0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Város- és klímatűrő útsorfák

Környezetünk változásban van, ám a városi közterületek fásítása költséges és hosszú távra szóló beruházás. A tervezők, kivitelezők, fenntartók és a városlakók közös érdeke, hogy az összetett ökológiai hatásoktól befolyásolt városi környezetben csak jó tűrőképességű fajták megfelelő minőségű és egészséges fáit ültessük.

A város sajátos ökológiai viszonyokat teremt, a növényeket sok és sokféle ártalmas környezeti hatás éri, amelyeket a növényanyag megválasztásakor nem hagyhatunk figyelmen kívül. A városok általános jellemzője a nagyfokú beépítettség, szennyezett levegő, fokozott forgalom és az utak rendszeres sózása.

Ezek a hatások a város egyes részein, zöldfelületein igen változatosak: egy nagyobb park belsejében alig érezhetők, míg a forgalmas utak növényzetét folyamatos stressz éri a poros, motorgáztól szennyezett levegő, a gyökérzet korlátozott növekedése, az összetömörödött talaj levegőtlensége és az erős vízhiány miatt.

Melegebb, szárazabb környezet

Az út menti sorfáknak kiváló tűrőképességgel kell rendelkezniük, ugyanis ez a növénycsoport a legerősebben kitett a károsító hatásoknak. A városok klímája a környezeténél melegebb és szárazabb. A felmelegedés elsősorban a beépítettségre és a szennyezett levegőre vezethető vissza. A város burkolt utcái holt felületek, amelyek nem megkötik, hanem elnyelik a napfényt. Nappal ezért jobban felmelegednek, nyáron felforrósodnak, és az elnyelt energiát éjszaka visszasugározzák.

Különösen szélcsendes időben a szennyezett levegőréteg jelentősen megvastagodhat, ami búraként melegíti a várost.

A Nap látható sugarait átengedi, viszont a felmelegedő felszín által kibocsátott nagy hullámhosszú hősugarakat visszatartja, illetve visszasugározza. Mindezek következtében a városok belsejében melegebb van, mint a településen kívül.

Ilyen viszonyok között a levegő relatív páratartalma csökken, a növényzet többet párologtat, ezért a természetes csapadék kevésbé elég neki.

A szárazságot tovább növeli, hogy a lehullott csapadék nagy része nem hasznosul, az épületekről, burkolt felületekről belecsorog a vízelvezető csatornarendszerbe, elvész a növények számára. Mindezeket a problémákat tovább nehezíti, hogy a klímaváltozás miatt az évi hőségnapok száma emelkedik.

Szennyezett levegő, sérülések

A városok épületei a szél sebességét összességében csökkentik. A szélirányú utcák azonban szélcsatornaként működnek, ahol felgyorsul a szélmozgás, növények telepítésekor ezt a tényezőt is érdemes szem előtt tartani.

A városi utak levegője porral, korommal, gázokkal is szennyezett.

A járművek kipufogócsövéből a légtérbe kerülő szennyező anyagoktól az érzékenyebb fajok levelei és fiatal hajtásai megsárgulhatnak, megéghetnek.

A városi utakat havazások után homokos só kiszórásával védik a jegesedéstől. A sós hólé az utak menti földsávra csapódik, lerakódik a növények tövére, illetve bemosódik a talajba. Az egyes fafajok sózásérzékenysége különböző, de a sekély gyökérzetű fajok bizonyítottan jobban károsodnak.

Az utak menti fákat a mechanikai károsodás is veszélyezteti.

Az autók az út menti zöldsávban parkolva összetömörítik és olajjal szennyezik a talajt, esetenként megsértik a fák törzsét, ami ellen csak költséges műszaki megoldásokkal lehet védekezni. Építkezéskor, közműfektetéskor vagy közművek javításakor (pl. kábelcsere, csatornajavítás) gyökérzetük vagy koronájuk súlyos sérüléseket szenvedhet. A burkolás, illetve a járműforgalom nyomán fellépő vibráció miatt pedig tömörödik, levegőtlenné válik a talaj.

Szakmai ajánlások

A felsorolt tényezők miatt utcai fásításra edzett, kiváló tűrő- és megújulóképessé­gű fajok alkalmasak, amelyek a stressz­hatások ellenére is képesek betölteni funkciójukat: árnyékolnak, tisztítják a levegőt, megkötik a port, mérsékelik a zajt.

Mindezzel jobb életkörülményeket, jobb életminőséget biztosítanak a városban lakó emberek számára.

A környezeti hatások, a beültetendő terület adottságainak figyelembe vétele mellett fontos a körültekintő fajtaválasztás, a szakszerű, megfelelő műszaki megoldásokkal kivitelezett telepítés, a telepítést követő időszakban pedig a folyamatos fenntartás is.

A várostűrő fajok körének szűkülése napjainkban olyan mértékű kihívás elé állítja a díszkertészeket, hogy a Gazdaságfejlesztési Innovációs Operatív Program (GINOP) keretében létrejött Pannon Breeding kutatási programnak külön csoportja foglalkozik a Kárpát-medencei dendrológiai génbankon belül a várostűrés vizsgálatával.

A Magyar Díszkertészek Szakmaközi Szervezetének gondozásában 2018-ban megjelent Közterületi Sorfák Jegyzékében egyes fajokat fényképekkel és leírásokkal is bemutatják. A kiadványban szereplő fajokra, illetve fajtákra általánosságban igaz, hogy alkalmasak városi fasor kialakítására, azonban város és város, sőt városrészek között nagy különbségek adódhatnak.

Csak meglehetősen kevés faj viseli el a nagyobb városok nagy forgalmú útjai mentén a téli sózást, a fokozott levegőszennyezést, és a burkolat nagy aránya miatti szárazságot.

Összeállításunkban azokból a jegyzékben is szereplő fafajokból és gyakran ültetett, vagy éppen ígéretesnek tűnő fajtákból válogattunk a teljesség igénye nélkül, amelyek a jelenlegi ismereteink szerint leginkább várostűrők.

Kis termetű, alacsony fajok

A csörgőfa (Koelreuteria paniculata) kitűnően viseli a városi viszonyokat. Jól növekszik napon és árnyékban egyaránt, ezért változatos viszonyokra telepíthető.

A faj hátránya, hogy az ostorfához hasonlóan belőle is nehéz egyenes törzset nevelni. Kifejlett mérete 6-10 méter. Lassú növekedésű, eleinte gömbölyded, majd szélesen ellaposodó koronát fejleszt, ezzel már tervezéskor számolni kell. Hatalmas, szétálló, sárga bugái a nyári időszakban feltűnő díszt adnak. Látványos a fejlődő világoszöld, hólyagos termései miatt is, melyek éretten barnák és sokáig (a téli időszakban is) a fán maradnak.

Szárazságtűrő, nedvesebb talajra telepítve főként fiatal korban kissé fagyérzékeny.

Őszi lombszíne lilás. Faverembe, vízáteresztő burkolatba vagy zöldsávba tervezhető. A faj oszlopos növekedésű angol Fas­tigiata fajtája 8-10 méter magasra, de csak 1-1,5 méter szélesre nő. Habitusa nagyon keskeny és zárt. Igénytelen növény, mindenféle talajon megél, ezért faverembe, vízáteresztő burkolatba vagy zöldsávba is ültethető.

A Crataegus × lavallei Carrierei nevű galagonyafajta kisméretű fa, gömbölyded, később szélesedő koronájú.

Fényes, nagy és bőrszerű levelei ősszel látványosan narancsvörösre, téglapirosra színeződnek, ezért igen kedvelt díszfa. Jó alkalmazkodóképességének köszönhetően a gyengébb minőségű talajokban is szépen fejlődik, faverembe, vízáteresztő burkolatba vagy zöldsávba tervezhető.

A Pyrus (körte) nemzetség szárazságtűrése kiemelkedő, példányai sós, szikes talajokon is megélnek.

Jelentőségük akkor nőtt meg, amikor behozták a kínai körte (Pyrus calleryana) Amerikában nemesített fajtáit, amelyek tömött koronájúak, gyakorlatilag tövistelenek, és ha nem európai vadkörtére, hanem az elágazóbb gyökerű kelet-ázsiai körtealanyokra oltják őket, akkor az átültetést is jobban elviselik.

A Capital karcsú, oszlopos növésű amerikai fajta, oldalágai meredeken felfelé nőnek, koronája zárt és szabályos. Gazdagon virágzik, de keveset terem, őszi lombszíne borvörös. Igazi divatnövény lett hazánkban, de az utóbbi években egyre több kórokozót, kártevőt fedeznek fel a növényeken. Hasonló tulajdonságokkal rendelkezik a Chanticleer fajta is.

A Redspire valamivel magasabbra, 8-10 méterre nő, a fiatal egyedek koronája karcsú kúp alakú, majd később tojásdad lesz. Korán lombosodó és hosszan lombtartó, az őszi lombszíneződés időszakában a sárga, narancssárga, borvörös és skarlátvörös árnyalataival díszít.

Az utóbbi években már mindhárom fajtát inkább kisebb forgalmú utak mentén való telepítésre javasolják a szakemberek.

Közepes méretűek (10-15 méter)

Szintén felfelé törekvő, ám lassú növekedésű a déli ostorfa (Celtis australis), magassága 15-20 méter lehet. Törzsén a kéreg sima felületű, ágrendszere kiszélesedő, idővel szabálytalan koronát formál. Fő értéke a nyugati ostorfával szemben, hogy jobb törzsnevelő, ágai nem hajlanak le, így nem zavarja a közlekedést. Szárazságtűrő, jól bírja a városi körülményeket és az erősebb szeleknek is ellenáll. Kártevőkkel szembeni ellenállósága is jobb a nyugati rokonáénál.

