A családi háznál mindig akadt valamilyen háziállat, de főként a madarak körül lehetett megtalálni a gyermek Tóth Gábort. Rendszerint a padláson kuporgott a galambok között, és édesanyja felszólítása ellenére mindig visszaszökött a gerlék közé. „Fel sem tűnt, mennyi időt töltök a madarak között, annyira lekötött a látványuk. Ez persze a tanulás rovására ment.
Szakirányú végzettsége híján az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet állatházában kapott munkalehetőséget, aminek feltétele volt, hogy elvégezze a baromfi- és kisállattenyésztő szakmunkásképzőt. „Saját patkányt is tarthattam a munkahelyemen, ugyanis az intézetben a leselejtezett laboregerek, -patkányok gondozását is rám bízták. Ennek köszönhetem, hogy megismerkedhettem a solymászattal. Több solymász is kért az intézettől rágcsálókat a madaraik táplálására, ez pedig később odavezetett, hogy a Margit-szigeten tagja lettem egy solymász baráti közösségnek. Ott ismerkedtem meg solymász mesteremmel, és ösztönzésére elvégeztem a solymászathoz szükséges tanfolyamot és vadászvizsgát.”
Sikerrel jelentkezett, és olyannyira jól érezte magát, hogy a munkaidő után is sokáig a vadasparkban maradt, az otthon tartott görényeit, nyestjeit pedig rendszerint bevitte munkahelyére. A vadasparkban tudták, hogy jól ismeri a ragadozó madarakat, így később felkérték, tartson előadást a gyerekeknek ezekről az állatokról. A bemutatók hatalmas sikere megerősítette abban, hogy a továbbiakban ezzel szeretne foglalkozni. Időközben kiutazott Angliába, és solymászbemutatókon önkénteskedett. A szigetországban azt is megtapasztalta, hogy a természetcsatornák a legnézettebb tv adások, amiből arra következtetett, hogy a természettől eltávolodott emberek így szeretnék annak hiányát ellensúlyozni. Ezt bizonyította az is, hogy rendszerint tömegek érkeztek a solymászbemutatókra.
Hazatérve is azt tapasztalta, hogy egyre nagyobb volt az igény a ragadozómadár-bemutatókra, de a törvény ezt nem engedélyezte. Olyannyira nem, hogy ezt a tevékenységet a vadasparkban is betiltotta a hatóság. Tóth Gábor ezért 2000-ben új utakra lépett.
Később solymász ismerősei által felkérték madaras bemutatók tartására a Börzsönyben, amiből végül hat évre szóló rendszeres előadássorozat lett, és ahol igen sok tapasztalatot szerzett az előadó-művészet területén. A felkérések szaporodtak, ezért egy céget létrehozva megalapította az Állati jó bemutatót!
„A mai napig az motivál, hogy megnevettethetem a közönséget, miközben tanulnak valamit a természetről, az állatokról. Azt hirdetem, hogy a természet itt van a szemünk előtt, csak meg kell látni. Ha valaki egy kicsit is figyel, rövid időn belül biztosan szemtanúja lesz valamilyen természeti történésnek” – véli Tóth Gábor.
Hitelességüket pedig az támasztja alá, hogy együtt élek ezekkel az állatokkal. Meséim sosem az állataimról szólnak, hanem az adott fajjal kapcsolatos tudnivalókat mondom el. Ez alól az egyik rókám képez csak kivételt, aki Richard Gere mellett a Rókavadászat című filmben szerepelt.”
Hogy egészen pontosak legyünk: kutyák, kecskék, mintegy 150 galamb, papagájok, kanárik, vándorsólyom, lugger-sólyom, virginiai uhu, maláj bagoly, erdei fülesbagoly, pettyes uhu, koiba kuvik, továbbá siklók, pitonok, 6 vadászgörény, 2 nyest, rókák, borz, egerek és patkányok alkotják Tóth Gábor állatait, de a későbbiekben már nem szándékozik bővíteni a repertoárt.
Az állatok egy részével rendszeresen fellép idősotthonokban, óvodákban, iskolákban, egyetemeken, az Erdővarázson és a FeHoVa-n, de szülinapokra is szokott meghívást kapni.
Az Állati jó bemutatón többféle témát boncolgat. A 2003-ban összeállított Alkalmazkodás mesterei előadásában például a lakott területre beköltözött állatokat ismerteti. Elmeséli, miért keresik fel otthonainkat, és mit tegyünk abban az esetben, ha kénytelenek vagyunk együtt élni velük. Kiskerti ornitológia programjával pedig főként télen a házak között megjelenő énekesmadarak életébe nyújt betekintést, felhívja a figyelmet, mennyire fontos, hogy etetőt, itatót, odút helyezzünk ki apró, tollas madarainknak.
Vele született képességA vadasparkban töltött éveit követően az intézmény vezetői kikérték Tóth Gábor véleményét is állataik bemutatásához. Elsőként a vadaspark hiúzát szerették volna betanítani különféle feladatokra. A konzultációk után megtörtént a hiúz idomítása, és igen szórakoztató bemutatók születtek. Később azzal keresték fel a szakembert, hogy a betanítás ellenére a hiúz nem hajlandó elvégezni a feladatokat. Tóth Gábor első gondolata a nagymacska elhízása volt, ám a gondozók elmondták, hogy az állatot kondicionálták. Ezt követően a szakember leült a hiúz ketrecéhez, és mintegy négy órán át figyelte, ahogyan alszik. Eközben egy lovas haladt el a vadaspark előtti úton. A sakálok, rókák figyelték a történést, nyüszítettek, ugráltak, míg a hiúz továbbra is aludt. Ekkor Gábor, kezén a solymászkesztyűvel – ami a madarak jutalmazása miatt erősen hússzagú – szélirányba állt a hiúzzal, és a nagymacska egyből felpattant helyéről. „Az állat süket volt. Ha látta, hogy a gondozók készülődnek a bemutatóhoz, ezáltal az etetéshez, hibátlan bemutatót tartott, ha viszont az előkészületeket nem a szeme előtt végezték, nem volt hajlandó elvégezni a feladatokat. Velem született képesség lehet, hogy az állat viselkedéséből és a közvetlen környezetében történő eseményekből összefüggéseket tudok levonni, ami már sok esetben felderítette a választ egy állat furcsa viselkedésére.” |