0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

„Jó, ha meg van vetve a bor ágya”

„A falusi emberek, ha idejük engedte, elmentek a hegyre, ott összejöttek a szomszédok, beszélgettek és borozgattak. Az iváshoz szerettek felkészülni, úgy is mondták: jó, ha meg van vetve a bor ágya.” Somogyi Zoltán fogalmazta meg ekképpen a gyenesdiási Darnay-pince létének és üzemeltetésének mottóját.

Az épületről tudni kell, hogy sokszázados értékeket hordoz, köztük egy közel ötszáz esztendős mestergerendát, ami egyedülálló Magyarországon.

– Az egykori boronapince épülete sokáig elhagyatottan állt, egészen addig, amíg pályázati forrásból fel nem újították. Jelenleg bormúzeumként és rendezvényházként működik, és nem csak a kínálata, hanem a történelme miatt is rendkívül népszerű – mondta el Somogyi Zoltán, aki a létesítményt üzemelteti.

A Darnay-pince felújításával nemcsak új múzeum nyílt Gyenesdiáson, hanem egy műemlék is új funkciót kapott.

Az 1644-ben épült, összesen 1700 négyzetméteres pincét és a présházat restaurálták, az udvarában pedig szőlészeti kiállítást rendeztek be a pajtában.

A felújított Darnay-picében a Balatoni Múzeum egykori igazgatója, Darnay Dornyai Béla életéről és munkásságáról szóló emlékkiállítást is berendeztek. A pince gesztenyefából készült mestergerendáján jól kivehető véset jelzi az építés idejét, a kutatók szerint ez a Kárpát-medence legrégebbi boronapincéje. A munkálatok a műemlékvédelmi hivatal útmutatása és szigorú felügyelete mellett zajlottak. A nemrég átadott bormúzeum egyszerre helytörténeti emlék és turisztikai attrakció. Udvarában 80 szőlőtőkét ültettek, több főfás szőlőprést helyeztek el, illetve az épületben borkoccintót nyitottak.

– Sok látogató a történelmi helyszín miatt jön – és, bizony, csodát láthatnak; nemcsak egy egyszerű pincét, hanem az 1644-ben készült mestergerendát – folytatta Somogyi Zoltán. – El szoktuk mondani: gondolják el, hogy hány éves lehetett az a fa, amiből ezt a gerendát 1644-ben kifaragták!

Az értő erdészek azt mondták, 300–350 esztendős is lehetett. Ha ez így van – márpedig biztos így van, ha ők mondják –, akkor azt a gesztenyefát még valamikor az 1300-as, 1400-as években ültethették.

Egyébként ez jól megalapozza a beszélgetéseket és a hely hangulatát, ráadásul az első koccintásra mindig a mestergerenda alatt kerítünk sort. A látogatóknak mindig mondom, hogy simogassák csak meg a gerendát, mert ilyet, ilyen közel hétszáz éves fát bizony nem mindennap simogathatnak, sőt, nem is gyakran láthatnak.

A történelemre és a hagyományokra alapozva próbálunk valami egyedit kínálni a borokkal kapcsolatos programokban, bemutatókban. Amellett, hogy sok a vendég, a Darnay-pince kiváló helyszíne például a testvértelepülési kapcsolatokat ápoló rendezvényeknek is. Jó helyen vagyunk, négy borvidék határán, úgyhogy van miből merítenünk. Jók a zalai borok, szeretjük és szeretik őket. Úgy gondolom, hogy mindennek igazán jó miliőt tudunk biztosítani.

A Balaton-felvidéken 2 ezer éves hagyománya van a szőlő- és borkultúrának. Gyenesdiáson az országban az elsők között alakítottak hegyközséget, amely megszabta a szőlőművelés helyi szabályait.

A múzeumban a szőlőművelés és a borászat hagyományait bemutató állandó tárlatot is berendeztek a csaknem 400 éves építményben, ami a szőlőtermesztéstől a borkészítésen át a borfogyasztásig végigkalauzolja a látogatókat. A borok mellett a helyi termékekre is hasonlóan nagy figyelmet fordítanak.

