A Xylella fastidiosa baktérium – amelynek legalább hat törzse van – Olaszországban 1,2 millió olajfát pusztított el, 32 növénynemzetség több, mint 300 faját károsítja. A szőlő Pierce-betegségéért az egyik törzse a felelős. Gondot okoz, hogy nincsenek jellegzetes tünetei, csak laborvizsgálatokkal lehet beazonosítani.
– hívta fel a figyelmet Zsigó György, növényorvos.
A magyar növényvédelmi hálózat – kis ország a vasfüggöny mögött – szakmaiságát jelzi, hogy 1968 január elsejével a világon elsőként tiltotta be a DDT-t. Minket követtek a svédek, majd a többi ország. A határok megszűntét követően – hogy csak a legutóbbi éveket említsük -, 2012-ben jelent meg a nyugati dióburok fúrólégy, a két cseresznyelégy fajunk „édestestvére”. Hasonló az életmódja, a talajban telel, s tavasszal onnan rajzik ki, csak éppen folyamatosan rajzik. Míg a cseresznyét május-júniusban leszedjük, a diólégy ellen őszig kellene védekezni, ami szinte lehetetlen feladat elé állítja a gazdát. Délről, mediterrán vidékről érkezett a zöld vándorpoloska, keletről a márványos poloska.
Mindez feladta a leckét a magyar mezőgazdaságnak. A felmelegedés pedig folytatódik, minden évben megdöntünk egy újabb rekordot. Az USA-ban idén jegyezték a legmelegebb januárt, s ez jellemző a többi országra is. Szélsőségessé vált az időjárás.
Az idén Pécs közelében egy nap alatt 40 milliméter eső hullott, ezzel egy újabb csúcs dőlt meg. Erre hogyan tud felkészülni a gazda és hogyan adjon előrejelzést a növényvédős? A tábla egyik felében azonnal kellene peronoszpóra és varasodás ellen permetezni, a másik felében pedig a lisztharmat az úr.
Az integrált növényvédelem eleve jó – 2014 januárjától Európában mindenhol kötelező –, miszerint csak az utolsó pillanatban nyúljunk a vegyszerekhez, amikor minden más lehetőséget kimerítettünk. Sajnos az integrált növényvédelem megvalósításával nem tudunk megfelelő ütemben haladni, sőt el sem érjük azt a szintet, ami még a 90-es éveket jellemezte. Mindez a szélsőséges időjárásnak köszönhető. Váratlanul jöhet egy óriási eső vagy éppen szárazság, egyszerre mindkettőre fel kell készülni. A gazda nem tehet mást, rendszeresen, megelőzésképpen, szinte naptárszerűen kell védekeznie.
Közben napi szinten beszélünk a környezettudatos gazdálkodásról, az élelmiszerbiztonságról, illetve a biztonságos élelmiszerellátásról. Hogyan lehet megfelelni az elvárásoknak? A 80-as évek elején, nem volt más dolga egy növényvédősnek, mint, hogy permetezzen. Almában, egy vegetációs időszak alatt akár húsz permetezést is elvégeztek. Záhonynál pedig álltak a vagonok, mert volt úgy, hogy a szermaradék miatt a Szovjetúnió sem akarta átvenni a gyümölcsöt. Ez volt az iparszerű mezőgazdaság, a „buta növényvédősök korszaka”, hiszen nem kellett gondolkodni, csak folyamatosan permetezni.
Ma viszont szomorúan tapasztalható, hogy Brüsszelben a hatóanyagok visszavonása sok esetben nem szakmai, hanem politikai alapon történik. Amikor humánegészségügyi vagy környezeti kockázat lép fel, ez valóban indokolt. Ma viszont voksokat lehet azzal gyűjteni, ha egy párt növényvédőszer ellen kampányol. Laikusok között szitokszóvá vált a „növényvédőszer”, olyannyira, hogy szakmai körökben felmerült, hogy „növényi gyógyszereknek” nevezzék át.
Nagy veszélyeket hordoz a hatóanyag dereguláció. A neonikotionid csávázószerek kilistázásának köszönhetően, melyekből hektáronként néhány dekát juttattunk ki, többszörösére nőtt a permetezéssel kikerülő rovarölő szerek mennyisége. Ennek leváltására pusztán a biológiai növényvédelem eszközei ma még nem elegendőek. Pedig az integrált növényvédelem is egyre többször nyúl ezekhez az eszközökhöz. Az ökogazdálkodóknak van egy – ha nem is felszívódó, de mélyhatású – rovarölő szerük, a nimfa terméséből készített Neemasal. De mint oly sok biológiai készítmény, ez is drága, rövid ideig tárolható és specifikusan csak a kártevők egy szűk csoportját gyéríti.
