0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Mindennapi motiváció

Egy esős májusi hétvégén, a szilvásváradi nemzetközi és nemzeti djlovaglóversenyen zivatarból kijutott így is, úgy is. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a magyar bírói kar tagja lehettem az eseményen, így találkozhattam Imre Judittal és sporttársával, Lupi Zivatarral (a barátainak csak Lupi).

A szombati napon az egyik általam bírált versenyszámban indult a páros, így lettem figyelmes a ló és lovas közötti olyan különös összhangra, amilyennel ritkán találkozik az ember. 

A versenyszám után szóba elegyedtünk Lupi boxa mellett, és egy igazán szívmelengető történetet hallhattam Judittól, amely minden, a lovaglás iránt elkötelezett ember számára motivációt jelenthet a lovával való munka során.

A díjlovaglásban az igaz pillanatokért élünk, a ló hátán folyton az „érzést” keressük, és meglepődünk, amikor az a földön állva is megtalál minket. Ezt szeretném most megosztani minden kedves lovas olvasóval néhány, Juditnak feltett kérdés által, remélve, hogy az élet megajándékoz még hasonló élményekkel a díjlovaglás során.

A négyszögben látva titeket egyből feltűnt, hogy Lupi nem egy klasszikus sportló. Milyen fajtájú és mennyi idős?

Lupi kilencéves tisztavérű andalúz kanca, Spanyolországból megvásárolt tisztavérű andalúz felmenők csikójaként Magyarországon született, a Mátyus Udvarház tenyészetében.

Szilvásváradon szép eredményt értetek el, pontos és harmonikus program bemutatásával. Elégedett voltál Lupival?

Az FEI gyermek csapatfeladat (L – könnyűosztály) versenyszámba neveztünk be az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad által rendezett CDN-A, Lipicai Ló Kupa versenyen, összesen kilencen indultunk ebben a számban. Lupival a harmadik helyen zártuk a versenynapot 72,575%-os eredménnyel. Pontszámban eddig ez a legjobb eredményünk, ezért nagyon boldog voltam, hogy egy ilyen jól értékelhető, felszabadult lovaglással indítottuk az idei versenyszezont.

Lupi előélete elég kalandos és kissé szomorú is, ahogy elmesélted. Hogyan került hozzád?

2018-ban hozott össze minket a sors, amikor egy, a Mátyus Udvarház keretein belül működő lovasiskola által szervezett Eger–Sirok–Eger (oda-vissza kb. 70 km) lovastú­rán vettem részt vele.

Ekkor ő már hatévesen, rutinos tereplóként bizonyította rátermettségét, szezonban nem ritkán naponta többször, a hatéves gyerekektől kezdve a kalandvágyó férfiakon át egész a nyugdíjas nagymamákig mindenkit épségben és élményekkel gazdagodva hozott vissza terepről. Az említett túrán így esett rá a választásom Szamos­völgyi Ferenc, Feri bácsi javaslatára, ugyanis nekem nem volt bizalmam terepen a lovakkal.

Sajnos csak az odaút jutott nekünk, mert a munkám miatt félbe kellett szakítanom a túrát, ezért egy másik lovassal tértek haza helyettem. Mint másnap kiderült, Lupi patkó nélkül tette meg a hazavezető út nagy részét, aminek következtében a mechanikai sérüléstől patairha-gyulladás alakult ki nála. Nem ez volt az első eset, hogy letaposta a patkót magáról, mert a belovaglását követően nem volt lehetőség a csikókori ferdeségét kiigazítani, háromévesen már a vendégeket szállította hegyre fel s alá.

Szomorúan álltam a boxa előtt és néztem, ahogy fájdalmaktól gyötörve, kimerülten fekszik a szalmában – és ott akkor elhatároztam, mindent elkövetek, hogy ez a csodálatos ló újra erőre kapjon, és gazdájaként gondját viselem akkor is, ha csak a legelőig tudom majd kivezetni.

Olyan hálás voltam, hogy a vele töltött néhány óra leforgása alatt megadta nekem a számomra addig ismeretlen (lovas) érzést, amit azt hiszem, minden lovastár­sam keres, akinek még nem volt szerencséje megtapasztalni. Betegsége alatt megvásároltam Lupit, így hivatalosan is az enyém lett, majd szerencsénkre néhány hónap elteltével orvosi segítséggel és a megfelelő kovácsok bevonásával újra talpra tudtuk állítani. Ezúton is szeretném megköszönni Tóber Csaba és Tóber Zsolt patkolókovácsok szakértő, precíz munkáját, melynek köszönhetően Lupival azóta is töretlenül, fájdalom nélkül élvezhetjük a közös munkát.

Korábban is indultál már vele versenyen?

