A kutatók, akik az alaszkai vizekben követik nyomon a kardszárnyú delfinek mozgását, egyre több akusztikai bizonyítékot találnak rá, hogy az állatok a sarkvidék felé vándorolnak – és egyre tovább ott is maradnak, ahogy a jég visszahúzódóban van – írja az arctictoday.com.
„Nem arról van szó, hogy korábban ne látták volna a gyilkos bálnákat a területen, azonban most úgy tűnik, egyre hosszabb ideig tartózkodnak itt” – írta a Washingtoni Egyetem tudósa, Brynn Kimber egy sajtóközleményben. „Ez valószínűleg azzal áll kapcsolatban, hogy tovább tart a nyílt vízi szezon.”
A csúcsragadozó jelenléte azonban hatással van a sarkvidéki tengeri ökoszisztémára is.
Az alaszkai Brooks Gerinc északi lejtőjén élő inupiat bálnavadászok egyre többször jelentik, hogy a grönlandi bálnákon kardszárnyú delfinek okozta sebek vannak.
De nem csak Alaszkában, más sarkvidéki régiókban is északabbra merészkednek az gyilkos bálnák.
De a kardszárnyúak számára is csalóka lehet a jég nélkül maradt Hudson öböl, ami gyorsan be is tud fagyni, csapdába ejtve így az állatokat. A vastag jégtakaró alatt nem tudnak átúszni, így egy idő után éhen halnak. Az öbölből az egyetlen jégmentes kiút északi irányban lenne, azonban az ösztöneik délre terelik a delfineket. 2011-ben már találtak jégbe fagyva gyilkos bálnát az öbölben, majd 2013-ban 17 példány esett csapdába, és vélhetően mind el is pusztult. 2016-ban pedig 4 csapdába esett delfint találtak júniusban, melyek júliusra el is pusztultak. A boncolás pedig megerősítette, hogy éhen haltak.
Egyelőre nem egyértelmű, hogy a gyilkos bálnák jelenléte Alaszka sarkvidéki területein milyen változásokat okoznak majd az ökoszisztémában.
A narválok, grönlandi bálnák és belugák mind kulcsfontosságú élelemforrásai a sarkvidéki őslakosoknak, így az ő megélhetésükre is nagy hatással lesz a gyilkos bálnák élőhelyének északra tolódásra.