Minden egy jól célzott ajándékkal kezdődött: diplomaosztójára 1991-ben édesapja 0,3 hektáros kis termő szőlőültetvényt ajándékozott neki a villányi szőlők egyik legjobb termőhelyén, a Jammertal dűlőben. Az élet továbbgondolta ezt a vonalat, és szinte azzal egy időben kis pincét is örökölt Palkonyán, ahol elkészítette az első borát.
Gyárilag nem borász
Günzer Tamás nagy szerelme az állattenyésztés volt, azt tanulta a kaposvári egyetemen, és az volt a foglalkozása is, szarvasmarha-ágazatot vezetett hosszú évekig.
De ott volt az ajándék szőlő! „Amikor a papától megkaptam, azt mondta, tied a munka, tied a bevétel” – emlékszik vissza. Villányban, ahol felnőtt, szinte mindenki művelt egy kis szőlőt, az édesapjának is voltak területei annak ellenére, hogy gépésztechnikusként dolgozott. Gyerekkorában Tamás is segített neki a szőlő- és a pincemunkákban. De azt mondja, „gyárilag” nem borász, sokat kellett tanulnia, hogy szakszerűen szőlészkedjen, borászkodjon.
Azt az 1991-es Portugiesert azon melegében el is tudta adni, így meglett a bevétel is. Ez óriási sikerélmény volt, így elhatározta, tovább folytatja a borok készítését.
A nyereséget minden évben a területek növelésére fordította, mindig vásárolt kisebb-nagyobb darabot a meglévőhöz, így 2002-re 4,5 hektárra nőtt a birtok. Ekkor döntött úgy, hogy leveti a gumicsizmát, elhagyja az állatokat és végérvényesen borász lesz. Ez volt az az év, amikor a Pannon Bormustrán, ahol minden évben kiválasztják Magyarország csúcsborát, egy Günzer Tamás-bor került ki győztesen, akkor lett az ország legjobb bora a barrikolt Cabernet sauvignon-nedűje. Ez nemcsak számára volt meglepetés – hiszen, mint mondja, nem is tudta, hogy versenyez a bora, mert azt egy kereskedő nevezte be –, de mások is felkapták a fejüket, ki az az ismeretlen borász, aki elvitte előlük a trófeát.
Illatmániás
Villány elsősorban a mély színű, testes vörösborairól nevezetes, ezért feltűnő, hogy sok könnyű fehérbor kerül ki Günzer Tamás pincészetéből. A magyarázat a borízlés és a piac változásában rejlik. A bort nemcsak el kell készíteni, de el is kell adni, vallja a pince tulajdonosa, figyelembe kell tehát venni, hogy mit diktál a piac. Ezért a most divatos illatos reduktív fehérborokból is széles a kínálatuk.
A fogyasztók körében azonban kezdenek háttérbe szorulni az ilyen típusú borok, sokkal keresettebbek a rozék és a gyümölcsös, illatos, könnyű fehérek. Nem esik nehezére ezek készítése, illatmániás borászként definiálja magát.
„Itt soha nem termelték ezt a fajtát, azért javasoltam, mert igen népszerű, keresett, és miért zárnánk ki magunkat ebből a körből, ha a terület adottságai erre is alkalmasak” – érvel. Az egyik legnépszerűbb boruk a Mont Blanc cuvée, Muscat Ottonel, Olasz rizling és Chardonnay házasítása. Sikertermék, és személyes kedvence is, mindennap megiszik belőle egy-két pohárral. Évről évre több készül belőle, mégsem elég. Üzleti filozófiája roppant egyszerű és logikus, azt mondja, azokból a borokból kell többet készíteni, amelyek ízlenek a fogyasztónak, és amelyek jól fogynak.
Azt, hogy a borokról és a piacról vallott elgondolásai helyénvalóak, bizonyítják az eddig elért eredményei, amelyeket hosszasan lehetne sorolni, néhányra azonban különösen büszke. Az egyik, hogy 2015-ben Az Év Agráremberévé választották, és egy-két borverseny-eredményt is kiemel a sok közül. Mindig emlékezetes marad a 2010-ben Svájcban megrendezett Le Mundial du Merlot Nemzetközi Borverseny, ahol a világ összes Merlot-ja ringbe szállt. Günzerék elhozták az aranyérmet, sőt, a legjobb magyar Merlot-bort tették le akkor az asztalra. Idehaza két egymást követő évben az ország legjobb újbora került ki a pincészetükből, tavaly és tavalyelőtt a primőr rozéboraik hódították meg a zsűrit, amelyeket több száz minta közül választottak ki. Ezek az eredmények erősítik meg abban a hitben, hogy helyes úton jár. Mára a birtok 66 hektáros, évenként félmillió palack bort értékesítenek. Minden szegmensben kiszolgálják a piacot, a magyar áruházláncoktól a gourmet éttermekig lehet találkozni boraikkal.
Mindig másképp
Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben van Günzer Tamás pincészetében, de Tamás, aki a tökéletességre törekszik, megjegyzi, hogy a borturizmus területén van egy kis lemaradásuk. Nincsenek szálláshelyeik, ezért most azon dolgozik. Ám ahogy a borkínálat összeállításában, ebben sem a megszokott utat követi. Másban gondolkodik.
Így a vendégek reggel a szőlősorok között ébredhetnek, és nyáron a diófa árnyékában hűsölhetnek. Ezt a vonalat továbbgondolva, konténerházakat terveznek a szőlő közé, hogy minél közelebb kerüljenek a turisták ahhoz a világhoz, amely a borászok számára a mindennapokat jelenti.
Törekszenek arra, hogy egyéni dolgokat valósítsanak meg, ez jellemzi a rendezvényeiket is. Két fesztiváljuk egyike a Hal Napok, akkor az egész pincészetet halászfaluvá alakítják át, szabad tűzön készülnek a halételek, amelyeket a horvát határ túloldaláról, Kopácsról érkező híres halfőzőmesterek készítenek. Hogy miért épp hal? Kiderül, hogy Tamás és fia, Roland komoly horgászemberek, a nemzetközi vizeket is meghódították már. De nemcsak kifogni szeretik a halat, hanem elkészíteni és megenni is imádják a halból készült ételeket. Mindezt a pince falán lévő fotók is igazolják. Emellett balkáni gasztronómiai napokat is rendeztek és a Márton-napi libanapok sem maradnak el. A sor jövőre tovább bővül.
Együtt az egész család
Boldogság számára, hogy pincészetében a család minden tagja aktívan részt vesz. A feleségéé a vendéglátás, és még sok más feladat, ami a vállalkozás fenntartásához szükséges.
Rögtön az érettségi után beállt a pincészetbe, bár édesapja szerette volna, ha továbbtanul. Épp akkor ment el a főborász, és Roland azt mondta, megpróbálja ő. Nagy fába vágta a fejszéjét, komoly feladat zúdult a nyakába, de már látszik, hogy megküzd vele, remekül csinálja. A közgazdász diplomát szerzett Gina a családi cég marketingese, remek rendezvényeket szervez a pincészetbe. Ő írja a pályázatokat, üzemelteti a webáruházat, borbemutatókon, rendezvényeken népszerűsíti a boraikat.
„Nagy büszkeség számunkra, ugyanakkor óriási felelősség is. Ezután még jobban kell figyelni arra, hogy hibátlan, tökéletes borokat tegyünk le az asztalra. Ez nagy kihívás is” – vélekedik Günzer Tamás.