Így hamarosan lehetőség nyílt arra, hogy ne csak taggyűléseket, hanem évente kiállításokat is rendezhessenek. Volt idő, amikor több száz kiállító hozta el Rákosmente valamely városrészében megrendezett seregszemléjére állománya legszebb példányait. Sőt, országos és nemzetközi kiállításokat is szerveztek. A kisállattartás csökkenésével egyre többen jöttek távolabbi kerületekből, illetve az agglomeráció falvaiból is, hogy csatlakozhassanak hozzájuk, mivel ott a helyi egyesület megszűnt.
Nem volt olyan kiállítás a hosszú évtizedek alatt, ahol ne mutattak volna be különösen szép, kiváló egyedeket, de a ritka fajok, fajták képviselői sem hiányozhattak. Idén például gyönyörű nagycsincsilla-nyulakat láthattunk, mely az 1970-es években igen közkedvelt fajtának számított, mivel prémje mellett húsát is jól lehet hasznosítani. Mára gyakorta társállatként tartják, de az önellátó háztáji gazdaságokban is népszerű. Az óriás kokinok is lenyűgözték a látogatókat, melyek a legnagyobb házityúkfajták közé tartoznak. Nagyon sok színváltozata ismert a fajtának, de nálunk a fekete mellett a sárgát és a fehéret tartják különösen nagy számban. Már-már hagyomány, hogy a csepeli hófehér keringők legjobbjait is láthatjuk, melyeket nemcsak sportcélból tartanak, hanem díszgalambként is nagyra értékelik. A díszmadarak közül pedig nagy feltűnést keltettek a bóbitás és fodros hullámos papagájok.