– Szívügyem a helyi termékek és az általuk megtestesített értékeik bemutatása, amit közvetíteni szeretnénk a látogatóinknak – fogalmazott Somogyi Zoltán. – Van nagyon jó sajtosunk, hentesünk, pékünk, és úgy gondolom, egyszerűen be kell mutatnunk őket, és az általuk készített termékeket meg kell kóstoltatnunk a vendégekkel. Ezeket nem lehet sem a multiknál, sem egyéb boltokban megvásárolni, vagy az interneten megrendelni. De nem is árulhatunk olyan trappista sajtot vagy egyéb étket, amit bármelyik boltban meg lehet vásárolni, mert attól elveszne a hely varázsa, egyedisége. Ide el kell jönni, le kell ülni, kikapcsolni az időt, és élvezni a hely már-már szakrális jellegét. Ez nem a street food, hanem a hosszú beszélgetések helye – bármiről. Arról, hogy mit miért és hogyan csinálunk.

A falusi emberek, ha idejük engedte, elmentek a hegyre, ahol összejöttek a szomszédok, beszélgettek és borozgattak. Az iváshoz szerettek felkészülni, úgy is mondták „jó, ha meg van vetve a bor ágya”.

Ez az ivásra felkészítő étel, amit talán úgy mondanak, hogy „borkorcsolya”. Ezeket az ételeket próbáljuk megidézni, vagy éppen újabb formában elkészíteni.

Somogyi Zoltán azt mondja, egyre nagyobb az igény minderre.

– Azt veszem észre, és ezt a tapasztalatok is igazolják, hogy a minőség iránti igény megnövekedett, elég erősen. Nem biztos, hogy ezzel mennyiségi növekedés is együtt jár, de a minőség biztosan javul.

Az emberek értékelik a saját készítésű szalámit, sonkát, kolbászt, szalonnát, sajtot, a pék sütötte kenyeret, és a jó borokat mindehhez.

Nem biztos, hogy mindenki az árcédulát nézegeti először, bár, természetesen, vannak olyan látogatók is. Azt gondolom, hogy aki egy ilyen helyre elmegy, aki erre időt szán, annak a minőség, az adott helyen töltött minőségi idő a lényeges. Volt látogató, aki 3 évvel ezelőtt egyetlen fröccsre jött be – aztán három és fél órás borkóstoló lett belőle, és azóta is rendszeresen visszajár, annyira jól érzi magát.

Lényeges, hogy a gyerekek is megismerkedjenek a történelemmel, a hagyományokkal, és az egészséges életmódra szoktatásukhoz az egészséges helyi termékek, ételek kóstolgatása is elengedhetetlen. Szerencsére egyre többen ismerik fel, hogy étkezés tekintetében e termékekben van a jövő.

– Sok gyermek érkezik hozzánk, aminek nagyon örülünk. Szerintem, ha a szülők ügyesen csinálják, gond nélkül rávezetik gyermekeiket az egészséges étkezésre, annak fontosságára. Természetesen mi is készülünk:

a gyermekeknek programokat szervezünk, és megkínáljuk őket például házi készítésű, saját vagy termelőktől beszerzett szörpökkel, limonádékkal. Imádják ezeket.

A nagyobb gyermekek, fiatalok is szívesen jönnek, közülük többen meg is kóstolhatják a szülőknek felszolgált italokat, borokat; természetesen kis mennyiségben. Találkoztam már olyan fiatalemberrel, akiről bizton állíthatom, hogy jól felkészült fogyasztó lesz: már ennyi idősen csodásan értékelte a borokat és mondott véleményt róluk. Ebben látom a fejlődés, az előrelépés lehetőségét. Úgy gondolom, hogy ez a fajta vidéki vonal, ami nem tömegturizmust jelent – bár nyilván arra is van igény –, hanem egyénre szabott lehetőségeket, jelentheti a jövőt. Turizmus ugyanis mindenütt van, de az, hogy valaki leüljön és 2,5 órán át beszélgessen, mindennél többet jelent, nagy érték ez ebben a világban. Aki kipróbálja, az biztosan ráérez, megérti, és aztán igényli is ezt a fajta kikapcsolódást.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság