0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Választani kell: mogyoró vagy szarvasgomba?

Mogyoró és szarvasgomba szakmai napot rendezett Gödöllőn a gyumolcs.org csapata. Mint az előadásokból kiderült, eltérő környezeti igényeik miatt sajnos nem lehet gazdaságosan együtt termeszteni a két kultúrát.

Kevesen gondolják, mennyire melegigényes a mogyoró: a tenyészidőben legalább 16 °C átlaghőmérséklet és 2500 °C hőösszeg az optimális számára, mondta Mendel Ákos a termőhelyválasztásról szólva. Minél melegebb van, annál intenzívebb módszerekkel lehet termeszteni. A téli fagyokat jól tűri a mogyoró, kihajtás után is elvisel mínusz 20 °C-ot, elsőként nyíló barkái mínusz 16 °C-on károsodnak. Érdemes később nyíló fajtákat választani, mert az utóbbi évek enyhe telei után hamar kinyílnak a hím barkák. A tavaszi fagyok elkerülésére érdemes a környezetből kiemelkedő helyre telepíteni a mogyoróültetvényt.

Sok fényre is szükségük van a bokroknak, a tenyészidőben 2000 órát, épp annyi napfényt igényelnek, mint a kajszi. Ez a fényigény magyarázza azt is, hogy az elsűrűsödött bokrokon csak a korona külső zónájában terem.

Buktató a termesztésben az is, hogy mindezek ellenére a folyamatos közvetlen napsütést nem szereti a mogyoró, ugyanis eredetileg erdőszéli növény.

Nagyon vízigényes is, részben sekélyen elhelyezkedő gyökérzete, részben nagy levelei és gyors növekedése miatt: gyorsan kiszárítja a talajt, magyarázta Mendel Ákos. Évente 700-800 milliméter vízre van szüksége, ebből a kötődés és a termésnövekedés (május–június) időszaka a legkritikusabb. Augusztusban a következő évi termőrügyek kialakulásához kell a kiegyenlített vízellátás.

Kimondottan levegőigényes a mogyoró gyökere, tehát jó szerkezetű, könnyű vályogtalajban érzi magát a legjobban. Kedvező számára a kissé savanyú kémhatás és a 2 százalékos humusztartalom. Gyökere nem hatol egy méternél mélyebbre, de vigyázzunk, nehogy a talajvíz túl közel (1,5 méter) legyen a felszínhez, mert azt nem viseli el.

Szélporozta növény ugyan, de az erős szelek károsak a megtermékenyítésre, mert kiszárítják, vagy túl messze sodorják a pollent. A vékony hajtások vagy a terméskezdemények is sérülhetnek, ha nagyon széljárta helyre ültetjük. Ez ellen védőerdősáv telepítésével lehet védekezni, de akkor fenyőféléket, vadalmát, vadkörtét, sajmeggyet ültessünk, semmiképp se a mogyoróval rokon fafajokat. Legkedvezőbb a keleti-északkeleti lejtő, ahol öntözni is tudunk.

Kizáró tényező a mély fekvésű, fagyzugos vagy vízállásos terület, a hideg, kötött talaj, illetve a másik véglet, az alacsony humusztartalmú homok.

Hazánkban 2017 óta nem kell termőhelyi minősítés a gyümölcsösök telepítéséhez, de mindenképpen érdemes független szakértőt hívni, aki tanácsot ad, hogy a kiszemelt területen érdemes-e mogyoróültetvényt létesíteni.

A fajtaválaszték nem túl nagy

Több hazai és külföldi fajtát mutatott be Bujdosó Géza. Augusztus utolsó hetében érik a Fehér Lambert, nagy előnye, hogy későn virágzik. Augusztus végén, szeptember elején követi a Római nagy K1 fajta, amelyen kettesével fejlődnek a nagy, kissé lapított gömbölyded termések. Néhány nappal később érik a Cosford, majd szeptember első dekádjában a Cosford K2. Az angol eredetű fajtákat főként pollenadónak használják az ültetvényekben.

