0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Az almatermesztés karbonlábnyoma

A digitális formában megrendezett Interpoma Connect tanácskozáson hangzott el Massimo Tagliavini és Damiano Zanotelli előadása az alma szén-dioxid-lábnyomáról. Utána pedig tanácsokat is adtak a szakemberek, hogy miként lehet csökkenteni az ágazat környezetre gyakorolt káros hatását.

Európa egyik legnagyobb almatermesztő körzeteként Dél-Tirolban hosszú távú stratégia készül a fenntartható termesztésre, ami konkrét és mérhető célokat tűz ki, mondta az előadást fölvezetve Gerhard Dichgans, a tanácskozás szervezője. Arra törekszenek, hogy Európa leginkább biodiverz almatermesztő tája legyen Dél-Tirol.

Ebben a Bolzano Szabadegyetem kutatói is részt vesznek vizsgálataikkal, segítenek a tennivalók meghatározásában.

Ma már nem vitatja senki a klímaváltozást, az utóbbi években gyorsan emelkedik a hőmérséklet. Jelenlegi tudásunk szerint nagyon riasztó a jövő, ha nem teszünk intézkedéseket a klímaváltozás lassítására, akkor 2100-ra 4,1-4,8 °C-kal emelkedhet az átlaghőmérséklet a Földön, hangsúlyozta Massimo Tagliavini professzor az előadása elején. Ha a jelenlegi klímapolitika folytatódik, a melegedés 2,8-3,2 °C-os lesz, a legderűlátóbb forgatókönyv szerint ezt leszoríthatjuk 1,5 °C-ra, ám ahhoz azonnal hathatós intézkedésekre van szükség.

Telepítéstől az ültetvény fölszámolásáig

Almát a világ mezőgazdasági területeinek fél százalékán termesztenek, de általában intenzíven művelik, és a fő termőterületein meghatározó kultúra. Nemzetközi megállapodás szerint az almatermesztés szén-dioxid-lábnyomát az ültetvény teljes életére számolják ki, vagyis a telepítéstől az ültetvény felszámolásáig, és egy kilogramm almára vetítik. Először is meghatározzák, mely tevékenységek járnak szén-dioxid-kibocsátással, ezeket számszerűsítik, majd az ültetvény szén-dioxid-megkötését vizsgálják, és a két összeg különbsége adja a végeredményt.

Számításba veszik a támrendszert, a jéghálót, az oltványokat, a termőre fordulás időszakának ápolási munkáit, a termőidőszakban a tápanyag-utánpótlást, növényvédelmet, növény- és talajápolást, szüretet, és így tovább.

Többen végeztek ilyen számítást, a szakirodalomban ismert például az új-zélandi eredmény, mely szerint egy kilogramm alma 40-100 gramm szén-dioxid-kibocsátással termelhető meg. Francia számításokban hagyományos, integrált és biotermesztés esetében is elvégezték a számítást, és arra jutottak, hogy az egyes munkafolyamatok ugyan eltérő arányban járulnak hozzá a teljes szén-dioxid-kibocsátáshoz, de az összegük nem nagyon változik.

Annál nagyobb a különbség a fajlagos mutatónál, mert a biotermesztésben sokkal kisebb a hozam, így egy kiló bioalmának jóval nagyobb a karbon­lábnyoma. Az eredmény 28-84 gramm/kilogramm szén-dioxid lett ebben a számításban.

Felhalmozzák a szén-dioxidot

Massimo Tagliavini és Damiano Zano­telli konkrét dél-tiroli adatokkal számolt, és megállapították, hogy az ültetvény életében a legnagyobb tétel a telepítés és a trágyázás, ez a két folyamat adja a teljes szén-dioxid-kibocsátás felét, aztán a növényvédelem és a szüret következik. Ha nem számolták a gépi munkákat, akkor 48 gramm/kilogramm értékre jutottak, beleértve a leszüretelt alma beszállítását a hűtőházba. A gépi munkákkal együtt 58 gramm lett az eredmény.

Ezt 5000 hektár integrált technológiával művelt almaültetvény elemzésével kapták.

Az almafák azonban sok szén-dioxidot használnak el a fotoszintézishez, és kisebb mennyiséget lélegeznek ki, ennek az egyenlege pedig igen kedvező. M9 alanyú termő Fuji ültetvényben 2010 és 2016 között követték nyomon a szén-dioxid-felhasználást, ami éven belül folyamatosan nő, majd a szürettel kivont termés miatt visszaesik, és a következő években magasabb szinten folytatódik. Ennek az emelkedő hullámvonalnak a végén pedig az derült ki, hogy hét év alatt 6 tonna szén-dioxid halmozódott föl a fákban és a talajban egy hektáron. Ez egy kilogramm almára vetítve 50 gramm, vagyis körülbelül annyi, mint amennyi szén-dioxid kibocsátásával jár maga az almatermesztés.

A végkövetkeztetés tehát az, hogy többé-kevésbé karbonsem­leges a termesztés.

Sajnos a szüret utáni műveletekre ez már messze nem igaz. Két csomagolóház adatai alapján kiszámolták, hogy öthónapos tárolás, válogatás és csomagolás során a legtöbb üvegházhatású gáz a csomagolással szabadul föl. A hűtés kibocsátása 165 gramm/kilogramm, ha 30%-ban megújuló energiát használnak hozzá, illetve 82 gramm, ha teljesen ilyen tiszta energiával hűtik az almát. A szállítás kibocsátása nagyon különböző a szállítójármű és a távolság függvényében, 15 és 300 gramm/kilogramm közé esik.

Mindezek alapján Tagliavini professzor azt javasolja, hogy csökkentsük a nitrogéntrágya mennyiségét, ültessünk ellenálló fajtákat, és permetezzünk kevesebbet, illetve végezzünk kevesebb gépi munkát.

Ezekkel tudjuk a leginkább befolyásolni a termesztés szén-dioxid-kibocsátását. A szüret utáni folyamatokhoz megújuló energiaforrásokat használjunk, és váltsunk könnyebb csomagolóanyagra, illetve részesítsük előnyben a többször használatos göngyöleget.

Forrás: Kertészet és Szőlészet