A Szombathelyen lakó és a közeli Szeleste településen méhészkedő hölgy elmondta, hogy a méhészetet tulajdonképpen megörökölte, családja már gyerekkorában megszerettette vele ezt a mesterséget.
– Generációkra visszamenően méhészkedik a családom, még a dédnagypapám kezdte, róla pedig apáról fiúra szállt a szakma – vagy éppen hobbi – osztotta meg lapunkkal indíttatását.
Biztosan tudom, hogy elődeim jól döntöttek annak idején, amikor a méhészet mellett tették le a voksukat. Manapság persze már más a méhészet. Bár az alapok ugyanazok, de sokkal több mindenre kell odafigyelni, mint annak idején az elődeinknek, például a betegségek miatt, vagy éppen a méz és a többi méhészeti termék értékesítésében.
Balogh Szilvia méhállománya hol kisebb, hol nagyobb, mivel néha előfordulnak betegségek. Bár olykor „beüt” egy-egy megelőzhetetlen pusztulás, de legalább hatvan családdal mindig tud számolni.
– A méhészet nem egyszerű szakma, bizony sok-sok elfoglaltsággal és munkával jár. Szinte egész évben talpon kell lennünk, még a téli hónapokban is. Olyankor van az ideje például a kaptárjavításnak, a keretléckészítésnek, a fűzésnek, szezonban meg ott a méz értékesítése.
Mindez csak néhány tennivaló, de apróbb feladatok is bőven vannak. Egyiket sem lehet kihagyni. Ha valaki nem szívvel-lélekkel dolgozik, aki nem szereti a méheket, a szakmát, az jobban teszi, ha inkább nem méhészkedik. A méhészkedés szépsége a méhek szorgalmában rejlik, a rendszerben, amiben élnek és tevékenykednek, és persze a szeretetükben.
Balogh Szilvia többfajta mézet készít. Neki a hárs a kedvence, szerinte az a legfinomabb.
– Vegyes virágmézünk, repce-, akác-, hárs-, gesztenye- és napraforgómézünk van. A minőség, akárcsak az összes többi élelmiszer esetében, mindennél fontosabb. Az előkészítéstől fogva odafigyelünk a tisztaságra, hogy idegen anyag még véletlenül se kerülhessen a mézbe. A többször átszűrt mézet OMM-üvegekbe töltjük, amiket ez után címkézzük.
Ha már a méz jótékony hatása szóba került, Balogh Szilvia elmondta: tudni kell, hogy a méz ezernyi dolgot „orvosol”.
– A méz emberi egészségre gyakorolt hatását talán nem kell külön ecsetelni. Minden tápanyagot tartalmaz, amire a sejteknek szüksége van, azonkívül természetes immunerősítő, baktériumölő és gyulladásgátló. A méz jótékony hatásai a benne található száznál is több aromaanyagnak, huszonnyolcféle aminosavnak, tizenkétféle ásványi anyagnak, tízféle szénhidrátnak, nyolcféle vitaminnak, azonkívül enzimeknek, szerves savaknak és baktériumölő anyagoknak köszönhető. Megfázás kezelésére bármelyik méz jó választás, bár az akácmézet tartják a leghatékonyabb segítségnek. Torokfájás esetén a napraforgóméz kitisztítja a torkot, az akác- és a repceméz pedig fertőtlenítő hatásával segít a torokproblémán.
Érzékeny gyomorra a repceméz a legjobb. Ha az valamiért nemkívánatos, akácmézzel is próbálkozhatunk, viszont napraforgómézet például nem szabad érzékeny gyomorral fogyasztani. Csontproblémák esetén egyértelműen az akácméz a legjobb hatású a csontképzés zavaraira, mégpedig magas kalciumtartalma miatt. Vérszegénységben szenvedők számára magas vastartalma miatt az akácméz és a repceméz lehet megfelelő választás.
Még hosszasan lehetne sorolni a méz és belőle készített termékek jótékony hatásait. Mindenesetre, ősidők óta fogyasztja és használja a mézet az emberiség, vagyis jócskán vannak tapasztalataink a mézfogyasztás „eredményeivel” kapcsolatban.
Pedig sokkal több mézfajta van, amiket számtalan problémára érdemes fogyasztani.
De nemcsak a hatása, hanem az íze miatt is érdemes mézet enni. Hogy milyen a jó méz? A jó méz érett, léppel „lefedelezett”. A jó méznek zamata van. Közülük talán a jellegzetes illatú, zamatú hárs a legismertebb.
Balogh Szilvia bízik benne, hogy jól alakul a magyar méhészet jövője, bár ahhoz, hogy eredményes legyen, nemcsak a méhek és a szakma szeretetére van szükség, hanem kedvező külső tényezőkre is.
– A méhészet jövőjéért szurkolok. Először is, bízom benne, hogy a méhekre káros vegyszereket betiltják, mert a repcénél, a napraforgónál jelenleg rengeteg méh elpusztul. Azonkívül a klímaváltozás, az elmúlt években szélsőségessé vált időjárás nagyon megviseli a méheket.
Emiatt az „alapanyagaink” terén is megnőtt a bizonytalanság, hiszen az időjárás a fákat is egyre jobban megviseli. Erre csak egy példa a tavaly elfagyott akácosok esete, ami nagyon nagy kiesést okozott a mézmennyiségben, és így természetesen, a bevételünkben is.
Aztán ott vannak méhbetegségek: az atka, a nyúlós költésrothadás szintén hatalmas károkat okoznak, mert nehéz ellenük védekezni. Összefoglalva: ha hosszú távon nézzük, anyagilag nem biztos, hogy megéri a méhészkedés. De munka és szorgalom nélkül nincsen semmi, mindenért tenni kell.
A magyar méz amúgy csodálatos termék, és ezt mindenki elismeri. Az Agrárminisztérium is a méhészek mellé állt. De a mostaninál jóval több reklám kellene neki. Az is fontos lenne, hogy idegen országokból ne hozzanak mézet hazánkba – minek, mikor van itthon sokkal jobb?!
Saját mézes jövőjét is annyira bizonytalannak érzi, hogy nagyobb beruházást nem tervez.
– Mindig újratervezés van, egyre azon kell törni a fejünket, hogy hogyan tovább. Úgy látom, generációváltás zajlik a méhészetben. Szerintem régebben még a méhészek is jobban tisztelték egymást, segítettek egymásnak. Ma már, sajnos, ez nem nagyon mondható el rólunk.