Az irányadó folyamat általában a szemek – illetve a silócirok esetében az egész növény – nedvességtartalmának változása. Ha ennek értéke kedvezővé válik, akkor nem érdemes tovább várni, mert a késlekedés miatt tönkremehet a termés.
A cirok akkor éri el a fiziológiai érettséget, amikor a szemek nedvességtartalma
35 százalék körülire csökken, és már
30 százalékos nedvességtartalommal is el lehet kezdeni a betakarítását, de a szem általában gyorsan szárad, és betakarításkor jellemzően 18–25 százalék között mozog a nedvességtartalma.
Figyelembe kell venni, hogy miután a szemek nedvességtartalma 18–20 százalék körülire csökkent, rossz időjárás esetén, például eső vagy köd miatt újra megemelkedhet.
A szemek kiszáradása számít
Amikor a szemek beérnek, a ciroknövény levélzete még zöld. A betakarításhoz nem kell tehát bevárni, hogy a növény elszáradjon. Tudni kell, hogy egy hirtelen jött őszi aszály vagy korai fagy a növény gyors elszáradását okozza, és ha nem takarítják be megfelelő gyorsasággal, a cirok eldőlhet.
Amennyiben a nedvességtartalom 20 százalék alá csökken, a betakarítást már szeptemberben el kell kezdeni. Erre Magyarországon is lehet példa, bár a jellemző betakarítás nálunk októberre esik. Minél tovább várunk az aratással, annál nagyobb az eldőlés veszélye is.
A betakarítást általában akkor kell elkezdeni, amikor a szár legalsó levelei száradni kezdenek, bár a biztos irányadó a szemek nedvességtartalma.
A cirok, mint takarmány
A tömegtakarmánynak használt silócirok esetében az a cél, hogy 27–30 százalékos szárazanyag-tartalommal legyen betakarítva. Erre szükség van ahhoz, hogy a silózás megfelelő minőségű legyen, és a silózott cirok ne legyen folyós, elálljon, és hogy a lehető legjobb legyen az emészthetősége. Általános szabályként elmondható, hogy a silózott cirok stabilitása érdekében nem szabad se túl finomra, se túl durvára vágni a cirkot.
A cirok esetében egy-egy buga szemeinek érettsége a szemek függőleges elhelyezkedésétől függően nagyon is eltérhet egymástól, egyeseké meghaladhatja a tejes-pépes stádiumot. Ezeket a szemeket a kistestű kérődzők remekül hasznosítják, a szarvasmarhák azonban nem. Mivel ezek a szemek egészben maradnak, az emésztés során nehezen bomlanak le, és az ürülékkel együtt távoznak. Az egészben maradó szemek emészthetősége meghatározott szárazanyag-küszöbérték felett igen alacsony, olyannyira, hogy a silótakarmány általános emészthetőségét is leronthatja.
A szárazanyag-tartalom jelentősége
Amennyiben a cirok szárazanyag-tartalma meghaladja a 32 százalékot, érdemes apróbbra vágni a szilázst, sőt, az emészthetőség érdekében a szemeket is szétroppantani.
Sajátos helyzetet teremt, hogy a szem nélküli ciroknál nehezebb a betakarítás ideális időpontjának meghatározása. A szár alján található levelek azonban jó indikátorok: amint a száradás első jeleit mutatják, silózni kell. Ilyenkor jó módszer lehet, ha megcsavarunk egy szárat, hogy megbizonyosodjunk róla, vajon elérte-e már a minimálisan szükséges szárazanyag-mennyiséget. Ha levet enged, a cirok még nem érte el a megfelelő minőségű silózáshoz szükséges 27 százalékos szárazanyag-tartalmat. A fényperiódus-érzékeny buga nélküli cirok (PPS) még kései fázisban is biomasszát halmoz fel, tehát ezt a fajtát mindaddig lábon kell tartani, amíg az időjárási viszonyok megengedik, mert így hasznosítható leginkább a benne rejlő potenciál. Vagyis érdemes vele az alsó levelek száradásáig várni.
Kétségkívül számos jó érvünk van a cirok mellett, főleg a növény kisebb vízigénye, valamint az, hogy mind az állati takarmányozásban, mind az élelmiszergyártásban remekül használható. Ráadásul a növény hozama és emészthetősége sokat javult az utóbbi évtizedekben, az állatok jól reagálnak rá. Bár egész Európában nem túl jelentős a ciroktermesztés – kevesebb, mint 0,5 millió hektáron termesztik a kontinensen –, a klímaváltozás miatt nagy jövőt látnak benne.