A glifozát felhasználók sem lélegezhetnek fel, hiszen még ott lebeg felette Damoklész kardja. Rezeg a léc az azolok alatt is, melyek alapvető gombaölő szereink a házikertekben, s a búza fuzárium elleni védekezésben.
A gombatoxinok komolyabb méregnek számítanak, mint a szermaradék okozta veszély. A gyártók némely gombaölőnél 3-4 nap kuratív hatást írnak le, ellenben szakmai körökben csak két napot éreznek reálisnak.
Brüsszel fúj a magyarországi engedélyeztetésre, mert itthon a gyakorlatnak segítvén, a hatóság sok szükséghelyzeti – régi nevén eseti – engedélyt ad ki. A probléma ott jelentkezik, hogy pl. több száz hektár spenótra nincsen engedélyezett gyomirtó szer.
A rézszulfátot az olcsóbb engedélyeztetési eljárással, réztartalmú lombtrágyaként engedélyeztették. „Mint szaktanácsadó nem írhatom le, hogy rézgáliccal lehet szőlőperonoszpóra ellen védekezni” – jegyezte meg a szakértő, azt viszont igen, hogy növényegészségügyi mellékhatása is van. Ugyanez a helyzet a kálcium poliszulfid hatóanyagú készítménnyel, mely téli lemosásra, lisztharmat ellen kiváló volt. A gyártó egy kis bórt hozzátett, s lett belőle a Tiosol lombtrágya. Ha kicsit töményebben használják a gazdák, téli lemosó permetezésre most is kiváló.
Az áruk szabad áramlása miatt bárki megteheti, mégha az eddigi engedélytulajdonost, -kereskedőt hátrány is éri. Csak a kereskedelmi nevet kell megváltoztatni. Lehet ugyanazt a készítményt más néven forgalmazni, amit klónozásnak hívnak szakmai körökben. „Ebben igazodjon el a növényorvos és a termelő” – mutatott rá Zsigó György, ráadásul van olyan készítmény, amely kis kiszerelésben 3-as, nagyobb kiszerelésben 2-es, a legnagyobb kiszerelésben pedig 1-es kategóriába tartozik. Ráadásul mindhárom más-más cég forgalmazásában jelenik meg.
Az elmúlt években új molekulákkal nem jelentek meg a cégek, inkább gyári kombinációkat dobtak piacra. Mindez érthető, annak tükrében, hogy az unióban 10-12 évig tart az engedélyeztetés, ami kb. 200-300 millió euró a fejlesztéstől a forgalomba hozásig. Ezt már a legnagyobb cégek sem bírják. Az öreg kontinens az innováció tekintetében könnyen lemaradhat, miközben Dél-Amerika, Kína, India – ahol bátrabban engedélyezik az új hatóanyagokat – elhúz mellettünk.
Brüsszel belátta, hogy az ökogazdálkodók és a házikertesek nagy bajba kerültek. Gondoltak egyet – lobbis nyomásra –,s olyan anyagokat engedélyeztek, melyek nem növényvédő szerek, de mégis megjelenhetnek az agráriumban. Ilyenek a háztartásokban is megtalálható cukor, szódabikarbóna, konyhasó vagy éppen az étolaj,. „Egyszerű anyagoknak” fordították le a „basic substances” kifejezést. Nem kell engedélyeztetni, sok helyen élelmiszerként hozzák forgalomba, éppen ezért „végtelen engedéllyel” rendelkeznek. Használati útmutatót, engedélyokiratokat is kiadnak a felhasználásukról. A hagymaolaj például a keresztesvirágúak esetében a répalégy ellen – tálkákba kitéve – riasztó hatású. A csalánlé esetében az elkészítés receptje mellett egy három oldalas engedélyokiratban részletesen is leírják, hogy milyen kártevő ellen milyen töménységben alkalmazható. Többük viszont nem közvetlenül hat a kórokozóra vagy a kártevőre, hanem a növény ellenálló képességét növeli.
