A dél-afrikai eredetű kaloba, a Pelargonium sidoides valaha a zuluk orvossága volt, számos betegség ellen vették hasznát. Európába az 1920-as években jutott el.
Hosszú kocsányú, szív alakú, bársonyos levelei gyengén elágazó szárakon fejlődnek, apró virágai igen sötétek, bordó vagy lila színűek, ezért fekete muskátli néven is ismert. Az egész növény tömött rozettára emlékeztet.
Nem szabad összetéveszteni a hasonló megjelenésű rózsamuskátlival (P. graveolens), ami ugyancsak aromás növény, a leveléből kinyert illóolajat aromaterápiára és parfümkészítésre használják.
Azonosított hatóanyagai közt kumarinokat, polifenolokat, flavonoidokat, kalciumot és szilíciumot találunk. Tabletta és szirup formájában forgalmazzák megfázás, torokfájás, köhögés gyógyszereként. Kumarintartalma miatt az egyik veszélyes mellékhatása, hogy más vérhígítókkal együtt alkalmazva könnyen bevérzést okozhat.
Tea is készíthető belőle, ehhez negyed csésze friss, aprított virágot és levelet forrázzunk le egy csésze lobogó vízzel. Túl sok friss muskátlit azonban nem javasolt fogyasztani, mert oxálsavtartalma miatt kellemetlen mellékhatása lehet az emésztésre.