Bensőséges családtaggá vált a zöld vándorpoloska, hiszen szinte mindenhol otthon érzi már magát. És persze bármelyik pillanatban ránk köszönhet akár a saját kertünkben egy teljesen új,
eddig ismeretlen rémség is, amit még a karanténrendeletek sem olvastak ki az égi jelekből.
De itt vannak még a régi, jól bevált, honos károsítóink is, ahelyett, hogy visszaszorulnának, nem restek megkeseríteni az életünket. A fenti okok miatt megváltozhat az ő viselkedésmintázatuk is, ráadásul ugyanúgy borsot törnek a hobbikertészek, mint a vérprofi, feketeöves termelők orra alá. 
Igazi ínyencek
A cserebogarak sokfélék, bámulatosan tudják változtatni az alakjukat, benépesítik kis hazánkat, sőt a földgolyó nagy részét is. Mivel ilyen könnyen alkalmazkodnak, egyenes út vezetett ahhoz, hogy veszélyes kártevőkké váljanak. Van még egy érdekes tényező, ami közrejátszhat abban, hogy ott legyenek mindenhol, és elszaporodhassanak.
Nevezetesen, hogy teljes átalakulással fejlődnek, azaz egy átlagos, fiatal cserematyi teljesen máshogy és máshol él, mint a szülők. Az, hogy máshol és más életmódot folytatnak a lárvák és a kifejlett állatok, azt eredményezi, hogy nem versenytársai egymásnak. Furcsa erre így gondolni, de a legtöbb állatfajnál a kicsinyek konkurenciát jelentenek a szüleiknek. Ugyanazt eszik, ugyanott vannak, ugyanazokon az erőforrásokon osztozkodnak.
|
Miért cserebogár a cserebogár? Az ember azt hinné, hogy azért hívják őket cserebogárnak, mert a fejlődésük során fölcserélik az élőhelyüket. Ez teljesen hihető magyarázat, de mégsem igaz. A nevüket a csertölgy, régiesen cserefa adta. |
A cserebogarak szívesen garázdálkodnak az erdős, ligetes cseres-tölgyes erdők környékén. De mivel polifág táplálkozásúak, azaz rengetegféle növényt szívesen elfogyasztanak, szinte mindenütt találkozhatunk velük.
Imádják a gyümölcsfákat is. Gyakran laknak jól a cseresznyefákon, de nem vetik meg a kajszit sem, sőt vannak fajok, amelyek a szőlőért vannak oda.
Miből lesz a cserebogár?
Tavasszal rajzanak vagy nyár elején, attól függően, hogy melyik fajról, vagy az ország melyik részéről van szó, esténként, naplemente körül előbújnak és zúgva-búgva keresik a hímek a nőstényeket. Akárhogy is, a rajzásuk során a nemek egymásra találnak, és egy romantikusan eltöltött, intim együttlét után a nőstények egy barátságos kertet keresnek, ahol kellő mennyiségű a táplálék, azaz buja a növényzet, a talaj jól megmunkált, laza és nyirkos, tehát nem túl macerás a földbe lerakni a tojásokat.
A kis lárvák kikelve kezdetben bomló szerves anyagokkal, humusszal táplálkoznak, de hamar rákapnak a gyökerekre. A talajban mozognak is: vízszintes és függőleges irányban is jönnek-mennek, hogy megfelelő táplálékot találjanak. Ezt az életmódot akár évekig is folytatják, télen kissé mélyebbre húzódnak, ahol a talaj nem fagy át, és csak esznek, és esznek, és esznek. Olyannyira veszélyesek, hogy ha erős a pajorfertőzés, akkor akár egy középtermetű, 4-5 méter magas cseresznyefát, de örökzöld dísznövényeket is kinyiffantanak.
|
Újabb módszerek Régóta kísérleteznek mindenféle módszerrel, ami a környezetet kevésbé terheli. Van próbálkozás szexferomonokkal, azaz illatanyagokkal, melyeket a fertőzött ültetvény légterébe juttatnak, és az összezavarja a hímeket és a nőstényeket, így azok nem találnak egymásra. Van olyan módszer is, hogy steril hímeket juttatnak ki a környezetbe, akik ugyan lakmároznak valamennyit a növényzetből, de cserében nem képesek életképes ivarsejteket termelni, ezért a nőstények megtermékenyítése sem sikerül, így csökken a pajorfertőzés esélye. |
A leveleik lógnak, lankadtak, a növekedésük gyenge, termésük, virágdíszük pedig alig-alig képződik. A legbiztosabb, ha a gyanús növények tövénél ásni kezdünk. Ilyenkor hamar a felszínre kerülnek a tettesek: a gyökérzónában akár ujjnyi vastag, csontfehér, C-alakban meggörbült, szelvényezett, hatalmas rágó szájszervű lárvákkal van tele a talaj.
