0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Hogyan segíthet a legeltető marhatartás a globális felmelegedés enyhítésében?

Bizonyos elméletek szerint a szarvasmarhák szennyezik a légkört, mert emésztési folyamataik révén metánt bocsátanak ki. Azonban egy új megközelítés ezt az elméletet igyekszik megcáfolni, ugyanis a szarvasmarhák éppen, hogy segítenek a légköri széndioxid csökkentésében és a klímaváltozás enyhítésében.

A talaj szénforgalma a növények levegőből történő széndioxid felvételével kezdődik. A felvett szénmennyiségből a növények gyökereket, hajtásokat és leveleket növesztenek, majd a talajmikróbák segítségével a szenet a gyökereken és a bomló maradványokon keresztül juttatják a talajba. Ennek a szénnek a föld alatt történő stabil tárolása építi fel a talaj szerves anyagát, mely egyúttal csökkenti a légkör széndioxid szintjét- ez a folyamat a szénmegkötés.

A termőterületeken és a legelőkön a szén körforgása változó hatékonysággal megy végbe, azonban a mérsékelt szintű legeltetés általában növeli a szén mennyiségét a legelő talajokban.

Rebecca Phillips a North Dakota Egyetem gyepökológusa szerint a kulcs a növények gyökéraktivitásában rejlik. Az állatok legelésének hatására fiziológiai válaszként, a gyökerek a talaj mélyebb rétegeibe hatolnak le.

„Amikor több gyökér van a talajban, több exudátum termelődik. Ezek az exudátumok, illetve váladékok táplálják a talaj mikróba populációját, illetve szállítják a szenet a földbe, ahol azt a mikrobák feldolgozzák és tárolják” – mondta Rebecca Phillips.

Global Change Biology folyóiratban publikált tanulmány eredményei szerint a legeltetett gyepekről betakarított növényi gyökerek átlagos tömege hektáronként meghaladta a 2400 fontot, míg a legeletlen gyepeken a növényi gyökerek átlagos tömege hektáronként 740 font volt.

„Immáron bizonyossá vált, hogy a legeltetett gyepeken körülbelül háromszor több a gyökér biomassza, mint a hasonló legeltetés nélküli legelőkön” – tette hozzá a kutató.

Edward Bork, az Alberta Egyetem tudósa, a legeltetés és a talaj szén-dioxid tartalmának összefüggéseiről szóló tanulmány szerzője elmondta: „A mérsékelt legeltetés 12% -kal növeli a talaj szerves szén-koncentrációját a talaj felső 15 centiméteres rétegében. A legeltetett területeken az összes szénkészlet súlya hektáronként 20 és 80 tonna volt.” Azonban a gazdasági növények termesztése során ez a hatalmas szénmennyiség nem a talajban tárolódik megkötött formában, hanem vissza transzformálódik a légkörbe.

A fogyasztói szokások egyre inkább a növényi alapú élelmiszerek felé tolódnak el, a gazdaság által vezérelt földhasználat pedig a talajból a légkörbe történő újabb széndioxid kibocsátását eredményezheti, mely hozzájárulna a globális felmelegedéshez.

A folyamatos földhasználati változások fokozódhatnak, mivel a mezőgazdasági termelők arra kényszerülnek, hogy a gyepeket termőföldekké alakítsák át annak érdekében, hogy pótolják a marhahús értékesítéséből kieső jövedelmet.

Ezek a változások főleg az Egyesült Államok és Kanada területén jelentősek. Az átalakítások általában vegyszerrel és talajművelő eljárásokkal történnek, melynek hatására csökken a biológiai sokféleség.

„Jelentős környezeti büntetést kell fizetni” – mondta Bork. „A gyepeket továbbra is termőfölddé alakítják Nyugat-Kanadában és a világ számos más régiójában. Ez az átalakulás a talaj széntartalmának 30-50% -os csökkenését eredményezi, amely szén-dioxidként szabadul fel a légkörbe. A talaj szén-dioxidjának helyreállítása évekbe telik.”

Rebecca Phillips becslése szerint – Francis Kelliher és Harry Clark 2010-es tanulmánya alapján –

az amerikai Nagy Síkságon (Great Plains) ma elő 40 millió szarvasmarha entrális metán kibocsátása évi 13 font metán formában tárolt szén hektáronként.

Ez a mennyiség eltörpül a Bork és mások által mért gyep talajokban tárolt összes szén mértékével, mely visszakerülne a légkörbe, ha a legelő növényi fehérje előállításához szükséges termőfölddé alakulna.

Forrás: www.agriculture.com