„Őseink olyan állatfajtákat hagytak ránk, amelyek kifejezetten a Kárpát-medencében honosak, és amelyek megvédendők.” A vadgazdálkodási törvény értelmében hajtóvadászaton eddig is használható volt az erdélyi kopó, de terelővadászatokon csak 45 centiméternél kisebb marmagasságú kutyákat lehet alkalmazni, vagyis erdélyi kopót nem.
A nemzeti kincsnek számító kutyák közül az erdélyi kopó van a legveszélyeztetettebb helyzetben, ezért módosításra szorul a törvény, és lehetőséget kell adni az állat széles körű használatára. A javaslat ezért megengedné, hogy – eltérve a kutyák marmagasságára vonatkozó főszabálytól – az erdélyi kopót is alkalmazzák a terelővadászatokon.
A vitában az ellenzéki képviselők egyetértettek azzal, hogy meg kell menteni ezt a fajtát, de többen is feltették azt a kérdést, hogy a kormány illetékesei vajon egyeztettek-e a vadászati, állatvédelmi szervezetekkel. Felhívták a figyelmet egyebek mellett arra, hogy a jelenlegi szabályozás azért tiltja a 45 centiméternél magasabb marmagasságú kutyák részvételét terelővadászatokon, mert sokszor nem tudnak odaférni a terelésre kiszemelt vadhoz, illetve könnyebben megsérülnek.
Népszerűbbé kellene tenni az erdélyi kopót, erre stratégiát kell kidolgozni, továbbá rendet kell teremteni az ebtenyésztésben – tették hozzá a vitában az ellenzéki képviselők.
Ne legyen belőle városi kutya
Vágvölgyi Balázs több mint húsz éve vadászik erdélyi kopókkal, és nagyon szereti ezt a fajtát. Tapasztalata szerint ma már csak minden tizediket használják arra, amire eredetileg kitenyésztették, és a nagy többségből családi vagy hobbi kutya lett, ami megnehezíti az eb eredeti, ősi értékeinek a megőrzését.
– A vadászati törvény öt éve fontos engedményt tett, hiszen azóta kutyát is használhatunk a terelővadászatokon, viszont kikötötték, hogy az eb marmagassága nem lehet 45 centiméternél nagyobb. A Parlamentet akkor az vezérelhette, hogy külföldön, elsősorban Dél-Amerikában olyan nagy testű, 45 centiméter marmagasság feletti kutyákat használnak nagyvadvadászatra, amelyekkel szemben elvárás, hogy el, illetve le kell fogniuk a vadat.
Ez persze nem így van, mert például az erdélyi kopó a természetes és tudatos szelekció következtében kimondottan távolságtartó típusú vadászkutya lett, a vadba nem fog bele, sokkal inkább intenzív ugatással állítja meg vagy űzi azt. A másik szerencsétlen következménye a 2015-ös törvénymódosításnak, hogy azóta szinte egyáltalán nincs hajtóvadászat Magyarországon, mert mindent nagyvadas társasvadászatot terelővadászatként jelentenek be, és ennek következtében nincs hová vinni az erdélyi kopót.
Ennek mi az oka?
– Csak annyi, hogy ha van a hajtásban szarvas, akkor az terelővadászaton elejthető, a hajtóvadászaton viszont nem.
A mostani parlamenti vitában elhangzott, hogy ez a 45 centiméteres megszorítás valójában a kutyát védi, mert nem tudna odakerülni a vadhoz, és megsérülhetne.
– Gyakorlati tapasztalatból tudom, hogy a sérülés inkább a kutya vérmérsékletétől függ, vagyis attól, hogy mennyire közelíti meg a vadat. És ehhez nem kell nagynak lenni, hiszen sok olyan kis testű kutyát láttam már, amelyik annyira rámenős volt, hogy majdnem minden vadászaton megsérült.
A törvény módosítása után könnyebb dolga lesz annak, aki erdélyi kopóval vadászna?
– Igen, mert végre mi is részt vehetünk a társas vadászatokon. De a mostani módosítás legfontosabb következménye az, hogy a vadásztatással meg lehet menteni az erdélyi kopó legjobb tulajdonságait, és nem lesz belőle kizárólag városi kutya.
Úriember vadászaton
Türelmes, békés vadászkutya, egy valóságos „úriember” – mutatja be kedvenc állatát Pelczéder Tibor, a Magyarországi Erdélyi Kopó Klub elnöke. Emberbarát, emberszerető eb, aki hamar beilleszkedik az új környezetbe, legyen az akár egy városban élő család gyerekekkel, de igazán a vadászatokon tudná kamatoztatni a képességeit.
De ma már sokkal kisebbek a vadászterületek, és a vadászokban olykor ellenérzést vált ki, hogy ez a kutya nem a lábnál sürgölődik, és nem belátható közelben keres, mint mondjuk egy vizsla. Kétféle hajtó hangja van a kopónak: ha közel van a vad, akkor mélyen ugat, ha pedig távolodik tőle, vagy csak a csapáját érzi, akkor magas hangon nyifogva követi a nyomot. Ez nagy segítség a vadásznak, még a mai körülmények között is.
Ettől a módosítástól népszerűbb lehet az erdélyi kopó?
– Ez nem népszerűség kérdése, hanem inkább arról van szó, hogy ez egy kis létszámú fajta, amelynél a szelekció a legfontosabb tenyésztői technika. Egy szezonban csupán 30-40 bukkan fel belőlük a vadászatokon, ezért csak azokat az egyedeket szabad kiválasztani a tenyésztés során, akik őrzik az eredeti tulajdonságokat. Ezt pedig csak vadászatokon lehet felmérni, és mi rögzítjük, hogy egy kutya hány hajtáson vett részt, és ott hogyan szerepelt.
Ez a több mint két éven át készülő, és most aktuálissá váló törvénymódosítás abban segít, hogy ezt a magyar fajtát megtartsuk olyannak, amilyen évszázadokon át volt.