Szépek, szelídek, könnyen tarthatók és nagyon hosszú életűek. Ideális dísz- és társállatok lehetnének, amelyeknek őse Észak-Afrikában napjainkban is szabadon él. Idehaza egyelőre nincs a fajnak egyesülete, és a szakmai anyagokból is keveset publikáltak. „Ugyanakkor azt sem szabad elhallgatni, az idén elindult egy nemzeti díszmadárbírálói tanfolyam – remélhetőleg néhány éven belül lesznek nemzeti bíróink az egzotikus galambok és gerlék szekcióban is” – mondta Kis Klaudia, aki gyermekkora óta tenyészti a kacagó gerléket, s olyannyira szakértőjévé vált a területnek, hogy elkészült az általa írt kacagó gerle standard tervezet, amely jelenleg jóváhagyásra vár.
Gyerekként teljesen elvarázsolta egy évek óta magányosan éldegélő hím gerle, aki a nagyszüleinél lakott. A kacagása és szelídsége magával ragadta a fiatal lányt, emiatt hamarosan egy párt is szerzett. Teltek az évek, nőtt az állomány, jelenleg pedig 70 fős a kifejlett egyedek és ugyanekkora a fiókák száma. Klaudia hosszú évek óta szerkeszt egy kacagó gerlés weboldalt, kapcsolatot tart a hazai és külföldi tenyésztőkkel, de a Facebook gerlés csoportjaiban is igen aktív, most pedig egy könyve jelent meg e témában.
Szerinted mi az oka, hogy a hosszú életű, nagyon szelíd, könnyen tartható és sok színváltozattal rendelkező kacagó gerlékből eddig nem lett „sláger” díszállat hazánkban?
– Nem volt jó a marketingjük, és sokan nem ismerik a fajra jellemző pozitív tulajdonságokat. Leginkább vidéken volt ismert a kacagó korábban, ahol az állattartási szokások szerint elképzelhetetlen egy állat a szobában, pláne nem egy galambféle.
Véleményem szerint a kacagó nem is kapta meg az esélyt, hogy „szobamadár” legyen. Emellett sokáig csupán szürke és fehér színben volt ismert, nem tartották elég érdekesnek, egzotikusnak a fajt.
Vannak országok, ahol nagyobb a megbecsültsége a kacagóknak? – a hazai kiállításokon leginkább csak statisztaként lehet velük találkozni.
– A klasszikus díszmadártenyésztői múlttal rendelkező országokban, mint Hollandia, Franciaország és Belgium, nagyon klassz kiállítások vannak, rengeteg kacagó gerlével. Gerlés egyesületek és tenyésztői klubok működnek, ahol a tagok kiállításokat rendeznek, ahol tapasztalatokat cserélhetnek, szakmai magazinokat jelentetnek meg, ezáltal folyamatosan képzik magukat.
Jelenleg merre tart a tenyésztési irány? Hány szín- és egyéb változatuk létezik e madaraknak?
– Napjainkban 16 szín és 3 tollszerkezet-mutáció ismert. A színmutációk többsége az elmúlt 60-70 évben jelent meg és terjedt el a világban.
Hazánkban szinte az összes színmutáció jelen van, a legújabb szín az őszes és a kaliforniai tarka mutációk. A tenyésztési irány egy ideje a tollváltozatokat preferálja: a kontyos, a selyemtollú és a dupla kontyos (kontyos homokrózsás) kombinációt próbálják meg szebbnél szebb színekre átvinni a tenyésztők.
Melyek azok a szempontok, amelyekre tartásuknál érdemes jobban figyelni?
– Téves az az információ, miszerint kis helyigényű madarak. Párban érdemes őket tartani, mivel a hímek a költési időben nagyon agresszívek. Magevő galambfélék lévén vegyes magkeveréket igényelnek, ásványi anyagokkal, vitaminokkal, sóderrel kiegészítve. A rendszeres takarítás nagyon fontos, emellett világos, napos, nyugodt, tágas és biztonságos legyen a helyük.
A költési időben (áprilistól szeptemberig) itt békében lehetnek. Ősszel össze lehet őket engedni csapatba. Az állandó kolóniás tartásnál nagy odafigyelést igényel az összeszoktatás, és még nagyobb teret igényelnek.
A nemek meghatározására van valami biztos módszer azontúl, hogy figyeljük a madarakat, melyik mennyit turbékol?
– A legbiztosabb ivarmeghatározó módszer a DNS-vizsgálat, illetve a nemhez kötött mutációk öröklődése alapján, az összeállított párok utódai esetében, szín szerint már tudni lehet a fiókák nemét. Ez utóbbi sem bonyolult, ha a tenyésztő szán rá néhány órát, hogy elsajátítsa a genetikai alapokat.
Rengeteg téves információ kering a nemek meghatározása kapcsán, melyek szájhagyomány útján terjednek, és tudományosan egyáltalán nem lehet alátámasztani.
Én a genetikai módszert alkalmazom, ezenkívül elsősorban a viselkedésből állapítom meg a gerle nemét. Ez nem egyszerű, mert minimum 4-5 hónaposnak kell lennie a madárnak, hogy megállapítható legyen. Ha felnőtt madarakról beszélünk, akkor a tapasztalat szerint párban tartva a hím sokkal többször turbékol és kacag, mint a tojó. A tojó hangszíne is másabb, a turbékolása rövidebb ideig tart és szaggatottabb.
Érdekesség, hogy ha a volierből kivesszük a legcsendesebb fiatal egyedet – tojóként azonosítva –, majd a kalitkában azt tapasztaljuk, hogy folyamatosan turbékol, akkor ezt a fiatal hímet a röpdében elnyomta egy dominánsabb egyed, emiatt nem mert megszólalni. Sajnos sok ilyen hímet adnak el tojóként, majd a csalódott vevő azzal szembesül, hogy nem párt kapott.
