A hormonhatású gyomirtó szerek hatására a károsított levelek elveszítik jellegzetes formájukat, gyakran még szőlőlevélre sem hasonlítanak. Jellegzetes még az erezet kivilágosodása, torzulása, az érközi részek rendellenes fejlődése. A levél fogazata erősen hegyezett lesz, a levéllemez legyező alakúra húzódik össze, a vállöböl pedig kinyílik.
Ha a gyomirtó- szer-hatás közvetlenül a virágzás előtt éri a szőlőt, a fürtök is károsodhatnak; lehullanak a bimbók, a fürtrészek, így a termés egy része elvész.
Az ilyen jellegű károk megelőzhetők, ha betartjuk a növényvédelmi előírásokat, amelyek pontosan meghatározzák a gyomirtó szerek felhasználási módját, pl. a szőlővel szomszédos területen légi úton tilos hormonhatású szert használni.
Ilyen esetben a bogyóhéjon barna parás foltok keletkeznek és nem ritka a szövetek elhalása sem, az ún. mart nekrózis tünet kialakulása. Virágzáskor a nagy koncentrációban történő permetezés pedig madárkás (hiányos) fürtök kialakulásához vezethet.
Jó tudni! A szőlőlisztharmat több mint 150 éve ismert, súlyos termésveszteségeket okozó, és egyben az egyik legnehezebben leküzdhető szőlőbetegség. A kórokozója a bogyók fertőzésével okozza a legnagyobb kárt, és nem ritka a száz százalékos termésveszteség sem. Legismertebb tünete a „sérves bogyó”, amikor a fertőzés következtében a bogyóhéj megbarnul és beszárad, a bogyó nem nő tovább és általában felreped, a mag pedig kilóg belőle. A gomba micéliuma az egyéves vesszők felületét is megfertőzi, amelyen barna, hálószerű, megnyúlt foltok keletkeznek. A kórokozó kétféleképpen telel: a rügyekbe húzódó gombafonalakkal, valamint a szőlőleveleken az ősszel nagy tömegben képződő ivaros termőképletekkel, az ún. kleisztotéciumokkal. A lisztharmat áttelelő ivaros termőképletei számának csökkentésére ősszel, a szüret után, még a lombhullás előtt (!), valamint kora tavasszal lemosó permetezés javasolt! |