Szeptember közepén érik a Nagy tarka zelli. Makkja hosszú, kissé lapított, szögletes, több mint két centiméter hosszú. A sárgásbarna héjon sötétebb csíkok láthatók. Szeptember végén takarítható be a Bőtermő nagy mogyorófajta. Nevéhez méltón sokat terem, későn virágzik, szögletes termése nagy, átlagosan 4 grammot nyom, ezzel a legnagyobb a hazai fajták közt.

A legízletesebb mogyorófajták között tartják számon a Dél-Olaszországban termő Tonda Gentille delle Larghe fajtát. Korán fakad és virágzik, ezért nálunk nem biztonságos a termesztése.

A Barcelona vagy Fertille de Coutard standard mogyoró, augusztus végén érleli nagy, ízletes termését. A napos meleg termőhelyek fajtája. A Tonda Romana nagy előnye, hogy a mogyoróormányos kevésbé károsítja. Ez is bőtermő, de korán fakad és virágzik.

Az amerikai Hazelbert különlegessége, hogy a közönséges mogyoró és az amerikai mogyoró hibridje. Kompakt növekedésű, nagyon fagytűrő fajta, de a pollenadói is csak fajhibridek lehetnek. Igen sokat terem. Az Ennis is Corylus americana-eredetű hibrid, hatalmas a termése és jó termőhelyen akár 4 tonnás hektáronkénti hozamra is képes (héjas mogyoróból). Október közepén, elhúzódva érik. Az USA-ban ezt termesztik a legnagyobb területen. Az általunk Bollwilleri csoda néven ismert fajta is amerikai, Hall’s Giant néven született. Ugyancsak hatalmas méretű termést hoz szeptember közepén-végén. Későn virágzik és fakad.

Genetikailag módosított mogyorófajták is léteznek, az USA-ban hozták létre a Jefferson, a Dorris és a Yamhill fajtákat, amelyek ellenállók az USA keleti partvidékén előforduló baktériumos elhalás betegséggel szemben.

Rendszeres metszéssel

A termőkori metszés célja, hogy minél több fényt engedjünk a koronába. A mogyorót a nyugalmi időszak végén metsszük egy-kétévenként. Figyeljünk arra, hogy legföljebb a termőfelület ötödét vágjuk le, különben fölborul a termőegyensúly.

Szükség esetén teljesen meg is újíthatjuk a bokrot: tőből lefűrészeljük és két-három év alatt újraneveljük.

A tápanyagellátáshoz évente végeztessünk lombanalízist. Nitrogént április közepétől július közepéig adagoljunk, akkor harmonikus az ellátás, ha július végén csúcsrügyben zárulnak a hajtások. Nyáron a mogyorónak sok káliumra és kalciumra van szüksége a terméséréshez és a csonthéjképződéshez, valamint a termőrügyek kialakulásához. Bórral a termékenyülést segíthetjük, de a korai virágzás miatt ősszel adagoljuk ezt a tápelemet.

A mogyorónál nem szokott előfordulni teljes fagykár, de a hideg csökkentheti a termésmennyiséget, csakúgy, mint a szárazság, az erős metszés és az árnyékolt, sűrű korona.

Akkor érett a mogyoró, amikor eléri a fajtára jellemző méretet, héjszínt és könnyen kiesik a kopáncsból. Általában két menetben lehet betakarítani. A lehullott termést a földről szedik föl géppel vagy kézi eszközzel. A begyűjtött termésről el kell távolítani a kopáncsot, majd mosni és 10 százalék víztartalomig szárítani kell. Tárolni legföljebb 8 °C-on, alacsony páratartalmú, jól szellőző, sötét helyen lehet.

Értékesítés előtt aflatoxinra be kell vizsgáltatni, akár héjasan, akár megtörve akarjuk eladni a mogyorót,

figyelmeztetett Bujdosó Géza. Itthon egyelőre kevés a mogyoró, ezért a klasszikus nagykereskedelemben nem foglalkoznak vele. Jó tudni, hogy az édesipar apró, gömbölyű mogyorót keres.

Eltérőek az igényeik

Növényvédelem

A mogyorót elsősorban a szarvasoktól és vaddisznóktól kell megvédeni, erős kerítéssel, váltogatva használt vadriasztó szerekkel, mondta Mendel Ákos.

