbe rengeteget segíthet; de végeredményben mindig a gazdálkodónak kell dönteni, és rizikót vállalni. A döntés felelőssége azt gondolom, még nagyon sokáig a gazdálkodóra hárul.

Ahhoz nagyon sok pénz kéne, ahogy azt sokan gondolják, hogy az országban az összes gazdálkodó precíziós gazdálkodást folytasson, jelenleg itt még nem tartunk.

Ezt csak lépésről lépésre megoldható, és ehhez mindig olyan fejlesztéseket célszerű előtérbe helyezni, ami a precíziós gazdálkodást szolgálja.

Berki Gyula: Mielőtt a gazdák belevágnának a precíziós gazdálkodásba, lényeges, hogy a különböző megoldások miként épülnek egymásra. Tehát, amikor elkezdem a precíziós vetést, tisztában legyek, hogy milyen a területi adottságom. A gazdálkodási sorrendet megfelelően kell meghatározni.

– Ha létezne, és itt ülne a mezőgazdasági oktatásért felelő személy, akkor mit mondanátok neki, milyen fajta képzést kapjanak a hallgatók?

Bodnár Lajos: Én olyan oldalról közelíteném meg a kérdést, hogy hogyan lehetne a hallgatókat az ágazatban megtartani. Hajdúböszörményben, ahol gazdálkodunk, áll egy szakiskola, ami már érettségi bizonyítványt is kibocsájt. Egy éve még ott voltak egy 80 fős kollégiumban a diákok, idén már nincs annyi hallgató, hogy igénybe tudják venni a szálláshelyet. Egy kollégám azt mondja, hogy amikor mondjuk tíz diák gyakorlatra megy, azokból kettőt lehet kiválasztani, hogy hátha az egyik beválik majd a későbbiekben… A minőségi gyereklétszám mára eltűnt. Hiába a nagyon drága gépek, amik vonzhatnák a diákokat, az iskola végeztével nincs olyan hallgató, aki ezeket a gépeket kezelni tudná.

Ha lehetne tanácsot adni, nem lenne szabad, hogy a gyakorlat ilyen mértékben elváljon az elmélettől, mert ez nem vezet semmire.

Szabó Lajos: Én úgy gondolom az oktatónál kezdődik a probléma. Az oktatók többségének nincs gyakorlati tapasztalata, vagyis „aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja” elv érvényesül sok esetben. A kezeim alatt megközelítőleg 40-50 gyakorlatukat töltő hallgató fordult meg, akiknek a többsége négy-öt év után azt mondta, hogy ő nem akar ennyit dolgozni, és inkább elmegy szaktanácsadónak, gépkereskedőnek…

Berki Gyula: Én azt mondanám, mindenki gondoljon vissza 30 évvel ezelőttre. Természetesen azóta rengeteg minden változott az oktatásban is, de valahogyan közelebb kellene vinni a gyerekeket a mezőgazdasághoz. Rengeteg hallgató ambíciók, elképzelések nélkül jelentkezik gyakorlatra, ha egyáltalán hajlandóak elmenni. Nem egyszer tapasztaltam, hogy még kedvük sem volt a gyakorlaton részt venni, inkább csak nyűgként fogták fel. Tehát a tanulni és fejlődni vágyás teljesen hiányzik a mai diákokból, és ezt a szemléletmódot kellene valamilyen módon megváltoztatni, hogy megszerettessük velük a mezőgazdaságot.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu