0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Zalai szakértelem és gondoskodás

Kaán Károly-emlékérmes erdőmérnök, kiváló erdészeti növényvédelmi szakmérnök, szerető édesapa és nagypapa, melegszívű barát, tanító, akire mindig számíthatnak a kollégái és a családja.

Magyar vagy antik költők versei, magyar rockzenék dalszövegei – teljesen mindegy, kevés ember tud ennyit idézni belőlük egy-egy élethelyzet kapcsán. Babics István, a Zalaerdő Zrt. erdőgazdálkodási előadója csaknem 35 éve erősíti az erdőgazdaság közösségét a csemeteágazat és az erdővédelem területén. Minden beosztásában kötődött a Bajcsai Csemetekerthez, amely a mai napig szívügye.

Bakonyi szülők gyermekeként látta meg a napvilágot 1961-ben, Zalaegerszegen. Akkoriban épültek az új lakótelepek a megyeszékhelyen, és az égetnivaló kölykök ki is vették a részüket a „mókából”. „Bandákba verődve golyóztunk, csúzlival lövöldöztük egymást” – ismeri be mosolyogva. Utcagyereknek vallja magát, az utca törvényei szerint él a mai napig. „A legfontosabb szabály, hogy hazudni nem lehet, mert aki hazudott, azt megvertük. Ha segíteni kellett, segítettünk.”

Néhány komolyabb csínytevés után azonban a felnőttek belátták, hogy le kell foglalni őket valamivel, így a sportolás irányába terelgették a gézengúzokat. A sport kitartásra nevelte, sokat köszönhet neki, és igencsak jó pont volt a soproni jelentkezésnél is.

„Ha van egy feladat, egy kihívás, addig mész utána, addig csinálod, amíg megoldod. Nekem ezt tanította a sport már akkor. Ahogyan egyik kedvenc dalomban is énekli a P. Mobil együttes: »Menj, az úton menj tovább…«.” Később a munka során is ez a hozzáállás vezérelte. De erről majd később.

Számos kaland, örökre szóló barátságok, hatalmas tudásanyag, meghatározó kosaras élmények, ezt adta István számára Sopron, az erdészeti szakközépiskola és az egyetem. „Apám mondta könnyes szemmel az elsős szakközépiskolai évnyitó után: Fiam, jó helyre kerültél! És ez beigazolódott. Szigorú iskola volt, de emberséges tanárokkal, akik ugyan nagy követelményeket támasztottak, de szívből szurkoltak nekünk a meccseinken. Kondor Antal, Firbás Oszkár, Jereb Ottó és dr. Tuskó László – mindannyian rengeteget köszönhetünk nekik!”

Az egyetemen is kiváló professzoroktól tanulhatott, sokan közülük később a szakmérnökin is oktatták. A kémiát már a szakközépiskolában megszerette, ez irányú elmélyült tudása igencsak hasznára vált az erdővédelmi feladatok során.

Ahol a fák születnek

A Zalaerdőnél 1987 őszén kezdett dolgozni gyakornokként. Több mint három évtizedes munkássága során figyelme, az erdőművelés ágazatán belül, a nagyüzemi csemetetermelésre és az erdősítések biztonságos szakmai kivitelezésére irányult.

A Bajcsai Csemetekert az állami erdőgazdaságokhoz tartozó egyik legnagyobb csemetekert, amelyben évente 10-15 millió csemetét termelnek. Korábban ennél is többet, 15-20 milliót neveltek egy évben.

