0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Méhészeti dendrológia 10. rész – Idegenhonos fás hordásnövények III.

Az idegenhonos fásszárú hordásnövények közül leginkább a bálványfa elterjesztésében közreműködtek a méhészek a közelmúltban. Ez a faj azonban olyan inváziós növény, hogy még az akácot is kiszorítja termőhelyéről. További terjesztése nem cél, mára szinte kiirthatatlanná vált. Nemcsak természetvédelmi, hanem nagyon komoly gazdasági károkat okoz.

Az előző rész itt olvasható

Bemutatására azért kerül sor, hogy a jövőben ne kövessünk el ilyen hibát más egzóta fafaj felelőtlen/ellenőrizetlen terjesztésével.

Bálványfa

A mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) Ázsia keleti feléről származik. A 18. század közepén honosították meg Európában, elsőként (1751) Franciaországban ültették díszfaként. Hazánkba a 19. században hurcolták be. Népiesen ecetfának is nevezik, de ez téves elnevezés, az ecetfa egy teljesen más, külön faj. Dísznövény-kertészeti ültetése sokáig nem jelentett gondot, a parkokban az idős példányok alatt megjelenő újulata a fagyérzékenysége miatt hamar elpusztult. Az elmúlt évtizedekben azonban mindinkább alkalmazkodott a klímánkhoz, kivadult és mára a legveszélyesebb özönfajjá vált. A 2000-es évektől sok méhész kezdte el terjeszteni, mondván, hogy az akác utáni hordástalan időszakban virágzik, ezért érdemes a magját elszórni.

Termőhelyi igénye, morfológiája

Melegkedvelő, szárazságtűrő, fényigényes. A sós, szikes talajokat is elviseli, és jól tűri a légszennyezést. A hideg és a túlságosan kötött talajokat nem szereti. Mintegy 25 m magasságot ér el, magassági növekedését gyakran fagyérzékenysége hátráltatja. Törzse egyenes, koronája ritka hajtásrendszerű, szerteágazó. Gyökérzete oldalirányban terjeszkedő, sok gyökérsarjat fejleszt, mivel nagy mennyiségű tartalék tápanyagot képes raktározni (emiatt a kiirtása rendkívül nehéz, különösen mechanikai módon). Kérge sokáig sima felületű, szürke színű, csak idősebb korban sekélyen repedezett. Hajtása igen vastag, barna színű, nagy pajzs alakú levélripacsokkal. Rügye szórt állású, félgömb alakú. Levele összetett, páratlanul szárnyalt, 13-25 levélkéből áll, akár 50-60 cm hosszúságú is lehet (1.a kép).

A levélkék lándzsás alakúak, ép szélűek, a levélvállon néhány tompa fog található. Az alapi helyzetű levélkepár olykor karéjosodó. A levélkék vállának csúcsán, a hátoldalon sötétebb foltszerű, virágon kívüli nektáriumok fejlődnek, méhészeti szempontból azonban ezeknek nincs jelentőségük.

Lombhullása bőséges. Allelopatikus hatású mind a levele, mind a gyökerének kérge. Ez azt jelenti, hogy a környezetében lévő lágy- és fásszárú növényekre negatív hatást gyakorol: csírázás/növekedés-gátló, fotoszintézis-leállító és káliumfelvétel-blokkoló anyagok szabadulnak fel a talajban. Ennek következtében a bálványfa körül rövid időn belül kiszorul a termőhelynek megfelelő, őshonos vegetáció és a helyüket átveszik a nitrofil növények. Apró sárgászöldes virágai elágazó bugavirágzatban nyílnak július elején (1. b kép). Ezek később megvörösödnek, majd megbarnulva hosszú ideig a fán maradnak. A virágzatban porzós, termős és hímnős virágok is fejlődnek. A méhek szívesen látogatják, bár virága kissé kellemetlen illatú. Termése szárnyas lependéktermés (2. kép), melyet a szél messzire, több kilométeres távolságra képes elszállítani. Vonalas létesítmények mellett (utak, vasutak) különösen könnyen terjed. A makkocska a szárny közepén található. Szeptemberben érik. Nagyon jó a csírázóképessége, melyet több évig megtart.

