Az ukrajnai agrárium szereplőinek az első covid-hullám idején, 2020 tavaszán például azzal kellett szembenézniük, hogy a zöldségpiacokat hosszú hetekre bezárták, most meg azzal, hogy a termeléshez szükséges eszközök és anyagok ára az égbe szökött.
Milyen hangulat uralkodik a kárpátaljai magyar gazdák körében? – egyebek mellett erről kérdeztük Őrhidi Lászlót, a több falugazdászt is foglalkoztató Pro Agricultura Carpatika Alapítvány vezetőjét.
– Kezdjük talán azzal, hogy a múlt év második felében a visszapattanónak mondott világgazdaság hatalmas energiaigényét egyes vezetők politikai, gazdasági vagy ideológiai döntése miatt nem sikerült kielégíteni. Emiatt a gáz és az elektromos áram ára soha nem tapasztalt magasságokba ért.
Mindez nyilván a 2022-es szezonban mutatja meg igazándiból hatását, a következményei pedig az idei szezon végén válnak érzékelhetővé. Már most prognosztizálható, hogy a termesztés költsége – az inflációs rátának és a műtrágyák árának az emelkedése miatt – legalább 100 százalékkal nőni fog. Kérdés, hogy a termelők költségeinek a növekedését érvényesíteni lehet-e, vagy be lehet-e építeni az eladási árba. Emiatt most, a tervezés fázisában fokozott óvatosságot tapasztalunk a termelők körében.
Jól emlékszünk még, hogy az elmúlt év is számos meglepetéssel szolgált a gazdálkodóknak.
– Az ország lakossága, benne Kárpátalja számára is meghatározó volt a világjárvány egymást követő hullámaira adott politikai, közigazgatási és gazdasági válasz. Ami minket leginkább érintett, az az ország régióinak adaptív karanténba helyezése időnként, a sárgától a pirosig. A lezárások visszavetették a fogyasztást, és így a piaci keresletet is a termékeink iránt.
A tavasz hűvösre és csapadékosra sikeredett, emiatt az őszi kalászosok rosszul teleltek, számos helyen egyenesen kiáztak. A kukorica vetésideje is jelentősen kitolódott: a máskor április 20-tól május 5-ig tartó optimális vetési időszak helyenként belenyúlt a június elejébe is. Emiatt a nagy termőképességű, legalább közepes tenyészidejű fajták esetében az október 3-ának hajnalán jelentkező -6 °C megakasztotta a kukorica további érését, a szemek víztartalmának a leadását, így magas, 20 százalékot is meghaladó nedvességgel került betakarításra. Szárítani kellett, aminek a tonnánkénti költsége elérte a 11–16 ezer forintnak megfelelő hrivnyát. Ez tovább csökkentette a kukoricatermesztés jövedelmezőségét, hisz aki elérte a hektáronkénti 70 mázsás termést, már az is összetehette a kezét.
Az elmúlt év őszén beköszöntött száraz időjárásnak leginkább a szőlészek örültek.
– Nem úgy a gabonatermesztők. Az őszi vetések tavalyi talajelőkészítése a hosszan tartó aszály miatt időben jelentősen csúszott, nem lehetett kellően morzsalékos magágyat készíteni. Az esetleg szeptember második felében elvetett kalászosok kikelve a vízhiány miatt kisültek, az október végén, november elején vetettek pedig nehezen eredtek meg.
Ez minden termesztő számára kihívás, hisz arra kényszeríti a gazdálkodókat, hogy a megváltozott feltételekhez igazítsák termésstruktúrájukat, aszálytűrő fajtákat válasszanak. Kárpátalja síkvidéki részén ez azzal jár, hogy a szántóföldi zöldségtermesztésből egyes növények fokozatosan kiszorulnak a köztermesztésből. Vidékünkön viszont – a hágón túli megyékhez képest enyhébb teleknek és korábbi tavaszodásnak köszönhetően – kedvező lehetőség nyílik rá, hogy a tömegtermelés helyett a primőröket részesítsük előnyben. Ilyen például a Nagydobrony környékén méltán népszerű foszlós héjú újburgonya, a Dercen környéki korai sárgarépa és bébicékla. Továbbra is népszerű a zöldségek és a szamóca fóliás hajtatása, az egyes vidékekre jellemző termékösszetétellel. Például a dobronyi hajtatókörzetben a hónapos retek vagy a hajtatott újburgonya az első kultúra, másutt – Dercenben, Fornoson – ezek mellett a levélzöldség és a zöldhagyma termesztése is népszerű.
A korai zöldségtermesztés egyik legköltségesebb része a palántanevelés, illetve a kiültetett palánták hőigényének fűtéssel való biztosítása.
