Noha tartása nem ördöngösség, ám nagy termete miatt elhelyezése és táplálása nehézségekbe ütközhet.
Hosszú szempillája védi
A Kaffer-szarvasvarjú (Bucorvus cafer vagy B. leadbeateri) Afrikának a Szaharától délre eső területein honos. A szavannák lakója, az őserdőket és a nagyobb kiterjedésű erdőket, valamint a sivatagokat elkerüli. Nagytestű madár, hossza mintegy 110 cm, testsúlya pedig közel hat kilogramm. Szinte az egész madár fekete, noha repüléskor láthatók a fehér szárnyfoltjai. Mindkét nemnek piros a csupasz toroklebenye, igaz, a kisebb termetű tojóéban lilás foltok is lehetnek. Ennek ellenére nem egyszerű az ivarokat megkülönböztetni egymástól. A még nem ivarérett fiatalok toroklebenye kékesszürke. A szemek körüli rész is csupasz, és a toroklebennyel megegyező színű.
Hangjuk sajátos, erős, talán leginkább morgásra emlékeztet. Érdemes megfigyelni hosszú szempillájukat, ami a homoktól, portól védi őket.
Csoportban vadászik
A kaffer szarvasvarjú a természetben leginkább 2-12 fős csoportokban él. Az egyedek szinte egész nap a földön tartózkodnak, s gyalogolva keresik meg a kisebb állatokból – rovarokból, kígyókból, gyíkokból, teknősökből, kisemlősökből – álló táplálékukat. Az éjszakát a fák lombkoronájában töltik.
A költési időszakban különösen agresszívak, ilyenkor még az oroszlánnak is nekimennek! Csak a domináns pár költ, ám a fiókák felnevelését fajtársaik is segítik. A felnövekvő egyedek közül elsősorban a tojók hagyják el a csoportjukat, hogy másik hordához csapódjanak. A tojásrakásra élőhelytől függően október és január között kerül sor.
A nagyobb fióka hangsúlyosabban követeli a táplálékot, ezért a kisebb többnyire már az első héten elpusztul. A fiókák kikeléskor magatehetetlenek és csupaszok, de gyorsan nőnek. Mintegy három hónaposan repülnek ki. A kaffer szarvasvarjú hosszú életű madár, fogságban akár 40 évig is élhet.
Ingerszegény környezetbe soha!
Magyarországon először a Budapesti Állatkertben sikerült a kaffer szarvasvarjú tenyésztése. Marlene és Dietrich 2011 óta tenyészpár, szinte minden évben nevelnek fiókát, melyek közül egy a debreceni, kettő a győri, egy pedig egy holland állatkertbe került. A felsorolt magyar állatkerteken kívül még a Nyíregyházi Állatparkban látható kaffer szarvasvarjú.
Mivel a kaffer szarvasvarjú rendkívül intelligens, ezért nem szabad kis helyen, ingerszegény környezetben és magányosan tartani. Létszükséglet számára a nagy alapterületű, ám magas röpde, és természetesen egy fűtött házikó. A voliert füvesítsük, és megfelelő ülőrudakat is helyezzünk el benne. Mivel télen is – ha nem különösebben zord az időjárás – szívesen tartózkodik a külső röpdéjében, ezt az igényét sem hagyhatjuk figyelmen kívül.
Például – épp úgy, mint a Fővárosi Állat- és Növénykertben – a táplálékot (vagy csak némi csemegét) valamilyen trükkös formában adjuk neki. Igen jó módszer, ha egy kisebb kartondobozba tesszük az eledelt, azt pedig egy nagyobb kartondobozba. Remek móka kibontani a két dobozt, hiszen egyaránt jelent szellemi és fizikai teljesítményt is.
A kaffer szarvasvarjú táplálása egyszerű, bár mérete miatt igencsak költséges. Marhaszívcsíkok, marha- és baromfihús megszórva vitaminkészítménnyel és kalciumporral, némi konzerv kutya- és macskatáp, de leginkább naposcsibe, egér, patkány, nagytestű rovarok stb. alkothatják az étrendjét. Fiókaneveléskor is ugyanezt a táplálékot kell biztosítani, csak nagyobb mennyiségben.