Egyetlen fa, ha elérte a magzókorát, egy év alatt akár 200 m2-nyi területet képes elfoglalni a termése és a gyökérsarj-telepei útján! Gyors növekedésével könnyen fölébe kerül a többi fafajnak és kiszorítja őket. Hazánkban a 600 m-es tengerszint feletti magasság jelenti az elterjedési határát (afelett már túl hideg számára a termőhely). Természetes ellenségei, kórokozói nálunk nemigen ismertek, egyedül a dámszarvas fogyasztja némileg a hajtásait.

Méhészeti értékelése

Nektárjának cukorértéke 30,0-77,0% közötti, átlagosan 59,4%, a cukorérték 0,003-0,192 mg között ingadozik. Méze kissé zöldes árnyalatú, érdekes illatú, némileg muskotályos ízvilágú. Magában enyhén kesernyés utóízű, akácmézbe keveredve javítja annak zamatát. Mivel rendkívüli módon terjeszkedik és a melegedő klímánk tovább kedvez ennek a folyamatnak, a jövőben akár tényleges méhlegelőként számolhatunk vele, piacon már egy-egy termelőnél találkozni lehet a kínálatban bálványfamézzel is.

Természetvédelmi és gazdasági kártétele

Meg kell ugyanakkor értenünk, hogy a faj további terjesztése nem lehet célja a méhészeknek. Ellene a védekezés nehézkes és költséges. Fentebb említettem már, hogy milyen károkat okoz őshonos erdeinkben.

Behatol az akácosokba is, és egy idő után teljesen elnyomja az egyébként szintén agresszív akácot.

Ugyanazt a felső levegős, humuszos talajréteget hasznosítja, mint a fehér akác. Magas vízfelhasználásával, gyökérkonkurenciájával és allelopatikus hatásával szemben nem bírja a versenyt. De lakókörnyezetben is szembesülhetünk vele, hogy mindenhol kihajt: kerítés mellett, járdarepedésben, kárt tehet épületekben.

Védekezési lehetőségek

Tartósan csak vegyszeres kezeléssel lehetséges visszaszorítani. Ha kivágjuk, letörjük, hamarosan újra kihajt, még több hajtást fog hozni és a fa gyökérzetéből is nagyszámú sarj fog előtörni. A nagy termetű fát érdemes lombos állapotban kivágni, majd a tuskót, vágáslapot glifozát hatóanyagú vegyszerrel lekezelni. Ha télen, lombtalan állapotban vágjuk ki a fát, annak keringése nem működik, így nem fog a szer felszívódni a gyökérzetbe és tavasszal kihajt.

A másik lehetőség álló fa esetén, ha derékmagasságban enyhén lefelé irányuló furatokat készítünk akkumulátoros fúrógéppel, majd ezeket tömény vegyszerrel töltjük meg.

Legalább 8 mm átmérőjű és 5 cm mély furatot célszerű készíteni, az injektáláshoz pedig fecskendőt használni. A törzset körbeölelve 5-10 cm-enként több furatot készítsünk, egy képzeletbeli gyűrű mentén. Minél vastagabb fáról van szó, annál távolabb lehetnek egymástól ezek a kezelési pontok.

Kisebb fák esetén alkalmazhatunk háti permetezőt, a leveles hajtásokra porlasztva a vegyszert. A lekezelt faegyedeket vagy területet néhány hónap múlva célszerű ellenőrizni és az időközben megjelent újabb hajtásokat ismét lekezelni. A gyökerek előbb-utóbb kimerülnek és az ismétlődő kezelések hatására a bálványfa eltűnik a területről.

Lászka István Attila

okleveles erdőmérnök,

okleveles agrár-mérnöktanár

Vanyarc/Domoszló

Forrás: Méhészet