0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Virágos golfpálya

A Zalacsány természetes környezetébe illeszkedő golfpálya zöldfelületének biodiverz évelőágyásait (lásd a fotókon) Ambrus Mária táj- és kertépítőmérnök tervezte. A helyszínen rendezett szakmai konferencián összegezték a tapasztalatokat a fajtaválasztás és a zöldfelület-fenntartás szempontjából.

Óriási lehetőségek rejlenek az évelőalkalmazásban. A korábban mostohaként kezelt évelők a szemléletváltás miatt mind népszerűbbek hazánkban is, fejtette ki előadásában Ambrus Mária. A zöldfelület-fenntartás nehézségei, az egyre szennyezettebb városi talaj és levegő, a megváltozott klimatikus viszonyok következtében kialakuló aszályos időszakok és villámárvizek, valamint a munkaerőhiány miatt egyre fontosabbá váló gépesítés a gazdaságosan és hatékonyan fönntartható zöldfelületek felé irányítja a figyelmet.

Különösen a városokban érzékelhető, hogy fokozatosan csökken a zöldterületek nagysága, viszont fokozódik az igénybevételük.

A minőségi zöldfelületekkel szemben pedig mind nagyobb a lakossági elvárás. Mivel a városokban sok a lapostető, a zöldtetőkben, mint zöldfelületekben nagy lehetőségek vannak még. Évelőket pedig a lombos fák alatti területekre és a nem fásítható részekre is lehetne ültetni. Ebben egyelőre kihasználatlan lehetőségek vannak, de érdemes lenne vele foglalkozni. A nagy költségigényű egynyáriakat azonban csak bizonyos helyeken lehet évelőkre cserélni. A kiemelt, frekventált területeken hosszú időtartamú, dekoratív látvány kell, ott inkább az egynyáriak javasoltak, mondta a szakember.

Élőhely alapú

Az évelők a növényvilág legváltozékonyabb növényei. Hónapról hónapra átalakul a látványuk, évszakjelzők, változatos a leveleik színe és alakja, gyorsan fejlődnek, a második évben szinte már teljes méretükben díszlenek. Az elmúlt évtizedben alaposan megváltozott az alkalmazásuk. Korábban a virágszínük, a virágzási idejük hossza, a termetük és fényigényük határozta meg telepítésüket. Németországból indult el az ökológiai, élőhely alapú tervezés, amelynek lényege, hogy olyan növények éljenek együtt az adott helyen, amelyek jól érzik ott magukat. Az évelők könnyű, gazdaságos fenntartásához az növényválasztás lehet a megoldás. Ehhez azonban pontosan ismernünk kell fő élőhelyeiket, ami lehet erdő, erdőszél, nyílt terület, sziklagyep, vízpart, nyílt víz és border. A növények termőhelytűrése sokkal szélesebb, mint ami a tényleges előfordulási területükön tapasztalható. A megfelelő kerti élőhely kedvező hatású a növények egészségi állapotára, élettartamára, ami egyértelműen gazdaságos.

Ambrus Mária az élőhely alapú, ökológiai növénytervezés fontos lépéseiről beszélt. Először a kiválasztott, beültetendő területet minél pontosabban be kell sorolni a megfelelő ökoszisztémába, élőhelybe. Ezután az ökológiailag arra a helyre megfelelő fajokat kell összegyűjteni, majd a növénylistát társíthatósági és esztétikai (magasság, virágszín, virágzási idő) megfontolások alapján szűkíteni. Mindennek alapfeltétele a magas szintű növényismeret. Az egymás mellett élő évelők jó szomszédságának alapja, hogy ne legyen nagy verseny közöttük az élettérért. Ha figyelünk az ökológiai szempontokra, és a növény oda való, ahova telepítik, akkor lesz a legszebb és a legkönnyebben fenntartható a növényfelület.

Évelőkiültetés tervezésekor ismerni kell a levelek formáját, harmóniáját, a kontrasztokat és a virágzási csúcsokat, valamint a növények lombjának az évszakok szerinti színváltozását. Határozzuk meg azt az időszakot, amikor a leglátványosabb hatást szeretnénk elérni az évelőegyüttesben. Magyarországon ez a nyár eleji és a nyár végi időszak, arra érdemes terveznünk a látványt az együttnyílási szempontok szerint. Ha azonos színvilágú fajtákkal dolgozunk, akkor gondoljunk a virágok egymástól eltérő alakjára is.

Kiültetési formák

Négy évelőkiültetési módot említett az előadó. A hagyományos mozaikost, az egyedi szépségű border jellegű szegélyt, a vegyes kiültetést, amikor a véletlenszerű hatás elérése érdekében legalább 15-20 növénytaxont ültetnek egy-egy területre, illetve a mátrix-telepítést, amikor különböző évelőcsoportok kerülnek egymás mellé. Ez Piet Oudolf holland kerttervező alapkiültetési módszere is.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a mozaikos kiültetés kevésbé megbízható, nagyon kell ugyanis ismerni a fajokat, fajtákat, hogy melyek lesznek jók az adott helyre, ennél jobb a vegyes és a mátrix-módszer.

A mozaikos kiültetés egyedi fenntartást kíván, a mátrix- és a vegyes telepítés a legalacsonyabb fenntartási igényű, a border évelők viszont sok gondozási feladattal járnak. Vegyes kiültetéseket legalább száz négyzetméternyi területre tervezzünk.

A költségeket tekintve a biodiverz és évelőkeverék kiültetések a legelőnyösebbek. Ezeknél ugyanis az összeültetés hatása, a látvány a fontos, és nem az egyediség. Jó példa erre a préri kiültetés. Az évelőkeverékek a legegyszerűbb lehetőség a változatos, dinamikus, ökológiailag megfelelő, esztétikailag kiegyensúlyozott évelőközösségek létrehozására. Dinamikusak, mert élő rendszerként minden évszakban jellegzetes színkompozíciókban jelennek meg. Az évek során folyamatosan alakul, változik az ágyás összetétele és látványa, a gyengén fejlődő fajok kikopnak, mások pedig évszakonként kerülnek előtérbe, így folyamatosan mutatják a természet változását.

Az évelőkeveréket 15-30 taxon alkotja, hosszú életű, nagyobb termetű évelők adják a vázát. A növényösszetétel hierarchikus, az első években a rövid életű évelőknek van szerepük.

Monokultúrákkal szemben az évelők, évelőkeverékek alkalmazása az élőhelynek megfelelő szín- és formagazdag növényközösségek kialakulásával a biodiverzitást segíti. Az évszakok egymásutániságának jelzésével kielégítik a változás iránti igényünket. Élőhelyül és táplálékforrásul szolgálnak rovarok és más állatok számára. Hosszú életű életközösségek, ha egyszer kiültettük őket, utána minden évben megjelennek, hosszú távon önszabályozó rendszerré alakulnak. Látványuk segít pozitív képet, imázst adni a települések, magánberuházások zöldfelületeinek.

Forrás: Kertészet és Szőlészet