A korábbi DASZK vezetője, Simonné Szerdai Zsuzsanna, a Déli Agrárszakképzési Centrum főigazgatója mondhatni helyzeti előnyben volt. Egy korábbi központ vezetőjeként talán jobban átlátja a centrumosodással kapcsolatos teendőket, előnyöket.
„A 12 iskolát összefogó, négy megye (Tolna, Somogy, Baranya, Bács-Kiskun) területére kiterjedő centrum egyik legfontosabb feladata az egységes struktúra, az egy nyelven beszélés kialakítása.
A centrumnak és iskoláinak a négy megye agráriumának fejlesztéséhez kell hozzájárulnia képzéseivel, tehát a piaci igényeket kell kielégítenie. Az ágazati képzőközpontok és ágazati vizsgaközpontok kialakításánál a centrumoknak kezdeményező és koordináló szerepet kell vállalniuk. A közös érdekek mentén kell megszervezni ezeket, a duális képzés szükségességének figyelembevételével.”
Az Alföldi Agrárszakképzési Centrum főigazgatója, Horváth József korábban a Szegedi Tudományegyetem hódmezővásárhelyi mezőgazdasági karának dékánja volt. Nagy fontosságot tulajdonít a centrum és az egyetem szorosabb kapcsolatának, együttműködésének.
„Az újfajta oktatási rendszer, az »orientációs képzés«, az erre való felkészülés egyfajta kihívás az agrárszakképzés számára; új rendszerben, új tartalommal kell felkészíteni a tanulókat a jövő mezőgazdaságában, termelésében való helytállásra. A centrumhoz tartozó 10 iskola négy megyére (Jász-Nagykun-Szolnok, Pest, Békés, Csongrád-Csanád) kiterjedően nagy földrajzi területet foglal magába, oktatott szakjai – akárcsak a legtöbb centrumnál – szakmailag lefedik a teljes agrárgazdaságot. Centrumspecifikus, hogy a területen három korábbi AM-fenntartású iskola (Cegléd, Karcag, Törökszentmiklós mezőgazdasági iskolái) egyházi fenntartásba került; ezekben szintén mezőgazdasági képzések folynak, velük is tartani kell a kapcsolatot.
A Szegedi Tudományegyetemmel való, már kialakult jó kapcsolatrendszerre alapozva tudásközpont kialakításában, abban való aktív részvételben gondolkozunk.”
Hoczek László főigazgatónak, a Kisalföldi Agrárszakképzési Centrum vezetőjének határozott elképzelései vannak a centrum feladatait illetően.
„A 12 iskolát tömörítő, öt megye területét lefedő (Győr-Moson-Sopron, Fejér, Komárom-Esztergom, Vas, Veszprém) centrum iskolái az agrárágazat teljes spektrumát képviselik. Különlegesség a faipari, a rendészeti és a sportképzés. Figyelembe kell vennünk, hogy az Észak-Dunántúl erősen iparosodott térség, ahol jelentős szerepet játszik az élelmiszeripar (különösen az erjedésipar és a tejipar). Ugyancsak erősek a szolgáltató ágazatok, mint a vadászat, a parképítés, a virágkertészet; az ezekre való képzést erősíteni szeretnénk.
Tudomásul kell venni, hogy kimenetorientált képzést kell folytatni – azt kell képezni, amit a gazdaság igényel, de csak úgy, hogyha a gazdaság beszáll az oktatásba. Ki kell alakítani a kölcsönös érdekeken alapuló kapcsolatot az erdészképzés terén Sopronnal, a virágkertész-, illetve virágkötőképzés terén Szombathellyel, élelmiszeripari vonalon pedig Székesfehérvárral. A tejfeldolgozás ágazati képzési központja a centrum lehet, itt kell megerősíteni. A képzési területen a tömegigények kielégítése mellett az ökotudatos gazdálkodás (magas értékű termék előállítása) igényeit is ki kell elégíteni. Felvállalt cél a kimaradt Zala megye meghódítása, onnan is szeretnénk bevonni a fiatalokat az agrárképzésbe. A centrumnak összehangoló, stratégiateremtő feladata is van.”
Lévai Imre főigazgató, az Északi Agrárszakképzési Centrum vezetője szerint az új helyzetet szokni kell, a centrum működését, az együttműködést a centrum iskoláival most kell kialakítani.
„A centrumhoz tartozó 11 iskola négy megyében (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar) található, elég nagy az eltérés az iskolák között. A különböző, többszöri fenntartóváltozások különbözőképpen hatottak az iskolákra, a technikai háttérben is vannak különbségek és eltérő földrajzi körülmények között dolgoznak.
Nagy kihívás itt is a duális képzés általánossá tétele, az ágazati képzőközpont kialakításának megoldása, az, hogy a vállalati partnerek lehetőségként éljék meg az oktatásba való bekapcsolódást. A minél kevesebb pad, és minél több gyakorlat elvét szeretnénk megvalósítani. Ki kell vinni a tanulót olyan helyekre, ahol olyan eszközökkel, technikákkal dolgozhat (tanulhat), amivel a valós életben találkozni fog. A 21. század információdömpingjében való szelektálni tudásra is meg kell tanítani a diákokat, és nagyobb hangsúlyt kell helyezni a nevelésre.
A centrumon belül egy letisztulási folyamat is elindult; szeretnénk a képzésben az iskolák közötti – még fellelhető – párhuzamosságokat megszüntetni, minden iskolánál a helyi specialitások figyelembevételével, beépítésével kialakítani a képzéseket.”
A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum vezetője, Molnár Zoltán főigazgató a budapesti központból irányítja a centrumhoz tartozó 11 iskola működését, amelyek két megye (Pest, Nógrád) és Budapest területén helyezkednek el.
„Szerencsésnek ítélhető az elhelyezkedésünk a beiskolázás szempontjából, hiszen nagy a lakosság száma, és a képzések, szakok megoszlása is viszonylag kialakult, kevéssé található párhuzamosság. Ennek köszönhetően a mezőgazdasági képzések főleg a Pest, illetve Nógrád megyei iskolákban, az élelmiszeripari szakok Budapesten és vonzáskörzetében találhatók – a nagykőrösi iskola kivételével. A centrum iskolái, illetve szakjai – az átgondolt kialakításnak is köszönhetően – itt is lefedik az agrárszakképzés teljes területét. Nagyon jó a kollégiumi elhelyezési lehetőség, minden azt igénylő diák elhelyezése megoldott. Az élelmiszeripari szakma szerencsés helyzetben van, mind a 18 szakma megmaradt.
Az iskolák és a centrum között már eddig is jó kapcsolat alakult ki. Ez annak köszönhető, hogy az iskolák nem tag-, hanem önálló iskolaként működnek a centrumon belül (ahogy a többi centrumnál is – a szerk.). A centrum leveszi a gazdálkodással és adminisztrációval kapcsolatos feladatok túlnyomó részét az iskolák válláról, ugyanakkor a kötelező bevételen túl a megtermelt pénzt az iskola visszakapja, saját maga által elhatározott fejlesztésekre fordíthatja. Fontos, hogy a centrum és az iskolák közötti feladatmegosztás korrekt, mindenki számára elfogadható és előremutató legyen.”