0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Alkotói természet, természetben alkotás

Erdei barangolásaink során sokszor találkozunk épített erdei létesítményekkel. Arra azonban kevesen gondolnak, mennyi szakismeret szükséges ahhoz, hogy ezeket az építményeket erdei környezetbe ágyazzuk, és ott üzemeltessük. Minden munkában visszatükröződik a tervező egyedi látásmódja is.

A Vörösné Baracsi Erzsébet belsőépítész által tervezett, sokféle rendeltetésű közjóléti építmények immár több mint két évtizede időtállóan gazdagítják a tágabb értelmű Dunakanyar erdős hegyvidékeit.

Hogyan befolyásolta építészi látásmódját a Soproni Egyetemen szerzett első mérnöki diploma, a faipari mérnöki oklevél?

– A látásmódomat inkább az emberek alakították, formálták az egyetemi évek alatt. Somfalvi György, Winkler Oszkár, Kubinszky Mihály, Józsa Béla, valamint az építészképzésben Reimholcz Péter és Jánossy György tanáraim igazi Tanítóim voltak.

Ezek a nagyszerű szakemberek valószínűleg már akkor láttak bennem valamit – nevezhetjük ezt akár tehetségnek –, és ezt minden eszközzel igyekeztek fejleszteni bennem, amiért ez úton is hálás vagyok.

A Sopronban kapott tudás kitágította a műszaki és alkotói lehetőségeimet, nagyobb szabadságot adott az elképzeléseimhez, megtanított arra, hogyan vessem azokat papírra, majd milyen szabályvonalak mentén valósítsam meg.

A soproni gyökereknek is köszönhető, hogy erős a kötődése az erdészekhez, és hogy számos erdei létesítményt álmodott meg a tervezőasztalon?

– Ha egy szóval kell válaszolnom, akkor igen, de rendhagyó módon. A visegrádi munkáim (Sirály Étterem, Reneszánsz Étterem) után felkértek egy vadászház tervezésére, a nálam egy generációval idősebb nemzedék tagjai. Meggyőződésem, hogy a kölcsönös bizalmat a közös Alma Mater teremtette.

A munkák során szembesültem vele, hogy az erdészeti szakma első vonalában a saját korosztályommal találkozom.

Az első munka végeredménye aztán hozta a többi lehetőséget, így mindig volt közös projekt, amin együtt dolgozhattunk.

Láthatóan keresi az építményeknek keretet adó tájjal a kapcsolatot, akár formai, akár kivitelezési megoldásokra gondolok. Igaz ez az anyagválasztásra, anyaghasználatra is?

– Minden megoldásban benne rejlik a forma és tartalom harmóniája – és itt a szellemi tartalom épp oly döntő, mint a fizikailag meghatározható –, ez kínálja az anyagban és szerkezetben rejlő megoldásokat.

Mivel a szellemi tartalom kiterjed a táj–ember–ökológia összefüggéseire, a végeredmény akkor is illeszkedik a környezetébe, ha az első látásra akár meghökkentően is hat.

Remek példa erre a Béri Kőtár, ahol nyersbetont használtunk az erdő közepén. Mégis, teljesen organikus, tájba illő, és harmonikus érzést adó lett az építmény, holott az anyaghasználat kellőképpen tájidegen.

Milyen eltérés van az egyéb tervezői feladatokhoz képest, ha az építész erdőben, fák között, a természetbe közvetlenül beágyazódó építményt alkot?

– Az erdő vagy az érintetlen természeti környezet számomra igen magas mércét állít. A teremtett világ tisztaságát érinteni, abba belenyúlni nagy felelősség. Amit hozzá teszünk, azaz épphogy kiszakítunk belőle, és valami mással egészítjük ki, az egy mesterséges, ember alkotta mű.

A természet sajátossága, hogy a legnagyobb természetességgel, de mindig a harmónia megtartására, vagy éppen annak újra felállítására törekszik.

Ezért egy mesterséges alkotást, legyen az emberi szemnek bármilyen gyönyörködtető, csak akkor fogad be a természet, ha az megfelelő minőségű, és mindig az adott korra jellemző, mind szellemi, mind formai, mind anyaghasználati értelemben.

Ha néhány szóban össze kellene foglalnia a sok évnyi tervezői, alkotói munka ars poeticáját, hogy fogalmazná meg?

– Inkább a saját alkotói ideámnak nevezném, amit rettentő nehéz megfogalmazni, annyira azonos az ember lényével. Hűséggel sáfárkodni a tehetségünkkel, amit kaptunk, felismerni és elfogadni, hogy nem véletlen teremtettünk oda, ahol vagyunk, kizárni az egot az alkotómunkából. Egy alkotás sose legyen öncélú, mert bár a múltból merítünk gyökereket, mindig alázattal a jövőnek építünk. Ez az idősík a munkánk, a munkám valódi mércéje.

Nagy László

Ipoly Erdő Zrt.

Forrás: A Mi Erdőnk