0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Fészekszűkítés: méhcsaládok biztonságos telelése

A méhcsaládok biztonságos telelésének egyik fontos feltétele a fészek szűkítése. A méheknek, az év több mint felét azon a fészken kell eltölteniük, amit a nyár végén kialakítunk. Életüknek nagyon hosszú szakasza ez, ráadásul ez idő alatt az esetleges beavatkozás lehetősége is minimális. Úgy kell elősegítenünk a fészek kialakítását, hogy azon a méhek jól érezzék magukat.

A biztonságos telelés megvalósítása érdekében sok teendőnk van. Fő feladataink közé tartozik a fiatal, jó teljesítőképességű anya biztosítása, a népes, jó korösszetételű méhcsalád, a bőséges élelemkészlet. Ezeken kívül figyelnünk kell a fészek jó minőségű szabályosan kiépített lépkészletére, az atkák számának minimalizálására, majd később a téli nyugalom megteremtésére.

A méhcsaládok téli felkészítése július hónap második felében kezdődik.

Hozzávetőleg július közepétől augusztus második feléig lerakott petékből kel ki az áttelelő állomány nagy része.

Ekkor kell megalapoznunk a méhcsaládok jó telelőképességét. A korábban lerakott petékből kelt méhek télen elöregednek és elpusztulnak, a későbbi kelésűek pedig már nem adnak akkora méhtömeget, amely az átteleléshez biztonságos lenne. Ezt megelőzően célszerű lebonyolítani az anyacseréket, hogy a fiatal anyák lendületes petézésükkel elősegíthessék a népes családok kialakítását. Ebben az időszakban tehát jól meg kell serkenteni a családokat. Szerencsés esetben természetes méhlegelőn bő virágpor kíséretében, ennek hiányában cukoretetéssel.

A téli élelemkészlet végső kialakításánál nem elég csak a mennyiségre figyelni, az élelemnek jó helyen is kell lennie.

A méhcsaládok számára az jelenti a jó helyet, ha az élelem minél kisebb helyre koncentrálódik. Ez úgy érhető el, ha a családokat erőteljesen leszűkítjük. Méhlegelőn a számottevő hordás kezdete, etetéskor pedig az élelem feletetése előtt csak annyi keretet hagyjunk a fészekben, amennyit sűrűn borítanak a méhek. Így biztosan nem lesz szétszórt az élelem és télen sem jelent gondot a léputcaváltás. A fészekből kivett mézes, vagy részben mézes kereteket függesszük át a méztérbe és a mézkoszorút megkarcolva behordathatjuk a fészekbe. Így a lehető legkisebb helyre koncentrált élelmet a tél folyamán a méhek melegen tudják tartani, nem kristályosodik a sejtekbe. Az a jó, ha ilyenkor a leszűkített fészek szélső keretén vastagon lógnak a méhek. Az sem baj, ha lépfüleket építenek, ez annak a jele, hogy erősek a családok.

Az erős takarás hívei a szűkített fészek mellé rakhatnak oldaltakarást, de ennek elmaradása esetén is biztonságos lesz a telelés.

Szűkített fészken telelve a méhek a leghidegebb időben is biztosan hozzájutnak az élelemhez. A petézés megindulásakor ott, ahol a fürt volt, a kiüresedett sejtekbe kerülhetnek az első peték. Az álcák táplálásakor közvetlenül fölöttük van a melegen tartott élelem. A keretekben a mézkoszorú alatt virágporkoszorú figyelhető meg, ami nagyon látványos, a méheknek pedig hasznos. Így az álcák táplálásakor „minden kéznél van”. Ezt a hőgazdálkodás szempontjából is optimális állapotot csak fészekszűkítéssel érhetjük el, ennek eredményeképpen a méhcsaládok fejlődése tavasszal gyors és erőteljes lesz.

A nyár végi erőteljes szűkítés további előnye tavasszal is érzékelhető, amikor a fészek bővítése néhány mozdulattal megoldható.

Csonka Imre

Kaposvár

Forrás: Méhészet