Ezeknek az izgő-mozgó csimaszoknak van azonban a külső szemlélő számára kissé unalmasnak tűnő életszakaszuk, ez a bábállapot. Ilyenkor az állat nem táplálkozik, nem mozog, alig vesz tudomást a külvilágról. Viszont annál komolyabb munkát végez saját magán.
Imádja a fiatal hajtásokat és a zsenge leveleket, szabálytalan, karéjozó rágásnyom mutatja, hogy ott járt, közben persze folyamatosan a szexen jár az esze, úgyhogy kezdődik az egész körforgás elölről.
Hogyan tegyük el láb alól?
|
Komplett család Micsoda jelentősége lehet, ha minden országrészben máshogy hívják! Van, ahol cserematyi a tisztességes neve. De nevezik a lárváját pajornak, sőt egyenesen csimasznak is. Van, ahol csenderinek mondják, ez hangzik a legmókásabban. Ráadásul nem ám csak egy fajról van szó! Mindjárt egy komplett család, ha a cserebogarakról beszélünk. Mert van áprilisi cserebogár, májusi cserebogár, júniusi cserebogár, és csak örülhetünk, hogy itt elfogynak a hónapok, de cserébe van kalló cserebogár, ami a kallódónak egy régies kiadása, és van zöld cserebogár is, sőt, sárga cserebogár, meg vannak lírai nevűek, mint a hamvas és a pusztai cserebogár, de létezik olyan egzotikus is, mint a keleti cserebogár. |
Ha szőlőt vagy gyümölcsöt telepítünk, mindenképpen figyeljük az ültetőgödröket. Kis területen kézzel gyűjtsük össze a pajorokat és kegyetlenül semmisítsük meg őket. Segítségünkre lehetnek ebben a madarak: városban a feketerigók, szántóföldeken pedig a varjak vagy a sirályok.
A szereket be kell dolgozni a talajba, de a bekeverés után nedvességre – csapadékra vagy öntözésre – is szükség van, mert gázosodva fejtik ki a hatásukat. A fóliás takarás tovább növeli a kezelés hatásfokát.
Ha elmulasztottuk a talajfertőtlenítést, akkor a fiatal fácskák, friss telepítések esetében már nagyon nehéz dolgunk lesz. A népi bölcsesség kínál valamiféle megoldást. A fák tányérjába ültetett és rendszeresen öntözött burgonyabokrok magukhoz csalogatják a pajorok nagy részét, amik ott mechanikus módszerekkel – például a talajból kiforgatva – gyéríthetők.
Ezért minden módszert érdemes bevetni. Kis területen, házikertekben egy hajnali rajtaütéssel eredményesen levadászhatjuk őket. A kora reggeli, hűvös órákban a bogarak ugyanis még dermedtek, a fákról lerázhatók. Ha van baromfi a háznál, azok szívesen fölcsipegetik. Ha fóliára rázzuk a bogarakat, onnan könnyen összeszedhetők.
Nagyobb területeken a rajzások csúcsa környékén van lehetőség permetezésre is. A rovarölők hatékonyan irtják a bogarakat. Sokféle szer áll rendelkezésünkre: van kontakt, van felszívódó, sőt még biológiai készítményeket is találhatunk a piacon. A természetes eredetű biopeszticidek kicsit megnyugtatóbbnak tűnnek, de azok is mérgek, ezért csínján bánjunk velük.
És nézzünk kissé más szemmel a vakondokra is! Lehet, hogy összeturkálja kissé a gyepet, de egy átlagos napján egy vakond annyi pajort pusztít el, mint amennyit mi magunk soha. Némi vakondháló a pázsit alatt elegendő ahhoz, hogy a kis vakond tudja, hol a helye, de mindenütt máshol hadd vadásszon. Ha ezt belátjuk, akkor alig kell bosszankodnunk a pajorok miatt.
