0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Tetanusz: Leginkább a lovak, juhok, tenger­i­malacok és az ember érzékeny rá

A tetanusz egy spórás baktérium, a Clostridium tetani által kiváltott, az izmok merevgörcsével járó idegrendszeri megbetegedés. Mivel a baktérium csak szigorúan levegőmentes (anaerob) körülmények között képes szaporodni, így a kórkép elsősorban mély sérülésekhez (pl. szúrt sebekhez), vagy kölyökkutyák esetén fogváltáshoz társulva fordulhat elő.

A kórokozó a környezetben rendkívül ellenálló, inaktív spórák formájában van jelen, melyek évekig képesek túlélni a talajban. Megfelelően oxigénmentes helyre kerülve a spórák kicsíráznak, a baktériumok szaporodni kezdenek és a többi között egy tetanospazmin nevű toxint termelnek, ami a tünetek kiváltásáért felelős.

A fertőzés állatról állatra vagy állatról emberre nem terjed, csak sebzésen keresztül, de azonos területen élő állatoknál, egy időben történő invazív beavatkozások után megfigyelték már „járványszerű” felbukkanását is.

A tetanusz megbetegedésre való fogékonyság állatfajonként eltér, leginkább a lovak, juhok, tengerimalacok és az ember érzékeny a tetanospazmin toxinra, míg kutyáknál ritkán és macskáknál csak elvétve találkozunk a megbetegedéssel, a madarak pedig szinte rezisztensek a fertőzésre. A fogékonyság attól függ, hogy a toxin mennyire képes bejutni az idegszövetbe és kötődni az egyes receptorokhoz.

A baktériumtoxin az idegek és izmok közötti kommunikációba avatkozik be, az úgynevezett gátló neurotranszmitterek [gamma-amino-vajsav (GABA), glicin] működését gátolva merevgörcsöt okoz.

A tünetek súlyossága függ az állatfaj érzékenységétől is, megkülönböztetünk egy-egy testrészre/testtájékra kiterjedő lokális és az egész testet érintő, generalizált formát.

A betegség tünetei a fertőzéstől számítva 5-10 nappal később az izmok merevségével jelentkeznek. Az eleinte merevebb mozgást súlyosabb formában felváltja a teljes mozgásképtelenséggel járó merevgörcs, az úgynevezett fűrészbakszerű testtartás és zászlós farok­tartás.

Kutyáknál gyakori az arckifejezés megváltozása az arcizmok merevsége miatt (gúnyo­ros arc/Risus sardonicus), kancsalság; a rágóizmok görcse miatt szájzár (trismus), a garatizmok görcse miatt pedig nyelési nehézség vagy félrenyelés következhet be.

A súlyos tünetek, akár elfekvő állapot mellett a betegek tudata általában tiszta, ugyanakkor minden környezeti ingerre (hang- és fényingerekre) fokozódó merevgörccsel reagálnak.

Ritkán generalizált görcsrohamok is jelentkezhetnek. Az esetleges elhullás oka gyakran a gégeizmok vagy a légzőizmok bénulása.

A súlyos esetek mindenképpen intenzív ellátást igényelnek. A kezelés magas költségei miatt elsősorban társállatokat (kutya, macska) szoktak kezeltetni. Az antitoxin adása a terápia részét képezi, amit sérülések esetén megelőzésre is adhatunk, továbbá a sebek feltárása és sebészi ellátása mellett a megfelelő antibiotikum-kezelés is javallott. A tüneti terápia szintén alapvető része a gyógykezelésnek, amely során egy sötét, csendes helyiségben, kifejezetten ingerszegény környezetben helyezzük el a beteget, és a merevgörcs csillapítására izomlazító készítményeket (benzo­diaze­pi­neket, barbiturátokat, methocar­ba­molt) adunk, súlyosságtól függően akár folyamatos, 24 órás cseppinfúzióban.

Mivel a generalizált tetanuszos állat nem képes nyelni, és a merevgörccsel járó állapot igen nagy energiát emészt fel a szervezettől, nyelőcső- vagy gyomorszondán keresztül kell a betegeket táplálni, amíg a normál nyelési funkció vissza nem tér.

A merevgörcs általában 7-10 nap után kezd oldódni, de a mozgászavar teljes gyógyulása hónapokig is elhúzódhat. Enyhébb esetekben megfelelő terápia mellett a betegség kórjóslata kedvező, de intenzív kezeléssel a súlyos esetek 70-80 százalékát is sikerül megmenteni.

Megelőzni a betegséget – az arra érzékeny állatfajokban és az emberben – vakcinázással lehet, míg a kedvtelésből tartott társállatoknál sérülések esetén fontos a sebek megfelelő sebészi feltárása, kitisztítása, valamint az esetleges antibiotikum-kezelés. Indokolt esetben antitoxint is lehet adni, de rutinszerű alkalmazását nem javasolják.

Dr. Vizi Zsuzsanna

Állatorvostudományi Egyetem
Belgyógyászat Tanszék

Forrás: Kistermelők Lapja