Mennyire bonyolult, ha e madarakat valaki genetikai alapokra helyezve szeretné tenyészteni?
– Egyáltalán nem bonyolult, de némi genetikai alapismeret szükséges. A mutációk nemhez kötöttek vagy autoszomálisak, ezeken belül pedig dominánsak, részlegesen dominánsak és recesszívek.
Ha elkezdünk egy fajjal foglalkozni, érdemes a szakirodalomban utánanézni, hogy a mutációk hogyan öröklődnek. Fajonként eltérő például a kontyosság öröklődése. Előfordul, hogy csalódottan keresnek meg azzal, hogy a sima fejű x kontyos pár évek óta nem ad kontyos utódot, pedig egy másik fajta esetében pontosan így kell párba tenni a madarakat. A konty egy autoszomális recesszív mutáció a gerléknél, azaz a költőpár mindkét tagjában kell lenni legalább egy kontyos allélnek (cr), hogy az utódok között legyen kontyos (cr//cr). Például két kontyos szülő, vagy egy kontyos és egy hordozó (cr//+), vagy két hordozó produkál kontyos utódot. Ha az egyik szülőben nincs meg az allél, akkor soha nem költ a pár kontyos utódokat. A felmenők ismerete tehát fontos. Ki lehet ugyanis számolni, hogy milyen százalékban, milyen színű és tollváltozatú utódok lesznek az adott pártól.
A színtenyésztés alapja, hogy a költőpárnak külön kell lennie a többi gerlétől.
Mennyire kell figyelni, hogy rokonok ne kerüljenek párba?
– A beltenyésztés káros hatásai a csökkenő testméret, az ellenálló képesség hiánya, szervi elváltozások, ezért én ellenzem ezt a fajta tenyésztési módszert. Különösen a testvérek egymással való szaporodását nem szabad hagyni, de hímet a lányával, tojót a fiával sem túl szerencsés… Nem érdemes beltenyésztéssel rontani az állomány minőségét.
A selyem tollváltozatnál a mutáció tulajdonsága, hogy homozigóta formában (L//L) „szuper selyem” gerle jön létre, ami egy kopaszodásra hajlamos, röpképtelen, csúf kismadár. Ez bármilyen selyem x selyem párostól kijöhet, nem csak rokonok esetében. Ezért a selyem tollú gerlét mindig sima tollú egyeddel kell párba tenni.
A kacagó gerlék miért nem alkalmasak kijáró életmódra annak ellenére, hogy igen hasonlóak a balkáni gerlékhez, melyek nagyon jól megélnek vadon is.
– A kacagó gerle őse napjainkban is vadon él Észak-Afrikában. Azonban nem szabad ebből arra a következtetésre jutni, hogy egy évezredek óta zárt térben tartott faj egyedeit csak úgy kiengedhetjük.
A fogságban nevelkedett gerlék alkalmatlanok a szabadtartásra, szabadon engedve élettartamuk jelentősen lecsökken. A zárt térben tartott gerlékre a betegségek és a sérülések is kevésbé jellemzőek, és akár 20 évig is élhetnek. Aki valamennyire is vigyáz az állományára, nem engedi szabadon a gerléit!
Mi alapján áraznak be díszmadarakat, és mi lehet az oka, hogy a gerlék „olcsó” madarak?
– Mivel a gerlék szinte mindig is köztünk éltek, a hagyományos színek nem számítanak érdekességnek. Könnyen és gyorsan szaporodnak, ezért egy pártól évente akár 10-12 fiókát is kaphatunk. Sok a hobbitartó, akik tartósan nem tudják elhelyezni ezt a mennyiségű utódot, ezért ajándékba vagy fillérekért osztogatják a szaporulatot, hogy szabaduljanak tőle. Aki csak a hangja miatt akarja őket tartani, annak tökéletesek az ilyen madarak. A különleges színű gerlék megjelenése, valamint a kontyosság és a selyem tollváltozat némiképp javított a gerlék megbecsülésén, de sokan még a mai napig sem ismerik az összes színváltozatukat, az összes kombinációs lehetőséget. Ezen kell változtatni.
Ezért némi fejlődés tapasztalható abban, hogy aki több energiát fektet be a tenyésztésbe, az többet is kér el a szaporulatért. Bízom benne, hogy hamarosan kialakul egy olyan bázis, akik minőségi madarakat keresnek (standardnak megfelelőt, gyűrűvel, családfával), és hajlandók lesznek a tenyésztő munkáját honorálni egy-egy különleges szín- vagy tollkombináció esetében.
Most jelent meg a könyved Amit a kacagó gerléről tudni kell címmel, ami az első magyar nyelvű szakirodalom a kacagó gerlékről. Kinek szól ez a könyv?
– Ahogyan a címe is mutatja, én mindent leírtam benne, amit úgy gondolom, hogy tudni érdemes a fajról. A vadon élő őstől kezdve a háziasításon át. Egy komplex fajleírással kezdődik a könyv, majd a tartás, tenyésztés, betegségek és a viselkedésminták bemutatása után a személyes kedvenc részemmel folytattam, a mutációk leírásával, genetikai alapismeretekkel és a színtenyésztéssel.
A tenyésztőket szeretném azzal segíteni és ösztönözni, hogy a standard leírás mellett bírálati segédletet is beépítettem a könyvbe. Tulajdonképpen a hobbitartóktól kezdve a komoly színtenyésztésben gondolkozó, kiállítani vágyó tenyésztőknek is szól a könyv.