Az ötlettől a megvalósításig öt év telt el, ám a Brusonban felépített juhhodály napjainkban a juhtenyésztési technológia élvonalába tartozik.
A helyszín megválasztása
Az 50 méter hosszúságú, 30 méter szélességű faépület lenyűgöző látványt nyújt. Az építmény a hegy oldalában elhelyezkedve, hatalmas meredek területet foglal el. Jean-Luc Deslarzes szívesen beszél a beruházásról. „70 hektár gyepet művelünk, amelynek negyede nem gépesíthető legelő, így egyetlen parcellát alkotva hasznosítjuk. Úgy döntöttünk, hogy erre a legelőre helyezzük a juhhodályunkat, hogy ne kelljen naponta kétszer áthajtanunk a falun a nyájat”. Apa és fia elképzelését és annak megvalósítását kedvezően fogadták a falubeliek. Egyetlen magánszemély sem emelt kifogást terveikkel szemben.
Kezdetben a terveink nem tartalmaztak semmilyen kiegészítő épületet a fejőház és azon helyiségek fölött, amelyet később sajtüzemként használtunk, és ma is használunk. A hatóság arra kért minket, hogy egyetlen tömbben építsük fel a hodályt a szénapadlás szintjéig. Ezt a kérés teljesítve egy nagy épületegyüttes valósult meg”.
A zökkenőmentes, gyors és kényelmes fejési folyamat biztosítása érdekében a Deslarzes család egy 42 férőhelyes rotációs fejőberendezést telepített a fejőházba. A fejés alatt a fejőkarusszelen, az etetőtálcán biztosítják az abrakot a juhoknak. A TF100-as kollektor és az integrált, automata fejőkehely-felhelyező biztosítja az optimális fejést.
A juhtejtermelés ott nagyon népszerű” – magyarázta Jean-Luc Deslarzes.
A munkaidő optimalizálása
Deslarzes, a hodály belső berendezéseit, munkaeszközeit a napi munkaidő minimalizálása érdekében választotta ki. A 42 férőhelyes fejőkarusszel lehetővé tette, hogy két ember egy óra alatt fejje le az anyajuhokat. „Igazán öröm az új rotációs fejőházban dolgozni” – mesélte Jean-Luc Deslarzes. A fejés során az anyajuhoknak úgynevezett csalogatóabrakot adnak és a fejés befejeztével az anyák önállóan hagyják el a fejőkarusszelt.
A tömegtakarmányt szállítószalagok segítségével juttatják a jászlakba. Az abrakot pedig a magasban, síneken futó gépi kiosztók öntik ki.
A hodályt három etetőszalaggal tervezték meg úgy, hogy az lehetővé tegye a csoportok termelési szint szerinti szétválasztását a laktáció során, a napi tejtermelés növekedésének, avagy csökkenésének megfelelően.
A juhok jóléte
Az állatjólét szem előtt tartásával, a hodályban három ventilátorral biztosítják az optimális hőmérsékletet. Ennek előnye, hogy a juhok nincsenek huzatban, miközben felfrissül a levegő. A kifutót az épület oldalán, szilárd talajon alakították ki. Az anyajuhállományt bevonták a szabadtartási programba (Regular Outdoor Outings; SRPA). A kifutóról az esővíz összegyűjtéséhez a gazdáknak egy nagyobb víztárolót kellett kiépíteniük. „A ciszterna a 120 m3-es űrtartalommal kissé túlméretezett lett” – mutatta Jean-Luc Deslarzes.
Az 1100 méter tengerszint feletti magasságban, a minőségi tömegtakarmány, azaz a széna előállításához a hodály padlásterének hővisszanyerő képességét hasznosították. Nevezetesen, a még szárításra váró széna továbbszárítására alakították ki. A három szakaszra osztott padlástér mintegy 4000 m3 széna és sarjúfű szárítására, tárolására alkalmas.
