0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

„Műsorgyártás” az etyeki Rókusfalvy Birtokon

Talán az ifjúi lelkesedést mára lehiggasztotta a hétköznapi munka, de tudatosan, hazai és nemzetközi szinten szerzett ismeretek alapján halad előre. Az édesapjával együtt töltött sok-sok órának is köszönhető, hogy „hazajár” Etyekre, otthonosan érzi magát a vállalkozásban. Apa és fia számít egymásra.

„Nem generációváltás, hanem együtt építkezés zajlik, édesapámmal közösen jobbak vagyunk”- hangsúlyozta, a fiatalos lendületet néha a higgadt tapasztalat kell, hogy keretbe foglalja, így alakul ki bizonyos egyensúlyi állapot.

Palkó a borkészítésben csakis a szépséget látja, melyet alapvetően a természet iránti szeretetével magyaráz. Sem humán, sem reál, célzottan biológia, kémia irányultságú volt már a gimnázium alatt is. Érettségi előtt élt benne a meggyőződés, állatorvos, orvos vagy mentőtiszt lesz, jövőjét az egészségügyben képzelte el. Olyannyira eltökélt volt a szándéka, hogy egy nyarat egy állatorvos mellett töltött.

„Ha a feleségemet kérdezed, akkor Etyeken egy napom 48 órából áll”- jegyezte meg, hazafelé autózva Budapestre.

Sosem tud teljesen kikapcsolni, este úgy fekszik le, hogy előtte a másnapi feladatokat átgondolja. Szereti a szőlőművelést, a borkészítést, de a birtoképítés is megragadta. Tudatosan készül arra, hogy teljeskörűen át tudja majd venni a munkákat.

„Mint mindenkinek, az én életemben is beköszöntött a bulis korszak, amihez már zsebpénzre volt szükségem” – vázolta a kezdeteket, miként került édesapjához az etyeki birtokra, aki ha kellett szőlőt kötözött, szüretelt, nem restellte megfogni a munka végét. Már akkor érezte, az irodai, statikus munka nem az ő világa. Mire egyetemet kellett választani, már otthonosan mozgott a szőlőben, a pincében.

Huszonegy éve édesapja kezdte meg – akkor még hobbi szinten – a munkát, amiből Palkó az első évtizedet szemlélőként töltötte, 2010-től viszont már aktívan részt vett a vállalkozás életében.

2011-ben megkezdte egyetemi tanulmányait, s szőlész-borász mérnökként végzett. Mosolyogva vallja be, hogy a tanulmányok kicsit elhúzódtak, a témaválasztást is úgy intézte, hogy későbbi – Etyeken tervezett – munkájában hasznosítani tudja. Így kerültek terítékre a Pinot noir klónok, ami jó döntésnek bizonyult.

Három hónapot töltött szüreti időben Oregonban – a legdinamikusabban fejlődő vidéken. „Annyira ráéreztem az utazás ízére, alig jöttem haza, már beadtam a vízumkérelmemet Új-Zélendra”- ott újabb három hónap szüreti tapasztalatot szerzett. Korábban úgy gondolta, Új-Zélandon csak Sauvignon blanc van, amivel rabul ejtik a világpiacot.

Ugyanakkor egy kis településre került az északi sziget déli csücskén, körbevéve ültetvénnyel, ahol minden a Pinot noir-ról szól.

Bár ott is készítenek Sauvignon blnac-t, mégis a Pinot jelenti a szakma érdemi részét. Hazafelé utazott, s az újságokat forgatva látta, újra világszínvonalú helyen töltötte a gyakorlatot.

Az Etyeken folyó munkában való aktív részvételét 2015-től számolja, amikor a diplomáját megvédve már nem az egyetem – és a tanulmányutak – kötötték le az idejét.

„A diplomám átvétele után betettem a fiókba, nem azért csináltam, hogy mutogassam”- jelezte, hogy az alapismereteken túl a mai napig az ott szerzett kapcsolati tőkét értékeli legtöbbre.

Kiváló diáktársakkal hozta össze az alma mater, akik különböző szakmai körökben mozognak, s innen már szintén csak kis lépés, hogy prominens külföldi borászatoknál kopogtasson. Ötvözte a „learning by doing” stratégiát a tudományos alapok megszerzésével.

Édesapja – ha lehet ezt mondani – outsider-ként, mások véleményét kikérve kezdte meg az etyeki építkezést. Amikor Palkó bekerült, ugyan hozta a saját elképzeléseit, mára viszont sok területen ugyanarra  srófra jár az agyuk, azonosak az elképzeléseik. De nem mindig volt így, kellett, hogy az első években sokat beszéljenek egymással, ha pedig szükség volt rá, konfrontálódjanak. Érvekkel kellett alátámasztani az elképzeléseiket.

„Két vesszőparipám volt, amin sokat „dolgoztam”, hogy megvalósuljon” – jelezte, az egyik a csavarzár bevezetése.

