A kórokozó a környezetben rendkívül ellenálló, inaktív spórák formájában van jelen, melyek évekig képesek túlélni a talajban. Megfelelően oxigénmentes helyre kerülve a spórák kicsíráznak, a baktériumok szaporodni kezdenek és a többi között egy tetanospazmin nevű toxint termelnek, ami a tünetek kiváltásáért felelős.
A tetanusz megbetegedésre való fogékonyság állatfajonként eltér, leginkább a lovak, juhok, tengerimalacok és az ember érzékeny a tetanospazmin toxinra, míg kutyáknál ritkán és macskáknál csak elvétve találkozunk a megbetegedéssel, a madarak pedig szinte rezisztensek a fertőzésre. A fogékonyság attól függ, hogy a toxin mennyire képes bejutni az idegszövetbe és kötődni az egyes receptorokhoz.
A baktériumtoxin az idegek és izmok közötti kommunikációba avatkozik be, az úgynevezett gátló neurotranszmitterek [gamma-amino-vajsav (GABA), glicin] működését gátolva merevgörcsöt okoz.
A tünetek súlyossága függ az állatfaj érzékenységétől is, megkülönböztetünk egy-egy testrészre/testtájékra kiterjedő lokális és az egész testet érintő, generalizált formát.
A betegség tünetei a fertőzéstől számítva 5-10 nappal később az izmok merevségével jelentkeznek. Az eleinte merevebb mozgást súlyosabb formában felváltja a teljes mozgásképtelenséggel járó merevgörcs, az úgynevezett fűrészbakszerű testtartás és zászlós faroktartás.
Kutyáknál gyakori az arckifejezés megváltozása az arcizmok merevsége miatt (gúnyoros arc/Risus sardonicus), kancsalság; a rágóizmok görcse miatt szájzár (trismus), a garatizmok görcse miatt pedig nyelési nehézség vagy félrenyelés következhet be.
Ritkán generalizált görcsrohamok is jelentkezhetnek. Az esetleges elhullás oka gyakran a gégeizmok vagy a légzőizmok bénulása.
A súlyos esetek mindenképpen intenzív ellátást igényelnek. A kezelés magas költségei miatt elsősorban társállatokat (kutya, macska) szoktak kezeltetni. Az antitoxin adása a terápia részét képezi, amit sérülések esetén megelőzésre is adhatunk, továbbá a sebek feltárása és sebészi ellátása mellett a megfelelő antibiotikum-kezelés is javallott. A tüneti terápia szintén alapvető része a gyógykezelésnek, amely során egy sötét, csendes helyiségben, kifejezetten ingerszegény környezetben helyezzük el a beteget, és a merevgörcs csillapítására izomlazító készítményeket (benzodiazepineket, barbiturátokat, methocarbamolt) adunk, súlyosságtól függően akár folyamatos, 24 órás cseppinfúzióban.
Mivel a generalizált tetanuszos állat nem képes nyelni, és a merevgörccsel járó állapot igen nagy energiát emészt fel a szervezettől, nyelőcső- vagy gyomorszondán keresztül kell a betegeket táplálni, amíg a normál nyelési funkció vissza nem tér.
Megelőzni a betegséget – az arra érzékeny állatfajokban és az emberben – vakcinázással lehet, míg a kedvtelésből tartott társállatoknál sérülések esetén fontos a sebek megfelelő sebészi feltárása, kitisztítása, valamint az esetleges antibiotikum-kezelés. Indokolt esetben antitoxint is lehet adni, de rutinszerű alkalmazását nem javasolják.
Dr. Vizi Zsuzsanna
Állatorvostudományi Egyetem
Belgyógyászat Tanszék