Súlyos kárt okozhat a mogyoróormányos és rokona, a tölgymakkormányos. Mindkét bogár nősténye a fiatal termésre rakja a tojását, a lárva a magot fogyasztja el, majd a jól ismert kerek lyukon távozik a termésből. A lárvák telelnek a talajban, ezért a sekély talajforgatással gyéríteni lehet a számukat. A mogyorórügy-gubacsatka a rügyekben szívogat, a károsított rügyek sokszoros méretűre duzzadnak, és nem hajtanak ki. A nőstények a rügyekben telelnek, metszéskor jól láthatók a fertőzött részek. Sajnos külön takácsatkája is van a mogyorónak, lemosópermetezéssel és speciális atkaölő szerekkel védekezhetünk ellene. Szívogatásuk hatására a levelek barnás árnyalatúak, durva tapintásúak lesznek, korai lombhullás is bekövetkezhet. A lombon szívogat a kis és nagy mogyoró-levéltetű, kártételük hatására a lomb sárgul és lehullik, a fiatal levelek torzulnak.

Nyár végén léphet föl lisztharmatfertőzés a mogyorón, a hajtásvégi leveleken. A jellegzetes fehér foltok a levél fonákán alakulnak ki. Augusztus közepétől kéntartalmú szerekkel védekezhetünk ellene. A fejlődő fiatal termést kell megvédeni a moníliás betegségtől, ami sebzésen át fertőz és a mag zsugorodását, a terméscsoport hullását okozza.

Magyarországon erdőkben, fasorokban, patakparton természetesen fordul elő szarvasgomba, 20-25 éve gyűjtik is és exportálják évente 15-30 tonnás mennyiségben, kezdte előadását Gógán Andrea. Francia- és Spanyolország után tulajdonképpen szarvasgomba-nagyhatalom vagyunk.

A szarvasgomba termesztése mogyorón jó megoldás, mert hamarabb kezd teremni, mint tölgyön vagy hárson, de dönteni kell, hogy melyik növény legyen a gazdasági cél. Sajnos éppen eltérőek az igényeik, ezért a kettőt együtt nem lehet nyereségesen termeszteni. Egyelőre kevesebb mint 100 hektáron termesztik hazánkban, pedig jók a természeti és a gazdasági lehetőségek is. Amikor száraz meleg van, kevesebb szarvasgombát lehet gyűjteni, és felszökik az ára, ezért érdemes öntözött ültetvényben termeszteni. A felvásárlási ár kilogrammonként 10-20 ezer forinttól 60-80 ezer forintig terjed, folyamatos a kereslet.

Hazánkban három faj termeszthető, a nyári, a téli és a nagyspórás szarvasgomba. A nyári a leggyakoribb és azt termesztik a legtöbben: megbízható, jól terem, május 10-től december végéig gyűjthető, de nem a legértékesebb faj. A téli szarvasgomba novembertől február–márciusig gyűjthető. Ugyanebben az időszakban terem a kései szarvasgomba is, ami hazánkban egyelőre nem gyakori, Olaszországban, Ausztráliában és Új-Zélandon termesztik. A nagyspórás szarvasgomba érzékeny, rendszertelenül termő, de értékes faj.

A talaj sekély rétegében élő szarvasgombák termesztéséhez fokozottan figyeljünk a természeti adottságokra,

figyelmeztetett Gógán Andrea. A nyári szarvasgomba párás, árnyékos helyen érzi jól magát, a téli fagyra nem érzékeny, de kiegyensúlyozott vízellátást, magas humusztartalmat és semleges vagy enyhén lúgos kémhatást igényel. A talajban legyen legalább 2-3 százalék mész és legyen jó szerkezetű, hogy elég levegőhöz jusson a gomba. A szarvasgombával beoltott mogyorót dombok északi-északnyugati oldalára is ültethetjük, de arra ügyeljünk, hogy ne erdő után telepítsük, mert akkor sok konkurens gomba lesz a talajban.

A nagyspórás szarvasgomba a természetben ártereken, részben vízzel borított területeken nő, vagyis nagyon vízigényes. Középkötött vályogtalajra, üde, nedves területre ültessük. A mediterrán területeken élő kései szarvasgomba a lazább, könnyebben fölmelegedő talajokban érzi jól magát, jobban elviseli a szárazságot, és több mészre van szüksége.

