0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Előzzük meg a moníliát

A moníliás betegség kórokozója olyan gomba, amely a gyümölcsfák virágait, hajtásait, vesszőit, a termőnyársakat, valamint a gyümölcsöket fertőzi. A monília az összes gyümölcsfán előfordul és évi rendszerességgel okoz problémát a házikertekben. A veszélyes gombabetegség főleg nedves, csapadékos évjáratokban gyakori.

A Monilinia nemzetséghez tartozó fajok közül az almatermésűeken és a csonthéjasokon a Monilinia fructigena, a csonthéjasokon a M. laxa, a birsen a M. linhartiana fordul elő. A M. fructigena csak a fejlett, érő gyümölcsökön jelenik meg és gyümölcsrothadást okoz. Gazdanövénye még a héjasok közül a mogyoró, valamint elvétve a szőlőn és a fügén is megfigyelhető. A Monilinia laxa virágpusztulást és gyümölcsrothadást is okoz.

A fertőzés következtében a gyümölcsök legnagyobb része lehullik vagy összeaszalódva „múmiaként” a fán marad.

Az alma moníliája (M. fructigena) az alma egyik legismertebb, főleg gyümölcsrothadást okozó betegsége. Tipikus sebparazita, éppen ezért előfordulása ott nagyobb, ahol a sodrómolyok és az almamoly károsít, de jégeső után is súlyos fertőzést okozhat, ha nem védekezünk időben.

A betegség jellegzetes tünetei a gyümölcsön a seb körül egyre nagyobbodó, barna, rothadó foltok, amelyek végül az egész gyümölcsre kiterjednek. A rothadó foltokon később körkörösen 2-3 mm átmérőjű, okkersárga párnák jelennek meg. A gyümölcs a földre hullva, vagy a fán maradva mumifikálódik és fertőzési forrásként szolgál a következő évben. A földre hullott gyümölcs talajjal érintkező része elfeketedik.

A tárolóban a betegség tipikus tünete a „fekete alma”, amikor a beteg gyümölcs felszíne megfeketedik, rajta a penészpárnák nem vagy csak később jelennek meg. Az ilyen alma szárazrothadást szenved, végül összeaszalódik.

A beteg gyümölcsöket szedjük össze és semmisítsük meg, forgassuk jó mélyen a talajba. A fán maradt mumifikálódott gyümölcsöt pedig távolítsuk el.

A kémiai védekezés alapja a gyümölcsmolyok elleni rendszeres védekezés. Nyár folyamán az almavarasodás ellen alkalmazott készítmények elegendő védelmet nyújtanak monília ellen is. Házikertekben régebben bordóileves záró permetezéssel mérsékelték a tárolási rothadást.

A birsen két Monilinia faj fordul elő. Ezek közül az egyik, a M. fructigena, amely az almatermésűeken – így a birsen is – a kifejlett gyümölcsök rothadását okozza. A másik a M. linhartiana, ami egyben a birs legveszedelmesebb kórokozója, mivel tavasszal a hajtáscsúcsot károsítja és a fiatal gyümölcsök hullását idézi elő.

A gyümölcsmúmiákban, fertőzött ágrészeken áttelelő gombaképletek már a virágzáskor károsítanak.

A fertőzés következtében tavasszal a hajtáscsúcson lévő virág alatti leveleken a levélalaptól kiinduló és a levél csúcsa felé gyorsan terjedő vörösbarna elhalás következik be. A levelek később elszáradnak és a fán lombhullásig csüngve maradnak. Ez a kórokozó csak a birsen fordul elő. A téli, kora tavaszi védekezéseken túl – amikor a fertőzött részeket eltávolítjuk, elégetjük – ha virágzáskor esős, ködös az idő, a termést csak kémiai védekezéssel menthetjük meg.

A körte moníliás betegségét okozó gomba sebparazita, de ha a gyümölcsök összeérnek, a kórokozó seb nélkül, a kutikula (bőrszövet) feloldásával, vagy a gázcserenyílásokon keresztül is átjuthat a betegből az egészséges gyümölcsbe és gyümölcsrothadást okoz.

A fertőzés nyomán a seb körül egyre nagyobbodó, barna, rothadó folt keletkezik, amely végül az egész gyümölcsre kiterjed. A rothadó folton körkörösen okkersárga, 2-3 mm átmérőjű exogén sztrómák (párnák) alakulnak ki. A gyümölcskocsány elbarnul, a fertőzött gyümölcsök legtöbbször lehullanak, ritkán a fán maradnak, ahol álszkleróciummá aszalódnak. Tavasszal a mumifikálódott gyümölcsökön képződő konídiumok fertőznek újra. A tárolás alatt is károkat okozhat a gomba.