Hatalmas mennyiség, amihez Istvánnak az elmúlt 35 évben nagyon is sok köze volt. „Furcsán hangozhat, de amióta dolgozom, a legtöbbet asszonyoktól tanultam a szakmáról. Az elődöm, Páll Miklósné Éva néni, akit nyugdíjba vonulása után a központban váltottam mint csemetetermelési előadót, valamint Kuzma Józsefné, a kert akkori vezetője rengeteg hasznos elméleti, gyakorlati és üzleti tudást adtak át. Az akkoriban a kertben dolgozó Pintér Kati nénitől megtanulhattam, milyen a kétkezi munka, együtt iskoláztunk csemetét délutánonként bérkiegészítés gyanánt.” István nem csak kapott, adott is tudást. Szinte minden erdőmérnök gyakornok a csemetekertben is eltöltött pár hetet, hónapot a szárnyai alatt, közülük sok kiváló kolléga ma is a társaságnál dolgozik. Külön kiemelte Csányi Anita erdőmérnököt, aki hosszú évekig dolgozott vele a csemetetermelésben, de egy hirtelen átszervezés miatt most más feladatokkal foglalkozik. „Túlnőtte tanítóját” – teszi hozzá István büszkén.

Erdővédelmi kihívások

Két nagyszabású erdővédelmi programban is részt vett az évek során, az egyik a bálványfa, a másik a cserebogárpajor elleni védekezés. Mindegyikhez komoly szaktudás, rengeteg idő és energia szükségeltetett.

A bálványfa említésekor az erdésztársadalom tagjainak, illetve az agrárszakembereknek az arcvonásai szigorúbbá válnak. Nem véletlenül, hiszen ez az özönnövény a klímaváltozás, a felmelegedés hatására könnyedén teret nyer a hazai őshonos fajokkal szemben.

Már az állományalkotó erdőkben is elterjedt, így nem kérdés, hogy védekezni kell ellene. A 2000-es évek elején Bodor György és Vízvári Ottó erdőmérnök kollégáival, illetve jó barátjával, Szidonya István erdészeti növényvédő szakmérnökkel közösen kezdtek kísérletezni a bálványfa visszaszorításáért. „Kidolgoztunk ellene egy növényvédelmi technológiát, az abban felhasznált növényvédő szert Szidonya István engedélyeztette, és sikerrel használják az egész országban. Sok mindenre rájöttünk közben, például arra, hogy egyetlen bálványfát se vágjunk ki, mert egy helyett száz lesz. Csak a kémiai növényvédő szeres megoldás vezet eredményre.”

A cserebogárpajor elleni védekezésre

István kollégájával, Vízvári Ottóval kidolgozta az úgynevezett csőbeültetéses technológiát, amit a Nagykanizsai Erdészet területén már mintegy 500 hektáron alkalmaznak, de szerte az országban is elterjedt.

Ennek során a csemeték mellé ültetett csövön keresztül – azok gyökérzónájába – víz, tápanyag és rovarölő szer hármasát juttatják. A rovarölő készítmény a pajorok elpusztításáért, a víz az aszály kiküszöböléséért, a tápanyag pedig a csemeték növekedésének gyorsításáért felel.

„A cserebogár a meleg helyeket keresi a petéinek. Azok a helyek, ahol nincs lombzáródás és besüt a nap, tökéletesek ahhoz, hogy a lárvák kikeljenek és károsítsák a csemetéket. Minél előbb elérjük a kellő záródást, annál kevesebb a kártétel” – teszi hozzá István.

Az elmúlt pár évben felbukkant egy újabb kártevő, amely szintén óriási fejtörést okoz a szakembereknek, ez a tölgy csipkéspoloska. „Számos tanulmány is született a kártétel megakadályozására, visszaszorítására. Már csak néhány évem van a nyugdíjazásig, de mindent meg fogok tenni az ellene való védekezésben, és segítem azok munkáját, akik ebben részt vesznek.”

Őshonos fajok

Szabadidejében is növényekkel foglalkozik, néhány hektáros kertjében örökzöldeket, valamint őshonos vadgyümölcsöket és szőlőt termesztenek fiával, Mátéval.

„Vadkörte, barkóca berkenye, házi berkenye és parasztbarack is van a birtokomon. Minden, ami ott terem, őshonos. Ennek pedig egyszerű az oka: minél kevesebb legyen a károsító, és ne kelljen permetezni, a növénynek származásából fakadóan legyen saját ellenálló képessége. A termelés fő célja, hogy a gyümölcsökből kinyert ritka fafajok magját el lehessen vetni.”
Forrás: A Mi Erdőnk