0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Tökéletes módszer az atka ellen

Nincs teljesen tisztában a méhész társadalom azzal, hogy miért nincs meg a méhcsaládoknak az az életereje, mint volt 10-20 évvel ezelőtt. A növényvédelem elsődleges negatív hatása kétségtelen. Utána viszont az következik, mint negatív tényező, ami mérget mi magunk viszünk be a kaptárba.

Saját tapasztalatból mondom, hogy közel akkora kárt okozunk mi a méhcsaládjainknak azzal, hogy mérgezzük őket, mint a gazdák nekünk a kiszórt vegyszerekkel. Nagyon nehéz az egyes okokat látni, hogy miért veszett el a korábbi életerő, ha a hatás együttesen jelentkezik.

Mi is csak azért tudjuk, hogy mennyi kárt okozott a saját „mérgezésünk”, mert az igényes piacokra termelt lépesméz miatt meg kellett oldanunk a szintetikus szerek nélküli méhészkedést és a viaszcserét.

Így megtapasztalhattuk azt, hogy amikor eltűnt a kaptárból a méreg, szabályosan „feltámadt” a méhészetünk. Kétségtelenül hozzájárul a sokkal vitálisabb méhcsaládokhoz az is, hogy oxálsavval folyamatosan, gyakorlatilag nullán tudjuk tartani az atkafertőzést.

Az oxálsavas védekezés lényege, hogy akácvirágzás végétől folyamatosan jelen van a kaptárban a méhek testén, olyan dózisban, ami a méheknek még nem árt, viszont az atkát megöli.

Valószínűleg úgy fejti ki hatását, hogy a méhnél két nagyságrenddel kisebb tömegű atkának a testén a maró hatása miatt olyan roncsolást okoz (pl. elmarja az atka érzékszerveit, tapadókorongjait), amitől az elpusztul.

Ha ez így van, akkor ez egy hosszútávú organikus védekezési módszer lehet, mert egy ilyen mechanikai behatással szemben aligha tud kialakulni rezisztencia.

De nem azért írom ezt a cikket, hogy elméleti okfejtésekbe bocsátkozzak, hanem mert negyedik szezonban tudtunk megvédeni egy sok ezer családos méhészetet csak az oxálsavas lappal, és szeretném továbbadni ezt a gyakorlati tudást. Lássuk! A lapokat 1,5 mm vastag söralátétkarton papírból készítjük. Mi 640 négyzetcentiméternyi lapból csináljuk a csíkokat, egy család egyszeri kezeléséhez. A glicerint egy zománcozott edénybe öntjük és melegítjük. Ehhez egy pb-gázzal fűtött zománcozott üstöt használunk. Amikor a glicerin eléri a 60 Celsius-fokot, hozzáöntjük az oxálsav-dihidrátot és egyenletesen keverve kristálymentesre feloldjuk.

Az oldatot folyamatosan melegítjük, míg el nem éri a 60 Celsius-fokot.

A glicerin csak hordozó anyag, a hatóanyag az oxálsav-dihidrát. A keverési arány: 1 liter glicerinhez keverünk 1kg oxálsavat. Ebből olyan mennyiséget öntünk a lapokra, hogy egy méhcsaládba egy kezelésnél 40 g oxálsav-dihidrát hatóanyag kerüljön be. A szükséges méretű lapokat élére rakva műanyag húsos ládába tesszük és közvetlenül az elkészülte után ráöntjük még 60 Celsius-fokosan a glicerines oxálsavoldatot. Mikor a lap egyik fele beszívta az oldatot átfordítjuk.

Csak akkor lesz megfelelő, ha a kimért mennyiség teljesen felszívódik és nem marad semmi a ládában, mert akkor a szükséges mennyiségű oxálsav a lapokba kerül.

A söralátétkarton nedvszívó képessége változó ugyan, de a tapasztalatunk szerint a papírhoz előírtan adagolt 1l glicerin + 1kg oxálsav keveréket az általunk használt eredetű és az egy családra kiszabott méretű papír mindig maradéktalanul felszívja. Az viszont előfordul, hogy nem áztatja be teljesen két oldalról a papírcsíkot az oldat. Középen marad egy száraz csík. Ez nem szerencsés, mert nem egyenletes a hatóanyag-eloszlás sem. Ilyenkor növelni kell a glicerin arányát a keverékben. Tapasztalatunk szerint 1 kg oxálsav +1,3 liter glicerin már a legrosszabb nedvszívó lapokhoz is elegendő volt.