Szeretett volna a kizárólagos dugóhasználattól elszakadni, így lettek nyitottak az alternatív zárási módokra. Miután meglátta a „rést a pajzson”, célszerűen kezdtek választani a bor stílusához illő zárási technológiát. Egy 2019-es Fresküvét, amit 2020-ban szeretnének eladni, nem érdemes parafával lezárni. A másik kérdés, amibe „beleállt”, a fajtaválaszték volt. Úgy gondolta, felesleges egy tucatnyi fajtával dolgozni, s készíteni húszféle bort, inkább egyszerűsíteni kell a szerkezetet. Szakdolgozati témája is ebbe az irányba terelte. Etyeken uralkodó a Sauvignon blanc, a Pinor noir, a Chardonnay (ami a rendszerváltást követően meghozta a borvidék ismertségét). Palkó meggyőződése, nem a sok fajta ismerteti meg a fogyasztókkal Etyeket, minél egyszerűbb a borvidék üzenete, az annál könnyebben átadható. Pincészetükben a fajtaválasztékot tudatosan szűkítették, miközben a kínálatukat egyszerűbbé, ugyanakkor változatosabbá tették.

„Az elmúlt időszakban több ütemben különböző Pinot noir klónokat telepítettünk” – magyarázta, mindezt azzal a céllal, hogy a különbségek a borban is kitűnjenek.

A pezsgő még régebbi időkből kötődik Etyekhez, s óriási potenciál lehet a borvidék jövőjét illetően. Ugyanakkor nem szabad felrúgni azokat az irányokat, amelyek az elmúlt évtizedekben rangot adtak a helyi borászoknak. Ugyan náluk is készül nyolc éve pezsgő, de még nem érte el azt a kritikus tömeget, hogy ehhez magasabb szintre fejlesszék a technológiájukat, mint például a csendes borok esetében.

A szakember véleménye szerint Etyek nincsen könnyű helyzetben, nem írtak akkora történelmet, mint Tokajnak, a turizmusnak sem igazán célpontja, mint a Balaton, nincsenek olyan kiforrott vezéregyéniségek, mint Villányban.

Ugyanakkor meg kell tudni Etyeknek az identitását találni, amivel ők, mint Rókusfalvy Birtok is tudnak azonosulni.

Éveken át tartó csiszolódási folyamat zajlott apa és fia között, mire idáig jutottak. Egy pici az egyik, egy pici a másik véleményéből érvényesül, így mindketten magukénak érezhetik a döntéseiket. Sok ütközés eredménye, de idővel egyre befogadóbbakká váltak egymás ötletei iránt. „Nem vagyunk ajtócsapkodósak, nagyon sokat, szinte folyamatosan beszélünk”- a forródrót itt szinte szó szerint értendő, az ötleteiket megbeszélik, partnerként tekintenek egymásra. Lépésről-lépésre, egymást kiegészítve haladnak előre. Bár a birtokra nem úgy érkezett, mint a forgószél, hogy „ide nekem a pincekulcsot”, hamar megtalálta benne a szépséget. Akárcsak az édesapja, s még jobban örül, hogy ebben a munkában partnerré tudott válni.

Az első évek a megismerésről szóltak, átlátni a munkastílust, a borkészítést, amit sok minden meghatároz.

Itt van példaként az éttermük, aminek a borkínálatát ők adják. Nem csak száraz borok vagy pezsgők lehetnek az itallapon, hanem olyan szorimentet kell felvenni, ami már kicsit tágabb megismerést tesz lehetővé. Ilyen például a rozé – amit nem tekintenek a zászlós boruknak -, de természetesen ez is a saját Pinot-jukból készül. A rozékészítés már Palkó szakmai munkájának eredménye.

„Munkaviszony, megfűszerezve egy apa-fia kapcsolattal”- foglalta össze, önmagában egyik sem könnyű, egyszerre a kettő pedig még nehezebb is lehet. Szerencsére mindketten hasonló személyiségek, makacsok tudnak lenni, akik hisznek az igazukban, viszont a vitákkal ejtett sebeket később ki tudják beszélni, s végül mindez javukra vált.

Alapvető számukra, hogy a szőlő kilenc hónapon keresztül a legjobb elbánásban részesüljön, s a szüretet követő borászati munkák is a legjobb tudásuk szerint folyjanak.

Bár mindent maguk végeznek, a telepítéstől, a szőlőmunkán és a pinceműveleteken keresztül a kiszállításig, a munkamegosztást idén – már a korábbi években is tetten érhető módon – kikristályosodott. Édesapja végzi a traktoros munkákat, elsősorban a szőlőre koncentrál. Generációváltás szempontjából nagyon fontos az a felelősség, ami folyamatosan rakódik Palkóra.

Ha viszont túl sok lenne a teher, akkor ott van a birtokalapító édesapa.

