0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A karcsú menyét

A hazánkban gyakori eurázsiai menyétről több téveszme is elterjedt. Egyes gyerekmondókák például buta jelzővel illetik, noha a legtöbb ragadozóhoz hasonlóan intelligens állat, amit az is bizonyít, hogy gyorsan tanul és könnyen alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez.

A menyét napjainkban Magyarország egyik legközönségesebb ragadozója. Bár legjobban a füves, sztyeppés területeket kedveli, a zárt erdőségek kivételével mindenütt előfordul, még a nagyvárosok belső kerületeiben is – ott, ahol búvóhelyet és táplálékot talál. Ennek ellenére a városlakók is csak ritkán találkoznak vele, ami leginkább kis termetével és rejtett életmódjával magyarázható.

Sokkal nagyobb a hím

Tudta-e?

A menyét testméreteihez képest hihetetlenül erős, e téren még az oroszlánt is kenterbe verné egy képzeletbeli versenyen. Testtömegének akár felét is képes hosszú távon elhurcolnia, különösebb megerőltetés nélkül. A jeladók segítségével bebizonyosodott, hogy a nőstények akár 2 kilométerről is hordják kölykeiknek a táplálékot.

 

Az eurázsiai menyét elnevezés némi pontosításra szorul. A faj ugyanis nemcsak kontinensünkön és Ázsia nagy részén él, hanem gyakorta előfordul Észak-Amerikában és Észak-Afrikában is. E hatalmas elterjedési területen több alfaja alakult ki, jelentős különbségekkel. Így például

az Észak-Amerikában és a Skandinávia északi területein élő alfajok télre fehér szőrköntösre cserélik barna bundájukat (mint nálunk a hermelin),

a Dél-Európában élő egyedek pedig télen-nyáron barnák maradnak. A méretbeli különbségek is látványosak lehetnek: az északon élő populációk nőstényei sokszor mindössze 30 grammosak, míg például Türkmenisztánban mértek már 250 grammos egyedet. A hazánkban előforduló példányok középméretűek: testhosszuk általában 18-23 centiméter, a nőstények 40-80, hímek 100-200 grammosak.

A nemek nagy méretbeli különbségére több tudományos magyarázat is született. Egyesek szerint a nőstények kis termete arra vezethető vissza, hogy a könnyebb testtömeg fenntartásához kevés energiára van szükség, az állat kis energiabefektetéssel képes a létfenntartásra, több energiája marad az utódok világra hozására, gondozására. Mások szerint a különböző testméretből adódó szélesebb táplálékbázis biztosítja a nemek túlélését.

A nőstények és a hímek általában külön élnek, saját territóriumot birtokolnak, ám ritkán a hím a nősténnyel marad az utódnevelés időszakában is.

Ilyen különösen táplálékbőség idején fordul elő, amikor a nőstény már a szoptatás ideje alatt újra párzik.

A menyét elvileg egész évben kész a párosodásra, de erre leginkább februárban és márciusban kerül sor. A hím hosszasan követi a nőstényt, miközben jellegzetes párzásra hívó hangot hallat. Általában 3-4 napon keresztül, 4-5 alkalommal párzanak. Az utódok 33-37 nap után jönnek világra mindössze 1 grammosan – akkorák, mint az újszülött házi egerek.

A 4-12 utódból csak néhány éri meg a 3-4 hetes kort, s csak kis töredékük önállósul kéthónaposan. A fiatal nőstények már 3 hónapos korban is vemhesülhetnek. Táplálékbőség idején akár 2-3 alkalommal fialnak, míg ínségesebb időkben előfordulhat, hogy az egyetlen alomból nem önállósodik utód.

„Egérke, fehérke beszaladt a vetésbe,
Te fürge menyétke, uccu neki, te érd be!
Egérke, a lyukba a fülit is behúzta,
Menyétke, butuska megszagolni se tudta.”
(gyerekmondóka)

Rágcsálók állományszabályozója

Hazánkban a menyétnek igen nagy szerepe van a mezei pocok állományának szabályozásában, hiszen a pocokfélék alkotják táplálékának akár a 90 százalékát.

Megfigyeltek olyan szoptatós nőstényt, amely egy nap alatt 15 kifejlett mezei pockot zsákmányolt maga és utódai számára. Lakott területen különösen nagy hasznot hajt azzal, hogy nemcsak a házi egeret irtja, hanem a nála jóval termetesebb vándorpatkányt is. De tápláléklistája igen széles: az ízeltlábúaktól kezdve, a kétéltűeken és hüllőkön át, egészen az énekesmadarakig, sok faj szerepel rajta, még az üregi nyulat is elejti.

Gyakran azonban a menyét is ragadozók karmai között végzi, különösen az éjszakai életmódot folytatók gyérítik, például a macskabagoly és az erdei fülesbagoly, de szép számmal zsákmányolják a kóbor macskák és a nyestek is.

Sok menyét pusztul el a rágcsálóirtás miatt bekövetkező másodlagos mérgezéstől.

A menyétállomány igen változékony, jellemzően késve követi a mezei pockok időnkénti hirtelen felszaporodását. Abban az évben, amikor a pockok száma megnő, az anyamenyétek akár 20-25 kölyköt is felnevelnek, emiatt hamar apad a pocokállomány. Ezt követően viszont ínséges idő következik a sok menyétre, legyengülnek vagy egyszerűen éhen pusztulnak.

Testméretéhez képest viszonylag sok energiára van szüksége, emiatt éjjel és nappal egyaránt aktív. Ha teheti, szürkületkor vadászik a felszínen, s csak ritkábban zsákmányol a kisemlősök föld alatti járataiban.

Télen éppúgy aktív, mint az év más szakaszaiban, bár a kemény fagyok idején, szívesebben fogyasztja korábban felhalmozott készleteit.

A menyét legtöbbször hajdani áldozatának járatában húzza meg magát. Ritkábban fűszálakból készít magának fészket, a talajszinthez közeli odvakban vagy sziklarepedésekben.

Ha erdőt-mezőt járva olyan szerencsések vagyunk, hogy zsákmányszerző útjukon megpillantjuk e karcsú kisragadozókat, amint 10-30 centiméteres ugrásokkal haladnak, és olykor két lábra állva kémlelik környezetüket, gondoljunk arra, hogy aprócska termetük ellenére milyen hatalmas hasznot hajtanak.

Forrás: A Mi Erdőnk