Szarvasgombás ültetvény

A fölső 20-30 centiméteres talajrétegben élnek a szarvasgombák, fontos számukra az egészséges, laza talaj. Telepítés előtt mindenképpen végezzünk késes mélylazítást, és adagoljunk sok szerves anyagot. Szarvasgombával beoltott csemetéből egy hektárra 600-2500 tövet kell elültetni, ritkábban a kései szarvasgombás fákat-bokrokat ültethetjük, sűrűbben a nyárival és a télivel beoltottakat. A csemeték körül takarjuk a felszínt szalmával vagy agroszövettel. A telepítés költsége 3-4 millió forint hektáronként, az első termést hat év elteltével várhatjuk, addig azonban nem sok a tennivalónk. Beállt ültetvényben 50-150 kilogramm nyári szarvasgombát szedhetünk össze.

Mogyoró esetében a javasolt térállás 3 × 2 méter, a sorközöket érdemes füvesíteni, mégpedig juhcsenkesszel, mondta az előadó. Ez a fűfaj tömött gyepet alkot, és kevés vizet fogyaszt. Azért is célszerű ez a gyepesítés, mert bár nem a mogyoró a fő termény az ültetvényben, mindenképpen gyűjtsük össze, különben az odagyűlő pockok a szarvasgombát is megeszik.

Az ültetvényben a legfontosabb a rendszeres öntözés: 10-15 naponként adagoljunk 10-15 liter vizet egy négyzetméterre.

Az utóbbi években már március–áprilisban szükség volt öntözésre és októberig kellett pótolni a vizet. Lehetőleg mikroszórófejes öntözésre rendezkedjünk be, mert azzal nyáron hűteni lehet a talajt.

Tápanyag-utánpótlásra gyakorlatilag nincs szükség, ha telepítés előtt kellő mennyiségű foszfort és szerves anyagot forgattunk a talajba. Zöldtrágyázással, komposzt kijuttatásával emeljük a szervesanyag-tartalmat, ha szükség van rá. Gyakrabban fordul elő, hogy meszezni kell, a kedvező kémhatás elérésére. Erre zúzott mészkő a legalkalmasabb, de mielőtt kijuttatnánk, a bányában kérdezzünk rá a kőzet mésztartalmára, ajánlotta Gógán Andrea. Meszezésre 4-5 évenként lehet szükség.

Ezt az ültetvényt is védeni kell nagyvadak ellen, a vaddisznó különösen nagy kárt okozhat. Csak az érett, illatozó gombát szedjük föl, amit képzett kutyával kerestetünk meg.

Az ültetvény

Mogyoróültetvényt ne telepítsünk kukorica, napraforgó vagy a burgonyafélék családjába tartozó elővetemény után, hangsúlyozta a termesztéstechnológiáról szólva Bujdosó Géza. Általában az őszi ültetés előnyösebb, mert hosszú időszak áll rendelkezésre, és az őszi esők segítségével jól erednek az elültetett csemeték. Mogyorót mikroszaporításból eredő, bujtott vagy fás dugványból készült ültetési anyaggal lehet telepíteni. Törökmogyoró alanyra oltott, törzses anyag is létezik, de azt előre meg kell rendelni a faiskolától. Jóval drágább, mint az egyszerű bujtvány, de később nem lesz gond a sarjhajtások eltávolításával, ráadásul több tápanyagot képes fölvenni és nem olyan érzékeny a szárazságra.

A bokron 3-5 vázágat alakítsunk ki, és azokon gallérágakat. A sor- és tőtávolság a bokrok és a törzses fácskák esetében is 5-6 × 3,5-4-5 méter. Legalább három pollenadó fajtát telepítsünk blokkos elrendezésben az ültetvénybe. Távolságuk legföljebb 300 méter lehet a főfajtától.

Az ültetvényben fekete ugaros talajművelést célszerű alkalmazni, egyrészt a betakarítás miatt, másrészt a rendszeres talajbolygatással a mogyoróormányos egyedszámát is csökkenthetjük valamelyest.

A vadak nagyon szeretik a mogyorót, ezért magas, erős vadkerítéssel vegyük körbe az ültetvényt és értesítsük a helyi vadásztársaságot.

 

Forrás: Kertészet és Szőlészet