Az első bemutatkozásunk a felépülését követő évben volt, 2019-ben, mindössze néhány hét idomítómunka után, szintén Szilvásváradon FEI gyermek előkészítő feladatban (alapfok). Meglepetésemre nagyon jól viselte az utazást és a versennyel együtt járó izgalmakat. A következő szezonban már több gyakorlással vágtunk bele a versenyzésbe, és eredményesen szerepeltünk Szilvásváradon, Máriakálnokon, illetve a Balatonvilágoson megrendezett championátus döntőben is.

Milyennek érzed a vele való közös munkát?

Miután a lónak és nekem sincs komolyabb előképzettségünk, így nem nagyon tudok mihez viszonyítani, képzetlenségünk miatt érzéseinkre hagyatkozunk. Azt viszont látom rajta, hogy lelkesen üdvözöl amikor meglát, és csillogó szemmel várja, hogy aznap vajon mi lesz a feladata. Úgy gondolom, rendkívül készséges és segítőkész, simulékony, emberközpontú, érzékeny jelleme megkönnyíti a napi tréningek kihívásait.

Egészen egyszerűen úgy vélem, jól érzi magát a gyakorlások során, nincs szükség unszolásra, gyakran felajánlja a feladatokat, és ezt kihasználva csiszolgatjuk tudásunkat.

Tudomásom szerint edző nélkül dolgoztok. Hogyan zajlanak a napjaitok, ki segíti a munkátokat?

A munkámnak köszönhetően rugalmasan tudom beosztani az időmet, ezért szinte mindennap jut időm a lóval való kapcsolat mélyítésére. Reggel az istállóban kezdek, az időjárástól és évszaktól függően karámban vagy jártatóban frissül fel a ló az egész éjszakás bezártságból. Délután már nyerítve üdvözöl, némi jutalomfalat kíséretében nyergelek és aktuális lelki, fizikai állapotát figyelembe véve a négyszögben dolgozunk, vagy sétálunk egyet terepen. Ez azt jelenti,hogy heti négy-öt alkalommal lovagolom, egy napot futószáron dolgozik, és egy pihenőnapja van. Azért nem az edzés szót használom, mert jelen állás szerint hivatalosan sajnos valóban nincs edzőnk.

A díjlovaglás alapjait kitartó munkával Borzáné Sári Enikő tanította nekem, mikor pedig Lupi Zivatarral egy csapat lettünk,

Hetesy Nándor indított el minket a versenyzés útján. Türelemmel és lelkesen segítette első tétova lépéseinket, de úgy alakult, hogy a Szilvásváradi Ménesgazdaság igazgatóhelyettesi munkája mellett nem jutott elég ideje ránk. Mostanában kizárólag a párom, Csernik Gábor segítségével (aki jól beszél németül és maga is lovagol), nyílt külföldi edzések általa kiválasztott You-Tube-videóiból me­rítkezünk. Olyan klasszis kiképzők, edzők instrukcióit hívjuk segítségül, mint Jan Bemalmans, Ingrid Klimke, Isabell Werth és még sorolhatnám, nem is beszélve a hazai kiválóságokról, akiket élőben követünk versenyről versenyre. Lelkesen nézzük és hallgatjuk, hogyan képezik a lovakat a különböző feladatok végrehajtására, és próbáljuk beépíteni a mindennapi foglalkozások alapköveibe.

Mik a terveid a jövőre nézve Lu­pival a díjlovaglásban?

Ameddig egészségi állapota engedi, és úgy érzem, hogy szívesen hajtja végre a feladatokat, próbálunk magasabb szintű programokat elsajátítani és a versenyzésben aktívan részt venni. A mostani formája azt mutatja, hogy az M osztály elérése reális lehet vele. Biztató, hogy két év leforgása alatt a nulláról eljutottunk egy értékelhető L osztályos program bemutatásáig úgy, hogy jóformán az erdőből hoztuk ki Lupi Zivatart, én magam pedig soha nem képeztem még lovat.

Ezért is szeretnék eljutni edzőtáborokba és megfigyelni, megtanulni, hogy a hazai kiképzők hogyan hozzák ki lovaikból a legjobbat.

Remélem, hogy a közeljövőben segítségemre lesz Kovács Ernő, aki tapasztalt és eredményes lókiképző és díjlovas, mert egyedül nehéz fejlődni, szükséges, hogy a hibáimat valaki kontrollálja és segítsen egy-egy nehézségen átlendülni. A távolabbi jövőt illetően pedig szeretném Lupi Zivatar kiváló genetikáját megőrizni az utókornak is. Fedeztetni szeretném egy, az Epona Spanyol Lovas­iskola által tenyésztett fiatal ménnel, Fandangó CXCVII-vel a vérvonal megőrzése céljából. Bízom benne, hogy csikói is hasonló érzéseket adnak majd lovasaiknak.

Forrás: Pegazus