Magas építési költség
A korszerű berendezések, a hodály magas fokú gépesítése, a sok földmunka, a bekötőút építése, a vízellátás, és az állam által kért módosítások kivitelezése összességében magas költségeket jelentettek. „A régiónkban, az úgynevezett III. hegyvidéki övezetben, egy tejelő szarvasmarha-állomány működtetésének építési költségei 25-30 000 CHF/számosállat (500 kg) között vannak (1 CHF≈330 HUF, 2021. 02. hó). Ezeket az árakat a fejőjuhászatunkban sajnos mi is elértük” – jegyezte meg Jean-Luc Deslarzes. Összehasonlításként:
Svájc juhtejtermeléséről
Svájc juhállománya 2019-ben 422 000 egyedet számlált. Ebből csupán 15 000 anyajuhot (3,5%) fejtek, biogazdálkodásban pedig 11 000 tejelő anyajuhot tartottak. Az ökológiai tejelő juhok száma 20 év alatt több mint négyszeresére nőtt, és az ökológiai juhok aránya is jelentősen emelkedett. Míg 2000-ben a juhtartók 35%-a, 2019-re 73%-a volt biogazdálkodó. Húsz év alatt 15 ökológiai gazdaság tűnt el, továbbá több mint 200, hagyományos gazdálkodó helyzete romlott. Ez a hatalmas csökkenés a hagyományos juhágazatban a magyarázata annak, hogy 2014-től miért kerültek többségbe az ökológiai gazdaságok. Jelenleg Svájcban 125 biogazda termel juhtejet. 2019-ben a tejelő juhgazdaságok 55%-a ökológiai volt.
A legtöbb ökológiai tejelő juh St. Gallen, Thurgau, Graubünden, Bern és Luzern kantonokban található.
Jelentősen nőtt az egy ökológiai gazdaságra jutó tejelő anyajuhok átlagos száma. Míg 2017-ben gazdaságonként 17 tejelő juhot számlált egy átlagos állomány, ez a szám 2019-re 85-re növekedett. A svájci Agristat szerint 2019-ben 6500 tonna juhtejet állítottak elő. Ez az ország teljes tejtermelésének 0,4%-át teszi ki. Meg kell azonban jegyezni, hogy 1500 tonnát nem értékesítettek a feldolgozóiparnak, hanem otthon, házilag dolgozták fel, illetve fogyasztották el, avagy a bárányok nevelésére fordították. Az összesen 6500 tonnából 4700 tonnát (72,3%) képviselt a biojuhtej. A juhtejből elsősorban sajtot, fogyasztói tejet és joghurtot készítettek.
A laktációs tejtermelés anyánként átlagosan évi 450 kg körül alakul.
Piaci helyzet
A biojuhtejtermékek kiskereskedelmi forgalma az elmúlt évek bővülése után stagnál, viszont a juhsajt iránti kereslet tovább növekedik. 2019-ben 203 tonna ökológiai juhsajtot állítottak elő Svájcban. Ez az ökológiai feldolgozás 53%-os arányát jelenti. Az országból juhtejtermékeket is exportálnak, amelynek nagysága is folyamatosan növekszik. Az árak változatlanok. A termelők 2,80-3,00 CHF/juhtej kg (930-
1000 Ft/kg) közötti összeget kapnak, amely termelői ár télen lényegesen magasabb, mint nyáron. A kiskereskedelemben a fogyasztó 0,5 liter juhtejért 2,95 CHF-t (990 Ft) fizet.
Ha őrizetlen a juhnyáj, nincs támogatás
A svájci állatvédelemi hatóság megfosztja a támogatásoktól azokat a gazdálkodókat, akik nem őrzik az állományukat a hegyi legelőkön.
Ugyanezen hatóság megállapítása szerint a hegyvidéki legelőkön tartott és legeltetett juhok több mint a fele teljesen felügyelet nélkül van. Egy tanulmány szerint évente 4000 egyed pusztul el, amelyből csupán 200 juhot pusztítanak el a farkasok. A ragadozók áldozatai szinte mindig az őrizetlen állományokból kerülnek ki. A többi veszteség zuhanásokból, betegségekből, villámlásból, földcsuszamlásokból, kóbor kutyák támadásaiból származnak, de sok jószág pusztulását a kerítések szögesdrótjai okozzák.
Toldi Gyula PhD
Szent István Egyetem, Kaposvári Campus