– Az ősz folyamán, a fóliházak fűtésére való felkészülés idején egyáltalán nem vagy csak nehezen lehetett beszerezni a szükséges tűzifát, mert az erdészetek megszigorították a tűzifa forgalmazásának rendjét. Ettől a tűzifa ára két-háromszorosára nőtt, és még így sincs elegendő. Úgy néz ki, emiatt az előttünk álló idényben jóval kevesebb gazda fog fűtött hajtatással foglalkozni, az ezt tavaly felvállaló termelőknek legfeljebb 10 százaléka. Egyébként is szembetűnő a termesztési kedv változása. Ezt az alapítványunk által évi rendszerességgel kiírt Első lépés pályázatra beadott kérelmek regionális eloszlásából mérhetjük le.
Nyilvánvaló, hogy ez összefügg azzal, hogy utóbbi termesztési régióban egyre többen vállalnak külföldön munkát: ahonnan kevesebb pályázat fut be, ott kevesebb család gondolkodik itthoni megélhetésben.
Népszerű a Kárpát-medence gasztronómiájaSokan próbálták már megfejteni a titkot, hogy az ezernél alig több lelket számláló Bereg-vidéki Mezőgecse miként tud a negyvenmilliós Ukrajnában olyan fesztivált szervezni, ami a legnépszerűbbek egyikévé vált. Vagy talán nincs is titok? Csupán a jó szervezésen, a körültekintően felépített marketingmunkán múlik az egész? Megpróbáltunk ennek utánajárni a január utolsó napjaiban immár tizenötödik alkalommal megszervezett Mezőgecsei Nemzetközi Böllérversenyen, amin a világjárvány ellenére is több mint 2 ezren vettek részt. – Bár Ukrajna egyik gasztronómiai jelképe a szalonna, és az ország számos térségében ma is általánosnak mondható a háztáji sertéstartás, a hízó téli levágása és feldolgozása során ezeken a helyeken jóval kevesebbféle ételféleséget készítenek, mint nálunk – magyarázza Popovics Sándor, a böllérverseny zsűrijének elnöke. – Ott még mindig csak sózással tartósítják a szalonnát, nem füstölik, és a füstölt sonkának sincs hagyománya. Meg, lássuk be, a nagyvárosok lakóinak százezrei ebből a folyamatból így is, úgy is teljesen kimaradnak. Magam sem hittem volna, hogy ennyi sok vendégünk követi nyomon, miként történik a sertés pörzsölése szalmával, tisztítása, szakszerű feldolgozása. Azon viszont már nem csodálkoztam, hogy egy-egy kondért vagy hatalmas serpenyőt tucatnyian álltak körül, hogy megfigyeljék, hogyan készül a bográcsgulyás vagy a toroshús. Idén a pandémia miatt csak Magyarországról érkeztek főzőcsapatok, de az előző években felvidéki, délvidéki, partiumi és erdélyi települések is képviseltették magukat, amiből teljes Kárpát-medencei ízkavalkád állt össze. – Egy ilyen jó hangulatú rendezvényen, ahol a legvidámabb és a legnépszerűbb csapat külön-külön elismerésben részesül, érdeklődve figyelik a népi gasztronómia elkötelezett hívei, bárhonnan érkezzenek is, hogy a többieknél mi módon készülnek a különböző fogások, és az ízek, eljárások csakhamar visszaköszönnek máshonnan is – hívta fel rá a figyelmet Mester András főszervező. – A mi böllérversenyünk legfőbb hozadékának mégis azt tekintjük, hogy minden alkalommal sikerül bemutatnunk: őseink itt, a Kárpát-medencében a téli hízók feldolgozásával és a disznótor során készített változatos ételekkel különlegeset és maradandót alkottak, ami méltán tarthat számot a hozzánk közelebb és a tőlünk távolabb élő népek érdeklődésére. |
Gyakori kérdés: el lehet-e adni a megtermelt minőségi árut? Van-e rá megfelelő, fizetőképes kereslet?
– A statisztikai adatok azt támasztják alá, hogy az ország munkaképes lakosságának legalább 20 százaléka külföldön keresett munkát. Nyilván ezek ott is fogyasztanak. E szempontból Kárpátalja nem különbözik az ország más részeitől. A társadalom erősen rétegződik. A nyugdíjasok jó része a szegénységi szint alá csúszott, de már a bérből és fizetésből élők is közelítenek hozzá.
Ehhez megfelelő információáramlásra van szükség: a termelők részvételére képzéseken, fórumokon és kiállításokon.
Minden jel arra mutat, hogy nagy lépés előtt áll a termelői társadalom. Az érdekeik megvédéséhez előbb-utóbb meg kell valósítaniuk a termelői kooperáció valamilyen jogi formáját. A világban számos jó példa van rá, csak megfelelő módon adaptálni kell őket a mi viszonyainkhoz.
 Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat. |
