0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 19.

Szőlőtermesztés – Trio-szemzés

Napjaink szőlőtermesztése jelentősen változik, a mennyiségit minőségi szemlélet váltja fel. A fajták megválasztásában gazdasági tényezők, a technikai fejlődés és a gyakran szélsőségekben is megnyilvánuló klímaváltozás játszik fontos szerepet.

Egyre nagyobb figyelem irányul tehát az olyan módszerekre, amelyek lehetőséget kínálnak a gyors fajtaváltásra, a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodásra. Ilyen módszer lehet a már meglévő szőlőültetvények esetében a hely­benoltás, amivel a szerkezetátalakítással egybekötött fajtaváltás is megoldható.

A helybenoltásnak több módszere van, azonban ezeknek a többsége csak tőkehiányok pótlására alkalmas, kevés oltási mód alkalmazható sikerrel a meglévő ültetvények átoltására.

A Trio-szem­zés azonban olyan zöldre zöld pajzsos szemzés, amely más módszerekkel összehasonlítva technikailag gyorsabban kivitelezhető, így lehetőség adódik nagyobb felületek fajtaváltására is.

A tőkék előkészítése

A Trio-szemzéskor a fajtaváltásra kijelölt területen a szemzést megelőző nyugalmi időszakban a szőlőtőkék törzsét a talajfelszín fölött 20-30 centiméterrel visszavágjuk. A gombás fertőzések elkerülésére a vágási felületeket sebkezelő szerrel lezárjuk, így március közepére, a nedvkeringés megindulásáig az edénynyalábok eltömődnek és a sebzési felület beszárad.

A visszavágott tőkék törzsén lévő rejtett rügyekből hajtások fejlődnek, és amikor ezek elérik a 15-20 centiméteres hosszúságot, elvégezzük a zöldválogatást. A visszavágott törzsrészen a hajtások erősségétől függően 2-4 hajtást hagyunk.

A növekvő hajtásokat folyamatosan a támaszhoz rögzítjük az egyenes törzs nevelése érdekében.

A meghagyott hajtások hónaljhajtásait és a törzsrészen előtörő fölösleges hajtásokat pedig rendszeresen eltávolítjuk. A szemzés időpontjának kezdete átlagosan június eleje, hiszen a szemzőhajtás és a beszemzésre kerülő hajtás akkorra éri el a megfelelő állapotot.

Egyrügyes szemzőhajtások

A meghagyott hajtások közül mindig olyant választunk ki, amelyik ceruzavastagságnál nem vékonyabb, a szemzés magasságában az ízköz kellően rugalmas, nem pattanva törik, és a kialakuló fatesttől jól elválasztható a héj. A szemzéshez a szaporítóanyagot közvetlenül a munka megkezdése előtt szedjük le. Vékonyabb átmérőjű hajtásokat választunk, amelyeknek eltávolítjuk a felső zsenge, valamint alsóbb fásabb részeit, és a szemzésre alkalmas rügy fölött és alatt 1-2 centiméter meghagyásával feldaraboljuk, így az oltáskor könnyebben tudjuk majd elkészíteni a szempajzsot.

Az alanyként használt hajtást az oltás magasságában elvágjuk úgy, hogy a diafragmagyűrű (bélrekesz) fölött 4-5 centiméterrel a rügyoldal felől 45°-os szögben egyszeri mozdulattal sima metsz­lapot készítünk.

Ezután a metszlap alatti szárcsomóról eltávolítjuk a téli rügyet, a levélnyelet és a kacsot, majd a hajtás héját a metszlap alatt a rügyoldalon függőlegesen bemetsszük a szárcsomóig, és a bemetszés két oldalán az oltókés háti oldalával felnyitjuk a héjat a bevágás teljes hosszában.

A szemzésre előkészített egyrügyes szemzőhajtásokon a szempajzs vágását a rügy alatt indítjuk úgy, hogy a vágással fölfelé haladunk, és egy húzó mozdulattal sima metszlapot készítünk. Mindenképpen törekedjünk arra, hogy a szem­zőhajtáson a metszlap kétharmad része a rügy alatt, egyharmad része pedig a rügy fölött helyezkedjen el. Az így megvágott szempajzsot a szemzésre előkészített hajtás felnyitott héja alá toljuk, vagyis a szempajzsot a kambiumgyűrűbe helyezzük, ami jelentősen megkönnyíti az összeforradást. A szem behelyezését követően egy centiméter széles, 25 centiméter hosszú átlátszó oltószalaggal lezárjuk a szemzés helyét úgy, hogy az oltószalagot a diafragmagyűrűtől indítjuk, majd fölfelé vezetve a rügy kivételével a teljes sebzési felületet betakarjuk, hézagmentesen lezárjuk a szemzést.

Hatékony és gyors

A szemzést követő időszakban a beszemzett hajtásról, valamint a visszavágott tőkén nevelt tartalékhajtásról is rendszeresen eltávolítjuk a nyári rügyekből folyamatosan előtörő hajtásokat, ezáltal is segítve az összeforradást.

Amennyiben a megfelelően előkészített területen betartottuk az oltás során a technikai fegyelmet, és az időjárási körülmények is kedvezőek, akkor a szemzéstől számított 14-18. nap után már látni a munkánk eredményét.

Amikor a megeredt hajtások elérték a 2-4 leveles állapotot, a visszavágott tőkékről eltávolítjuk a tartalékhajtásokat.

Az új hajtásokat növekedésüktől függően a nyár folyamán többször is kötözzük, ezáltal védve a szélkártól és egyéb mechanikai sérülésektől. A levelek hónaljában fejlődő hónaljhajtásokat is rendszeresen távolítsuk el az új hajtás erőteljes növekedése érdekében. A rendszeresen, megfelelő időben és módon elvégzett zöldmunkák elősegítik, hogy a szemzés évében erőteljes hajtások fejlődjenek. A vegetációs időszakban fontos a megeredt oltások védelme a kórokozóktól és kártevőktől, amelyek kései fellépése is veszélyezteti a vesszők jó beérését, ezért célszerű szeptember végéig védekezni.

A sikeres védekezés eredményeként a vegetáció végére beérett vesszők fejlődnek, és így a nyugalmi időszakban már lehetőségünk van az új tőkeforma kialakítására is.

A Trio-szemzés gyorsaságban és ered­ményességben a jelenleg alkalmazott oltási módszereket meghaladó technika, segítségével a gyakorlott szemzők igen jó eredési eredmények elérésére képesek. A sikeres szemzés egyik legfontosabb tényezője a gyakorlottság, hiszen a munkafolyamatok egymás utáni gyors elvégzésével elkerülhető a szem és az alanyhajtás kiszáradása. Az átoltott tőkék rendszeres gondozása az egyik alapvető feltétele a munka sikerének.

Knolmajerné Szigeti Gyöngyi

MATE Szőlészeti és Borászati Intézet Badacsonyi Kutató Állomás

Knolmajer Bence

Trio Pince, Tapolca

Forrás: Kertészet és Szőlészet