Sikeres védekezés csak az agrotechnikai (pl. beteg gyümölcsök összegyűjtése és megsemmisítése) és a kémiai védekezés együttes alkalmazásával lehetséges.

Permetezésre használhatók a ventúriás varasodás elleni készítmények. Közvetett védekezés, ha a rágó kártevőket (pl. körtemoly, almamoly) irtjuk a gyümölcsösben, így mérsékelve a sebzések kialakulását.
A szüret előtti növényvédelmet a körte esetében megnehezíti a fajták jelentősen eltérő érési ideje. A permetezéseknél vegyük figyelembe az egyes készítmények élelmezés-egészségügyi várakozási idejét, amit táblázatunkban is föltüntettünk.

A csonthéjasok moníliás betegsége leggyakrabban a meggyet és a kajszibarackot támadja meg. A termésrothadás minden csonthéjas fajnál megfigyelhető. 

A cseresznye és a meggy moníliás betegsége egyike a legrégebben ismerteknek.
A cseresznyén két Monilinia faj, a M. fructigena és M. laxa fordul elő, amelyek elsősorban gyümölcsrothadást okoznak. A meggyen M. laxa a jelentős, amely virágpusztulást és gyümölcsrothadást idéz elő. Virágpusztulásra akkor kell számítani, ha a virágzáskor az időjárás ködös vagy csapadékos. Gyümölcsrothadás elsősorban gyümölcsrepedés és/vagy jégverés nyomán jelentkezik. Hatásos gombaölő szerekkel a meggy moníliás virágpusztulása kivédhető.

A kajszi moníliás betegsége akkor a legveszélyesebb, ha a virágot fertőzi. A kajszin két Monilinia faj fordul elő. A M. laxa virág-, hajtás- és terméspusztulást is okoz. Jelentősége az utóbbi években nőtt, különösen a virág- és hajtáskártétele miatt.

A kórokozó három fejlődési állapotban fertőzi a fákat.

A virágzás idején a virágok fertőződhetnek, ekkor a sziromlevelek, de sok esetben a virágkocsány is elbarnul, elhal. Sziromhullás után a hajtástünet válik szembetűnővé. A fertőzés következtében a hajtást barna folt öleli körül, majd a hajtás lankad és elszárad. A termőnyársak is pusztulnak, mézgakiválás figyelhető meg. A termésen folyamatosan növő barnarothadás látható, amely az egész gyümölcsre is kiterjedhet. A M. fructigena csak a gyümölcsrothadást okoz. A beteg felületen elszórtan, nagyobb (2-3 mm-es), okkersárga penészpárnák jelennek meg.

A fertőzési források egyrészt a gyümölcsmúmiákon, másrészt a beteg hajtásokon, ágakon keletkező rákos sebeken képződő szaporítóképletek (konídiumok), amelyek tavasszal széllel, esőcseppekkel a virágra kerülnek.

Később a gyümölcsökbe sérüléseken (pl. jégverés, homokverés, kártevők kártétele) át jutnak be.

Az új fajták érzékenyebbek a fertőzésre. Gyümölcsmolyok okozta sebzéseken, mechanikai sérüléseken keresztül a lédúsabb fajtákban erősebben károsít a monília, azokon a vánkospenészek gyorsan megjelennek.

A M. laxa kártétele miatt elpusztult hajtások, ágak metszéssel való eltávolítása, megsemmisítése hasznos, új feladat a kajsziültetvényekben, de a kórokozó ellen intenzív kémiai védelem is szükséges. A tél végi lemosó permetezést követően a virágfertőzés megakadályozására a virágzás kezdetén és végén is kell permetezni. A hajtásfertőzés leküzdésére pedig a sziromhullás után, a hajtásfejlődés időszakában 10 naponként legalább két alkalommal kell védekezni. A gyümölcsfertőzést közvetett módon is meg tudjuk fékezni a gyümölcsmolyok elleni hatékony védekezéssel.

A szilva moníliás betegsége a szilván rendszeresen előfordul, és a kórokozó nálunk csak gyümölcsrothadást okoz. A szilva gyümölcsén mindkét Monilinia faj károsíthat külön-külön, vagy akár egymás mellett is. A fertőzött gyümölcsök lehullnak vagy a fán maradva mumifikálódnak, belsejüket a gomba micéliuma teljesen átszövi.

A kórokozók sebzéseken keresztül, elsősorban a szilvamoly, a keleti gyümölcsmoly berágása helyén jutnak be a gyümölcsbe.

Gyümölcsérés idején a kórokozók a csoportban elhelyezkedő (túl sűrű, egymást érő) gyümölcsökbe az érintkezési felületeken seb nélkül jutnak tovább. A betegség leküzdésére elsősorban a kártevő rovarok elleni védekezés javasolható.

 

Forrás: Kerti Kalendárium