Az unióban a mezőgazdasági árbevétel jelentős részét kitevő „kiskultúrákra”, nincsenek megfelelő növényvédő szerek engedélyeztetve. Évek óta hangoztatják, hogy cégektől függetlenül hozzanak létre egy olyan alapot, mely finanszírozni tudná azokat az engedélyeztetési kisérleteket, amelyeket a gyakorlat felvet. Jelenleg ugyanis, a gyártó csak akkor vág bele a nagyon drága engedély kiterjesztésbe, ha úgy látja, a készítmény forgalmazásából megtérül a befektetése. A zöldségfélék vagy pl. a bogyós gyümölcsűek nem tartoznak ebbe a kategóriába. A gyógynövényeknél szinte egyetlen növényvédő szert sem találunk, pedig ezeknek is van betegségük. Ha viszont a termelő permetez, „fekete technológiát” alkalmaz. Nagy kérdés, akkor milyen gyógynövény tea kerül a fogyasztóhoz? A Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara évente összeállítja és továbbítja a javaslatait. Mindig értő fülekre találtak az engedélyeztetést végző kollégáknál.
Ugyanakkor az engedélyeztetésben otthonosan mozgó szakemberek is értetlenül nézik, hogy Brüsszel túl engedékeny a biostimulátorok, növényi kondícionálók – melyeknek még a fogalma sem teljesen tisztázott – engedélyeztetésében. Aminosavakat, huminsavakat, algakészítményeket, gyógynövény kivonatokat fogadnak be, amelyek hatását nem tudjuk egyértelműen lemérni. Lehet, hogy a Nyírségben kiválóan teljesít, mert pontosan eltalálták a talajtípust, a növényfajtát, de húsz kilométerrel távolabb már hatástalan. Az teljesen világos, hogy az emberekhez hasonlóan a növénynek is szüksége van a táplálékkiegészítőkre, amit náluk biostimulátoroknak, lombtrágyáknak, biokondícionálóknak hívunk. De „többet kell tudnunk róluk, ahhoz, hogy a gyakorlat szempontjából jól használható szaktanácsot adhassunk” – hangsúlyozta a szakember. Egy lisztharmat elleni szer majdnem ugyanúgy működik Németországban, mint nálunk, amit viszont ezekről a készítményekről nem lehet elmondani.
Örvendetesen növekszik a biogazdaságok száma. Az ökotermesztésben tilos a GMO, a génszerkesztés. Ebben azért ellentmondást is érzek, hiszen éppen az ökogazdálkodóknak lenne szükségük kémiai beavatkozást nem igénylő, betegségeknek, kártevőknek ellenálló fajtákra. Ők pl. felszívódó készítményeket sem alkalmazhatnak. Itthon egy több hektáros ökoszilvást azért kellett felszámolni, mert szisztemikus rovarölők híján, azt a poloskaszagú szilvadarázs ellen nem tudták megvédeni.
Érthetetlen, hogy miért nem terjedt el a Golden rice, ahol a rizsbe beépítették a karotintermelő képességet, ami több százezer gyerek szeme világát menthetné meg. Vannak olyan GM paradicsomok, melyekkel humán gyógyászati anyagokat lehet megtermeltetni. Ugyanakkor a szárazságtűrés is egyre égetőbb kérdés.
– teszi hozzá a szakértő. Sok tudós szerint egyre inkább hátrányos helyzetbe kerülünk, míg mások – és a közvélemény is ezt támogatja – viszont kategorikusan elutasítják a beavatkozást.
Eljött a gondolkodó növényvédős ideje. Tudnia kell, hogy mikor hagyhat ki egy permetezést, mellyel költséget csökkent, környezetet kímél, s kevesebb szert juttat a terménybe. Ehhez pontosan ismernie kell a fajtát, az ültetvény környezeti adottságait, a gondot okozó károsítók biológiáját és a piaci elvárásokat.
A piaci versenynek köszönhetően visszaszorulóban vannak a kisgazdaságok. Továbbra sem mondhatunk le a nagyüzemi gazdálkodásról, ám új alapokra kell helyezni.
Sok a még megválaszolatlan kérdés a koronavírus hatásáról. „A kollégák szerint a növényvédő szer raktárak kiürültek, lehet csak a „bespájzolás” miatt?” – fogalmazta meg Zsigó György, hogy sorakoznak a kérdések. A várhatóan bekövetkező gazdasági visszaesésben újra teljes kapacitással dolgoznak majd a gyárak? Kína szerepe óriási volt a gyártásban, ez továbbra is megmarad? Mit kezdenek a környezetszennyező technológiákkal?
További híreket „koronavírus” témakörben, ide kattintva olvashat tematikus oldalunkon.
