Ahogy arról Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke tájékoztatta a magyarmezogazdasag.hu-t a kaptárak egész évben, így télen is nyitva vannak. A méhek szabadon közlekedhetnek, mozgásuknak egyedül az időjárás szab határt. Hidegben, erős szélben, esőben a méhek nem hagyják el a kaptárukat. Ennek az oka egyszerű: tudják, hogy törékeny, sérülékeny testük, elpusztulna az adott külső körülmények között.
„Amikor a nap sugarai megmelegítik a kaptárt, szélcsend van és a nappali legmagasabb hőmérséklet 12-14 Celsius-fokot is eléri, a téli nyugalomban lévő méhcsalád megélénkül és egyes tagjai kirepülnek. Ez természetes folyamat, a méhésznek ezt nem szabad megakadályoznia, nem szabad az adott pillanatban bezárnia a kaptárakat – de ezt minden méhtartó tudja. A hajdan volt hosszú, kemény teleken, kívánatosak is voltak az olyan melegebb, naposabb rövid időszakok, amikor a méhek kitudtak repülni. Ezt szaknyelven tisztuló kirepülésnek hívjuk – a méhek ekkor a több hetes bezártság okozta ürítkezési kényszer-szünetet tudták megszakítani.”
Tudni kell, hogy télen a méhek szorosan összebújnak, szaknyelven telelési fürtbe húzódnak. A fürt szélén lévő méhek aktívak, mozognak, ezzel hőt termelnek, amit a fürt közepe felé továbbítanak. A mozgásukhoz szükséges energiát a lépekben eltárolt méz elfogyasztásából nyerik. Tehát az anyagcserjük folyamatos, azonban a salakanyagot nem ürítik ki a kaptárban, mert az betegségek, kórokozók melegágya lenne, a család vesztét okozná. Ezért a tél folyamán előforduló meleg napokon, a méhek kirepülnek és megszabadulnak a testükben hetek óta felgyülemlett bélsaruktól.
– hangsúlyozza Bross Péter.