Jared Decker negyedik generációs szarvasmarha tenyésztő tisztában van vele, hogy a hőstressz komoly hatással van az állatok egészségére és szaporodására is. Ez akkor is jelentős lehet, ha egy gulyát az általa megszokott területről – ahol az adott állomány már évek óta szaporodik – egy új legelőterületre helyeznek át, ahol mások a klíma viszonyok. Decker azonban a Missouri Egyetem kutatójaként lehetőséget is lát ennek a problémának a megoldására, ami egyrészt javíthatná az szarvasmarhák életminőségét, másrészt megoldana egy fontos problémát egy olyan ágazatban, mely csak az Amerikai Egyesült Államokban 50 milliárd dolláros iparág.
„Amikor 2013-ban csatlakoztam az egyetemhez, egy Új Mexikói családi gazdaságból hoztam szarvasmarhákat a saját farmomra ide, Missuoriba.” – mondta Decker.
Ebből az esetből tanulva jött az ötlet, hogy a gazdák kezébe olyan eszközt kéne adni, mellyel információt szerezhetnek az állataik tűréshatárairól, illetve hogy milyen körülmények között tudnak a legjobb minőségben termelni.
A PLOS Genetics tudományos lapban publikált cikkükben Decker és társai rámutatnak, hogy a szarvasmarhák elveszítik az alkalmazkodó képességüket a különböző környezeti tényezőkhöz. Szerintük ennek oka, hogy a gazdák számára nem áll rendelkezésre megfelelő genetikai információ az állatok kiválasztásánál.
Ezzel a teszttel a gazdák könnyen megtudhatják, hogy az egyes állatok mely környezeti tényezőkhöz alkalmazkodtak, vagy meddig terjed a tűrőképességük.
Decker példaként hozta fel, hogy a régóta Coloradóban tenyésztett tehenek szíve vélhetően alkalmazkodott a nagy magasságokhoz, és kisebb környezeti stressz éri őket. Azonban
Generációkon keresztül szép lassan eltűnik majd az a tulajdonsága az állatoknak, mely egy coloradói farmer számára nagyon is hasznos lenne.
Hat évtizednyi mélyhűtött szarvasmarha szaporítóanyag DNS-ét tesztelték, melyet a különböző tenyésztőszervezetek őriztek meg. Eredményeikből látszik, hogy amíg a nagyobb termelékenységért és szaporodóképességért felelős gének egyre jobban fejlődtek köszönhetően a gondos szelekciónak, addig a környezeti tényezőkhöz való alkalmazkodásért felelős genetikai információ lassan visszaszorult.
A kutatók kiemelték, hogy ez nem a gazdák hibája, hiszen jelenleg nem áll rendelkezésre olyan gazdaságos DNS-teszt, mellyel meg lehet állapítani, hogy az adott jószág képes-e alkalmazkodni bizonyos éghajlathoz.
„Néha a természetes és a mesterséges szelekció egyazon irányba halad, de előfordul, hogy huzavona alakul ki a kettő között.” – mutatott rá Decker.
Az első általánosan elterjedt genetikai tesztet szarvasmarhák részére a Missouri Egyetem találta fel 2007-ben, azonban Decker és csapata reméli, hogy a történet hamarosan folytatódik. A társadalom feladata, hogy az élelmiszertermelést fenntarthatóbbá tegye, és jobban gazdálkodjon a környezettel is. Ehhez nyújt segítséget az, ha a megfelelő környezetben tartjuk a jószágokat, ezzel pedig jobb életszínvonalat biztosítunk az állatok számára, valamint a gazdaságosabb lesz a termelés is.
MMG Direkt
Mivel foglalkozik egy vetőmag-nemesítő? Hogyan lehet megfelelni egyszerre a klímaváltozás, a növekvő népesség és a szigorú élelmiszerbiztonsági szabályozások elvárásainak? Vajon elláthatjuk a Föld lakosságát kizárólag ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszerekkel? Génszerkesztés kontra génmódisítás – többek között ezekről beszélgetett Takács Gézával, a Vetőmag Szövetség elnökével Halmos B. Ágnes, a Magyar Mezőgazdaság kiadó újságírója.
youtube://v/N-cQvTuNykk