Legfontosabb arra odafigyelni, hogy egy családba egyszerre 640 négyzetcentiméter felületű lapon 40 g oxálsav-dihidrát hatóanyag kerüljön be!

Csak a glicerin hordozóanyag mennyisége változtatható attól függően, hogy a papírlapokba mennyire szívódik fel az oldat! Meleg időben (min. 27-28 Celsius-fok) készítsük a lapokat, mert gyorsabb és tökéletesebb az oldat felszívódása. A lapokat a benedvesítés után kiterítjük száradni. A lapokat a kezelések előtt max. egy-két héttel szoktuk elkészíteni. Ne használjunk nedves csíkokat, csak száradás után szabad felhasználni őket! Az egész elkészítési folyamatot szabadtérben csináljuk úgy, hogy az oldat gőzeit ne lélegezzük be! Használjunk védőkesztyűt, védőruhát és teljes arcot védő maszkot. Az oxálsav erősen maró anyag. Égési sérüléseket okoz a bőrön, vakságot a szembe jutva, belélegezve súlyos tüdőkárosodást.

A méhcsaládoknak kétszer adunk be csíkokat. Először az akác utáni hetekben. Másodszor augusztus második felében.

Úgy kell behelyezni azokat, hogy a fiasítás közé kerüljön és nyolc lép­utcában legyen csík. Alacsonykeretes rendszerben ez 4 hosszú csíkot jelent, amit csak ráhajtunk 4 keretre és így 8 léputcában lesz csík. NB kaptárban ez 5 darab belógatott csíkot jelent. Ezek a számok termelő családokra vonatkoznak. Kis családoknál a népességük arányában csökkenteni kell a csíkok számát. Nagyon fontos, hogy amikor a lapokat beadjuk a családoknak, a napközbeni hőmérséklet érje el a 25-30 Celsius-fokot. Az is fontos, hogy a következő egy hétben is hasonló időjárás legyen. Később, ha lehűl a hőmérséklet, az már nem okoz problémát. Ez valószínűleg azért van így, mert a friss lapokról nagyobb dózis kerül a méhekre és hűvös időben ez a nagyobb dózis a méheket is károsíthatja.

A lapok maradékait ki kell venni, amikor már tartósan 10 Celsius-fok alatti hőmérsékletek vannak.

Mi ezt akkor csináljuk, amikor a szezon végén (november elejéig) az egy-két tenyérnyi fiasítást kivesszük a kaptárból. Ezt azért fontos, mert ugyan elveszítünk két lépet (ezeket a lépeket kivágjuk, mert be­lerothadna a kivett fiasítás), de ezzel a családból tél előtt szinte teljesen eltüntetjük az atkát. Régen, amikor amitrázzal védekeztünk, a fiasítás kivétele után csináltunk záró kezelést is, amit 2018-19-ben elhagytunk, mert a kontrollként végzett oxálsavas szublimálás megmutatta, hogy szükségtelen. Negatív tapasztalatunk annyi van, hogy ha egy család kívülről behoz nagyon nagy tömegű atkát, akkor azt a családot ez a védekezési módszer sem tudja megmenteni. Ha súlyosan atkafertőzött családot találunk, mi azt azonnal lekénezzük és a lépkészletét kifőzzük.

Két számot mondok az amitrázos és az oxálsavas védekezés összehasonlítására: amikor amitrázzal védekeztünk, volt olyan év, hogy több mint kétszáz családot kéneztünk le.

Az oxálsavas években a legtöbb 14 méhcsalád/év volt. Nagy lehetőséget ad ez a módszer a méhészeknek, hogy kevesebb költséggel és munkával jobb méhcsaládjaik legyenek. Nagyon fontos minden részlet pontos betartása, mert ellenkező esetben könnyen okozhatunk kárt a méhészetünkben. Augusztusban csináltunk bemutatót, hogy hogyan készítjük a lapokat. Jövő júniusban is fogunk tartani. Eleget téve meghívásoknak, valószínűleg három-négy helyen is az országban. Aki ezen részt szeretne venni, jelezze szándékát az organic@fulmer.hu e-mail címen.

Terveim közt szerepel pontos receptúra elkészítése a főbb kaptártípusokhoz alkalmas száz lap elkészítéséhez.

Ebben benne lesz az is, hogy hol lehet az alapanyagokat beszerezni. Akit ez érdekel, ugyancsak ezen az e-mail címen jelezze.

Forrás: Méhészet