„Megszoktam már, hogy munkásruhát húzok, és beállok a gép mellé”- mutatott rá, bár egyre kevesebb az ideje, lefoglalják más intézni valók is. Fontos, hogyan adja tovább az egyik generáció a másiknak a feladatokat. Véleménye szerint szinte észre sem kellene venni, mikor csúszott át a vezetés az utód kezébe. Bár, mint Palkó elmondta, ezt a pillanatot még halogatná.

A kezdeti „hobbi” családi vállalkozássá formálódik, s ebben Rókusfalvy Pál már számít a következő generációra. Ahogyan az ifjú szakember kiemelte, még mindig csak a folyamat közepén tartanak, „másfél generációs” állapotnak nevezné a jelenlegi helyzetet.

Palkó számára, közel a harmadik X-hez, komoly kihívás egy borászatban kvázi szabad kezet kapni. Irodában soha nem akart ülni, s bár kívülről úgy tűnhet a napokig tartó palackozás monoton munka, de egymást váltják a borbemutatók, a metszés, a zöldmunkák, s a szüret. Soha nem lehet beleunni.

Ma 6 hektáron dolgoznak, amiből 4 hektár saját, bio művelésű szőlő, ehhez szeretnék a település határában található 8,5 hektáros területüket betelepíteni. Eddig is organikusan fejlődött a birtok, s ezt a trendet továbbra is igyekeznek megtartani. A legfontosabb kérdéssé vált a birtok életében, hogy a feldolgozott szőlőt a saját ültetvényükben tudják megtermelni. Így jobban megismerik a területeket, maguk választhatnak klónokat…

Apa-fia oldalról a bizalom fontos érték. Mivel már egy évtizede szoros köztük az együttműködés, szerencsére minden területen meg tudják egymás között osztani az elképzeléseiket.

Ez a szőlőművelés, a borkészítés mellett érinti a rendezvényszervezést, az idegenforgalmat, a borturizmust. „Ismerem apa véleményét, szinte nincsen olyan téma, amiben ne tudnám előre a gondolatait” – tette hozzá, ez is a sok együtt töltött idő hozadéka. Ugyanakkor, ha valamilyen területen nem egyeznek, azt is higgadtan, érveket sorolva tudják megbeszélni. Példaként a borászat zászlóshajóját, a Sauvignon blanc-t hozta, amely nem biztos, hogy a jövőben is vezető szerepet fog betölteni.

„Új-Zélandról világmegváltó gondolatokkal hazatérve Etyekre azt kellett megtanulnom, hogy ne én mondjam meg a tutit”- fogalmazta meg, az ottani és a hazai körülmények között jelentős a különbség. Véleménye szerint a legtöbb a  szőlőművelésen áll vagy bukik, így ezen a területen lettek radikálisabbak.

Szeretnénk a sorokat, sorközöket élőbbé tenni, hogy miként lehet a meglévő tápanyagforrásokat visszaforgatni a talajba, hogy minél kevesebbet kelljen kívülről pótolni.

Ám az sem utolsó szempont, hogy gyommentes maradjon az ültetvény. A tanulás soha nem ér véget. Fontos, hogy legyen víziója a szakembernek, és maradjon rugalmas.

„Mögöttem van tíz szüret, ami a döntéseim alapjait képezik, ezt egészítik ki apa itt eltöltött évtizedei és sajátos szemléletmódja” – magyarázta, hogy soha nem pihenhetünk meg a babérjainkon.

A fiatal szakember szavaiból kiviláglik, hogy minden tevékenységüket a piac oldaláról határozzák meg, már a szüret vagy inkább a metszés módja is ennek lesz alárendelve. „A folyamat végén úgyis az én feladatom, hogy eladható terméket tegyek le az asztalra” – fogalmazta meg a felé irányuló elvárást. Nem kell húszezer palack Pinot noir, ha kettőezerre van igény. Első szempont a vásárlói kívánalom, s ehhez alkalmazkodik a borász. Ugyanakkor küldetéstudatukban a fogyasztók képzése határozottabban jelenik meg.

Végül, mit is jelent számára Etyek? Könnyű fehérborok, Pinot noir és pezsgő.

Úgy tartja, nem elég jó bort készíteni, át kell tudni adni a fogyasztónak a borvidék üzenetét.  Ehhez pedig helyben jól működő termelői – boros, sonkás, csokis, sajtos – közösséget  találunk. Mindenki magáénak érzi Etyeket, nem csak a birtok fejlesztésére koncentrálnak, hanem együtt építkeznek a többi gazdával, s ezen keresztül a régióval. „Azzal csak mindenki jól jár, ha a település trendi, hiszen ennek mi is élvezői vagyunk”- hívta fel a figyelmet Rókusfalvy Palkó, nem szeretne akkora pincészetté nőni, hogy piaci kényszert jelentsen a borok értékesítése.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu