Megkérdeztünk néhány fajtaklubvezetőt a rendezvénnyel kapcsolatos tapasztalataikról, és szóba került a galambtenyésztők utánpótlásának, a fiatalok galambszeretetének kérdése is, de szó esett a dajkagalambok szerepéről és a színtenyésztésről is.
A dabasi sportcsarnok gyakori színtere volt a kisállat-kiállításoknak a járvány előtti időben, szinte hazajártak ide a tenyésztők és állományaik legígéretesebb példányai. Ezért is örült mindenki, hogy a közelmúltban újra itt találkozhattak a galambászok.
A január utolsó napjaiban tartott kiállítást a V-282 Kakucsi Galambász és Kisállattenyésztő Egyesület szervezte, de a Magyar King Klub, a Mondain Fajtaklub, az Amerikai Óriásposta Fajtaklub, a Kakucsi Szarka Keringő Fajtaklub, az Alföldi (Kőrösi) Keringő Fajtaklub és az Alföldi dudoros fajta, valamint az MGKSZ Díszmadártenyésztő Szakosztály tenyésztőinek madarai is láthatók voltak a rendezvényen.
A mondain nyugodt fajta
– A koronavírus-járványból adódó korlátozások miatt 2021-ben nem tudtuk megrendezni a januári éves nagy kiállításunkat. Idén már egy új helyszínen – a dabasi OBO Arénában – üdvözölhettük a megjelenteket. Külön szeretném megköszönni a V-282 Kakucsi Galambász és Kisállattenyésztő Egyesületnek a szívélyes fogadtatást, valamint a profi szervezést és lebonyolítást. Egyértelműen kimondható, hogy itt új otthonra találtunk – mondta Fábián Bertold, a Mondain Fajtaklub elnöke.
A klub tagjai becsülettel kitettek magukért a nevezett galambok egyedszámában és minőségében. A fajtaklub 26 tagja összesen 245 galambot állított ki Dabason. A belga, a német, a szlovák és a román tagtársak a járványhelyzet miatt nem vettek részt a mostani rendezvényen, valamint külföldi bírálók sem érkeztek emiatt.
Ezek a problémák tudatos tenyésztéssel kiküszöbölhetők. Ezt a kiállítást a 2023-ban megrendezendő 50 éves jubileumi kiállításunk hírnökének tekinthetjük. Erre a kiállításra – a 2018-as Európa-kiállításhoz hasonlóan – minden mondain tenyésztő leadhatja a nevezését, nem feltétel a Mondain Fajtaklubbeli tagság – ismertette az elnök.
Dabason a legnagyobb számban fehér, kék deres és a kék feketeszalagos mondain galambokat mutattak be. Minőség szempontjából is egyértelműen itt voltak a legjobb galambok, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy innen kerültek ki a győztes példányok. A látogatók az elmúlt évekhez hasonlóan szép számmal tekintették meg a kollekciót, említette örömmel Fábián Bertold.
– A mondain fajtát a galambászok egyedi tartásban (páronként), illetve csoportosan is tenyésztik. Mindkettő tartástechnológiának megvan a maga előnye és hátránya is. Én az egyedi tenyésztést preferálom, mivel pontosan nyomon követhető az öröklődés folyamata. A tojásról nem verik le egymást a párok, a fészekhagyó fiatalokat nem bántják más hímek, továbbá az esetleges egészségügyi problémák is pontosan beazonosíthatók és egyedileg kezelhetők – tette hozzá az elnök.
A magyar Mondain Fajtaklub 1972-ben alakult. Az ország teljes területén vannak mondain galambbal foglalkozók, ezért könnyen beszerezhetők. Az új tagok toborzására a fajtaklub különösen nagy hangsúlyt fektet. Ebből a vezetőség mellett a teljes tagság is aktívan kiveszi a részét: a tenyésztőkkel azonos településen élő ismerőseikből könnyen lesznek előbb érdeklődők, majd galambtenyésztők, és gyakorta közülük kerülnek ki az újonnan belépő tagok.
A hazai éltenyésztők segítik az új belépőket és a fiatalabb generációt is. Részükre jó minőségű galambokat biztosítanak, valamint átadják a sokéves tapasztalataikat is.
Sok king szerepelt a rendezvényen
A látogatók 39 kiállító 540 king galambját tekinthették meg Dabason, melyeket a Szerbiából, és Horvátországból érkezett bírók Darko Mihic és Robert Kosak értékeltek. A részvételi darabszám, a járványhelyzet visszatartó erejét figyelembe véve jónak mondható, bár néhány idősebb tenyésztő, aki rendszeres kiállítónak számít, emiatt most nem jött el.
Pénteken a helyi iskolák és óvodák csoportjai jöttek megtekinteni a kiállítást. Ez egy jó program a fiataloknak, emellett az utánpótlás toborzása szempontjából is lényeges.
Az a tapasztalat, hogy amelyik családban a nagyszülők, vagy a szülők valamelyike kisállatot tart, ott nagy eséllyel a gyerekek is érdeklődnek irántuk, és idővel ők is tenyésztőkké válhatnak. De az ilyen kiállítások arra is alkalmasak, hogy felkeltsék az érdeklődést a galambtenyésztés iránt – mondta Jankó Gábor a Magyar King Klub elnöke.
A galambok tartásának van egy bizonyos költségvonzata, sőt kifejezetten költséges hobbi akkor, ha valaki a tenyésztést kiállítási minőségben, egy fajtaklub kereteiben képzeli el. A Magyar King Klubban a húszas éveikben járó fiataloktól kezdve minden korosztály megtalálható, ebből a szempontból a king tenyésztők sok más fajta tenyésztőihez képest jó helyzetben vannak.
Ez feltehetően annak köszönhető, hogy a kingek a laikusok gondolataiban a galambokról kialakult képet megváltoztatják – nem véletlen a nevük jelentése sem: király. A megjelenésük, tartásuk jellegzetes, eleganciát sugároz, és ez a forma sokak tetszését elnyeri. Minden galambfajtának megvan a maga szépsége, de a king valahogy jobban megállítja az embereket – véli Jankó Gábor. A szakember kiemelte, a king eredetileg húsgalambnak számított, de ma már inkább kiállítási galamb, mert a galambtenyésztésnek az az ága, ami a hústermelést tartotta előtérben, nagyon hanyatlófélbe került. A húsgalambtelepeken sem kingeket tartanak már, így ez egy kiállítási alakgalambbá vált. A kingek tenyészirányai időközben kettéváltak, a gazdasági king nem rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, mint a kiállítási madarak.
Ismerni kell a standardot és annak szellemében tenyészteni. 850-1050 g közötti nagy testű galambokról van szó, és sajnos minél szebb és nagyobb, minél „kitenyésztettebb” egy egyed, általában annál gyengébb a fiókanevelő képessége. „Ez már csak a tömegükből is adódik: összetörhetik a tojást, ráléphetnek a fiókára a kevésbé gondos szülők”, említette a Magyar King Klub elnöke.
A kingesek többsége ezért dajkagalambokat használ. Van aki hubbell-t, lengyel hiúzt, de francia és kaliforniai húsgalambok F1-es keresztezései is nagyon jó fiókanevelők. A kingek gyorsan fejlődnek, de az erős csontozat kialakítása miatt fontos, hogy sokáig táplálják a szülők a fiatalt, ezért olyan fajták jók dajkának, amelyek a postagalambhoz viszonyítva 1-2 héttel tovább etetik a fiókákat.
A tenyészpárok és a dajkagalambok szinkronba állítása ezért is fontos a tenyésztés során. A galambok a második tojástól számítva a 18. napra kelnek ki. A dajkagalambok párba állítását 2-3 nappal későbbre kell tenni, mint a kingekét, így nagyjából egyszerre tojnak le.
Nem csak dajkagalambbal nevelhető fel egy king, egyes tenyésztők, a forma és a jó fiókanevelő képesség alapján is szelektálják az állományukat. A kiállítási kingnél a megjelenés a legfontosabb szempont, és kevés olyan tenyészpár van, melyek szépek és jó költők, fiókanevelők egyszerre.
Színes és szelíd társaság
A kingek társasága nagyon színes, mert 16 színkategóriája van a fajtának, ezeken belül pedig alszín-csoportokba tagolhatók. Az indigó színosztály alá tartozik például három szín: andalúz, indigószalagos, indigó kovácsolt. Vagy a grizzle (ismertebb nevén cirmos) is egy nagyon látványos színezet, mert mindenféle szín megtalálható benne egyszerre. Egy színosztályon belüli különböző változatok párba állíthatók.
A színsor vége felé vannak az egy színosztályon belül több színt tartalmazók, a színsor legvégén találjuk a kimondottan ritka kategóriákat és az AOC-kategóriát, ahová bármilyen színű kinget be lehet nevezni. E kategóriánál csak a formát bírálják. Ez a galambok közötti „esélyegyenlőséget és demokráciát” segíti – ne szenvedjen egy versenyen hátrányt azért egy madár, mert nem megfelelelő a színe – említette a klubvezető.
A kingek bírálata során – alakgalambról lévén szó – a feszes állás, szép alak, kerek forma és jó minőségű, nem borzolt és nem laza tollazat az elvárás. A rendezvényen a laza tollazatú, valamint azon példányok kaptak több hibapontot, melyek nagyon hátrahúzták a fejüket, és nem mutattak kellő eleganciát. De ilyenekből kevés volt, mert a tenyésztők tudják, hogy ezek a leggyakoribb hibák, ezek alapján szelektálják állományukat, és a kiállításra már nem hoznak ezekből.
A bíráló minden galambot kézzel megfog, és visszaengedi a ketrecbe, ekkor a galambnak úgy kell viselkednie, mint egy szépségversenyen. Ne akarjon kimászni a ketrecből, ne csapkodjon, ne támadjon, ne csipkedjen… Fontos, hogy ne ijedjen meg az emberek közelségétől. Ez egy fontos előkészítői munka a kiállításra való felkészítés során, már kiskorától foglalkozni kell a galambbal, hogy a későbbiekben szelíd legyen. Ezt a munkát a versenyen meghálálják a galambok, mert amelyik megfelelően szelíd, az a bíró előtt egyből felveszi az optimális pozícióját, hogy megmutassa magát.