Az épületegység egyik fele már elkészült, melyben javában zajlik a termelés, a második ütem megvalósítására ez év őszén pályáznak.
A fővárosból indulva, bő másfél óra autózást követően érkeztünk meg a Bács-Kiskun megyei, Bajai járásban fekvő Sükösd nagyközségre, ahol a Féderer család – az édesanya, Féderer Lőrincné Erzsébet és két gyermeke, Tibor és Anna – látott vendégül bennünket. Elsőként a szülői házban beszélgettünk velük, ahol Erzsébet visszaemlékezéséből megtudtuk, ő maga a hatvanas évek második felétől kezdve foglalkozik mezőgazdasággal. Akkoriban a helyi malom főállású alkalmazottjaként dolgozott, az igazi fordulópontot azonban a ’90-es évek hozták el számára.
– Jó lehetőségeket láttunk a baromfitartásban, amibe először 2 ezer csirkével vágtunk bele, majd megvásároltunk egy tanyát, ahol 9 ezresre tudtuk bővíteni az állományt. Aztán 2002-ben a birtokunkba került a helyi termelőszövetkezet egy régi ólja, ahová a felújítást követően 42 ezer tyúkot tudtunk elhelyezni, idővel pedig ezt az állományt is bővítettük egy 18 ezer férőhelyes ólnak köszönhetően – mesélte. Mindemellett közben eladósorba került a szemközti telep is, melynek megvásárlását követően jérceneveléssel kezdtek foglalkozni – a telepen 70 ezer darab naposcsibe számára van hely.
Sikeres generációváltás
Noha a családi vállalkozás fő döntéshozója egyelőre még az édesanya, a munka jó részét már gyermekei intézik, akik miként beleszülettek a gazdaságba, volt idejük megismerni a legapróbb részfeladatokat is.
Utóbbiak különösen fontos láncszemei a „gépezetnek”, hiszen a család tapasztalatai is egyértelműsítik, hogy bizony nem könnyű manapság munkaerőt találni a mezőgazdaságban, különösképpen az állattenyésztésben, hiszen például a nevelőtelep az éjszakai műszakot is megköveteli.
Mint azt Tibor elmondta, jelenleg 42 ezer tyúkot tartanak, melyek évente körülbelül 15 millió tojást termelnek, amiket szerte az országban értékesítenek kistermelőknek és nagyfeldolgozóknak egyaránt. Utóbbiak között van egyébként a bajai Stranszki Tésztaüzem is, amely már a kezdetek óta vásárlójuk – hetente 120 karton tojást ad el nekik a család. Ugyanakkor jérceállományuknak körülbelül a felét – 30-35 ezer darabot – értékesítik évente.
– A legnagyobb problémánk a piacvédelemmel áll összefüggésben, ugyanis mióta tyúkokkal foglalkozunk, rendszerint más termelőkkel kötünk szövetséget, amely mindaddig működik is, amíg meg nem jelenik egy nálunk tőkeerősebb versenytárs, aki elveszi a lehetőséget a kisebb termelőktől. Az országban megközelítőleg a piac 75 százaléka a nagy termelők kezében van. Komoly vetélytársunk például Lengyelország, ahol a magyarországi 3-3,5 millió tyúkkal szemben mintegy 30 milliót állítanak elő. Tojásexportjuk jellemzően a lengyel és a német piacra összpontosul, ám ha feleslegük képződik, akkor a magyar piacon akár fél áron is értékesítik a tojást – részletezte.
A tűz után – nem csüggedve
A családnak azonban más, nem várt nehézséggel is szembe kellett néznie az utóbbi időszakban, miután 2014 januárjában leégett az egyik tojóházuk.
Anna szerint még idén ősszel beadják a pályázatot az istálló második felének megépítéséhez szükséges anyagi forrás elnyeréséért, a sikeres elbírálás esetén pedig akár egy éven belül befejeződhetnek a munkálatok.
– Mivel így várhatóan nagyobb lesz a termelés, szeretnénk beszerezni egy új rakodógépet is, amivel könnyebben tudjuk majd mozgatni a tojásokat – árulta el.
A pályázati lehetőségeket a család a kezdetek óta igénybe veszi, s amit tudtak, azt lépésről lépésre fejlesztettek. Noha a telephelyeiket közel 20 éve kezdték kiépíteni, az eszközpark a mai kor igényeinek is megfelel, de ez persze nem jelenti azt, hogy ne törekednének további fejlesztésekre.
– Szeretnénk például egy, a jelenleginél modernebb takarmánykeverő üzemet kiépíteni – mondta Tibor, miután megérkeztünk a település határában található tojástermelő telephelyükhöz.
„A madarakat 17 hetes korukig a nevelőtelepen tartjuk, majd ide, a tojóházba kerülnek. Általában egy, legfeljebb másfél évig tartjuk őket itt, utána Újhartyánba, a saját, több termelővel közösen vásárolt vágóhidunkra kerülnek – magyarázta.
További tervek
Ezt követően megnéztük a válogatóhelységet is, ahová szalagon keresztül érkeznek be a tojások, amiket gép válogat, majd súly szerint kerülnek a tálcákra. Ha a család elnyeri a támogatást, akkor beszereznek egy olyan gépet is, mely utóbbi munkaműveletet látja majd el, ezután már csak a dobozokba rakáshoz lesz szükséges a kézi munkaerő. Végezetül benéztünk a tárolóhelyiségbe is, ahol méret szerint szortírozva, legfeljebb egy hétig raktározzák a tojásokat, mielőtt a nagykereskedőkhöz kerülnek. A legkisebb méretű tojások útja a törőbe vezet, és tojásport vagy -levet készítenek belőlük.
A körbevezetés végén Tibor elmondta, terveik közt szerepel egy fertőtlenítőüzem megépítése is, illetve szeretnék majd az épületegységekhez vezető utat is rendbe rakni. Ugyanakkor, ahogy mondta: „a külcsínnél számukra sokkal fontosabb a belbecs”, így az az infrastruktúra, mely a termelés sikerességét erősíti, ezután is elsőbbséget élvez gazdaságukban.