Mérsékelten száraz, meleg területre, faverembe, vízáteresztő burkolatba vagy zöldsávba tervezhető.

A mezei juhar (Acer campestre) igénytelensége és füstgáztűrése miatt kiváló utcai sorfa. Jól tűri a soványt talajt, szárazságot. Levelei ősszel sárgára színeződnek. A holland nemesítésű Elsrijk fajta fiatalon szabályos, keskeny, csepp alakú, zárt, később tojás alakú koronát fejleszt. Aranysárga őszi lombszíne feltűnő. Igénytelensége miatt mindenféle talajtípusra alkalmas. Toleráns a sugárzó hővel szemben, a szennyezett, páraszegény levegőt is elviseli, de esetenként a lisztharmat károsításával kell számolni. Faverembe, vízáteresztő burkolatba, zöldsávba is alkalmas.

A lepényfa (Gleditsia triacanthos) szívóssága, igénytelensége régóta ismert, de hatalmas elágazó tövisei miatt kevésbé ültették sorfának, az amerikai tövistelen fajtái azonban megoldották ezt a gondot.

A Moraine az alapfajnál kisebb méretű, tövis nélküli fajta. Felfelé törekvő ágrendszere idővel kiszélesedik, de a lepényfákhoz képest tömött koronát formál. A le­vél­gu­bacsszúnyog ellen védeni kell. Napos, meleg területeken faverembe, vízáteresz-tő burkolatba vagy zöldsávba tervezhető. A szintén tövis nélküli Shademaster fajta kifejlett mérete eléri a 10 métert. Koronája szabályos kúp alakú. Minden termőhelyen megél. A Skyline 10-15 méter magasra nő. Koronaformája szabályos kúp. Felső ágai felfelé törők, az alsók lehajlók. Minden termőhelyen megél. Faverembe, vízáteresztő burkolatba vagy zöldsávba tervezhető. A Sunburst kifejlett mérete ugyancsak 10 méter, lombja szabályos kúp alakú. A levélgubacsszúnyog ellen mindegyik fajtát védeni kell.

Magas fák (15-20 méter)

A nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) hosszú idő óta az első számú várostűrő faj. Bár a szárazságot kevésbé szereti, jó alkalmazkodó képességének köszönhetően jól viseli a szennyezés valamennyi formáját, ideértve a sózást is. Kitűnően megújul, a hosszú élettartamú fa lombja egészséges sötétzöld. Koronája terebélyes, 25-30 méter magasra is megnő. Az ültetett példányok közelében kivadul, gyomosít. A fa hátránya, hogy mélyen lehajló oldalágai zavarják a forgalmat, ezért ágait rendszeresen metszeni kell, a fenntartása tehát többletköltséggel jár. Köztudottan rossz törzsnevelő, a Nebraska nevű fajtájájának azonban egyenes a törzse és a teljes koronája felálló ágrendszerű. Szárazságtűrő növény, napos vagy félárnyékos fekvésbe való.

Elviseli az igen erős iparterületi ártalmakat (levegő- és talajszennyezés, porterhelés), a közepesen szikes talajt.

Nagy forgalmú, városi utak mentén, erősen szennyezett levegőjű területeken is felhasználható, burkolatba is ültethető.

A kőrisfajok (Fraxinus) városi utcafaként sokáig nem voltak népszerűek, mert gyökérzetük alapján a szakemberek azt feltételezték, hogy nem viselik el a talajfelszín burkolását. A gyakorlatban azonban nagy meglepetést okoztak, a tapasztalat azt mutatta, hogy megélnek az aszfaltozott utak mentén is. A nemzetség egyes fajainak várostűrése azonban eltér. Meglepően jól vizsgázott a nagyvárosokban a Fraxinus angustifolia subsp. pannonica. Gyors növekedésű, 15-20 méterre növő, közepes vízigényű fajta. A Fraxinus excelsior holland nemesítésű Altena fajtája zárt, kúpos koronájú, sudaras ágrendszerű, egyenes törzsű. Termést nem hoz, levélkéi durván, élesen fogazottak, fénytelen zöldek, ősszel sárgára színeződnek vagy zölden lehullnak.

Érzékeny a földtömörödésre és a szárazságra, ezért inkább csak vízáteresztő burkolatba vagy zöldsávba tervezzük.

A Fraxinus pennsylvanica amerikai nemesítésű Patmore fajtája felfelé törő ágrendszerű, tojásdad koronájú. Kifejlett korban végleges magassága 15-20 méter lehet. Jó alkalmazkodóképességű, aránylag toleráns, vízáteresztő burkolatba vagy zöldsávba tervezhető.

A 20-25 méterre növő gömbölyded koronájú korai juhar (Acer platanoides) szép virágzása, lombja, gyors növekedése, tetszetős koronája miatt kedvelt sor- és parkfa.

 

 

Forrás: Kertészet és Szőlészet