A Kelet-Szibériában található Batagaika-kráter kb. két kilométer hosszú, majdnem egy kilométer széles, egyik oldalán 85 méter mély szakadék van. A Batagaika termikus karszt, vagyis olyan földterület, amelyet a permafroszt, azaz az örökfagy olvadása alakított ki (olyan talaj, amely legalább két éven keresztül fagyott állapotban van).
A Batagaika az 1960-as években kezdett kialakulni, miután a területén lévő erdőt kivágták. Ezt követően a föld megsüllyedt, és ez a folyamat napjaikban felgyorsult a hőmérséklet drasztikus emelkedésének következtében, azaz a Pokol kapuja egyre szélesebbre nyílik.
Az eredmény egyrészt páratlan természetes laboratórium a tudósok számára, akik meg akarják érteni az éghajlatváltozás által veszélyeztetett permafroszt környezetet.
A kráter falában lévő 70–80 méter széles fagyott állapotban lévő rétegek lehetővé teszik a tíz- vagy akár százezer évekre való visszatekintést is. Tavaly például egy 42 000 évvel ezelőtt élt csikót találtak a jégbe fagyva. A kezdeti kutatások azt mutatják, hogy a kráter alsó rétegeiben a fagy 650 000 évvel ezelőtti állapotában őrizte meg az üledéket.
A kráter szélei évente körülbelül 20–30 méterrel tágulnak. A szabadon maradt és időjárásnak kitett jégrétegek fokozatosan megolvadnak. A keletkező víz elpárolog vagy elfolyik, a talaj és az üledék – amelyet a jég tart meg, összeomlik.
A kráter tanulmányozása megmutatja a tudósoknak a globális felmelegedés permafosztra gyakorolt hatását.
Ez viszont megválaszolja azt kérdést, hogy milyen következményekkel jár az emberiség által előidézett globális felmelegedés.
A tudósokat aggasztja az örök fagy olvadása – és nem csak azért, mert ez egy fontos ökoszisztéma pusztulását és elvesztését jelenti. Hanem azért, mert az üvegházhatású gázok, beleértve a metánt is csapdába estek a jégrétegekben, most pedig a nagymértékű olvadás gázokat bocsát ki a légkörbe, ami tovább gyorsítja a globális felmelegedést.