Dr. Puly István imádta a tengert. Idős korában is minden évben meglátogatta az Adriát, ahonnan akváriumába számos csodalényt hozott magával. Műanyag ládákban szállította a sziklákat, természetesen a rajtuk élő élőlényekkel együtt.
Később persze ő is átállt a „mesterséges” tengervízre, részleges vízcserénél már ezt használta. Mesélte, hogy hobbijában sokat segített neki Dr. Ország Mihály és Perényi József, lévén hiányzott a szakirodalom is, kevés volt a hozzáértő szakember. Mindez igencsak megnehezítette azok helyzetét, akik egy darabka tengert szerettek volna a nappalijukba varázsolni.
Az első tengeri herkentyűk
Egyik útját követően nekem is felajánlott néhány állatot. Persze szabadkoznom kellett, hiszen nem volt megfelelő méretű akváriumom, felszerelésem, tengervizem, talajom, vagy éppen biológiailag fontos, hasznos baktériumokkal és algákkal teli úgynevezett élőkövem. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy addig csak édesvízi akváriumom volt – az is évekkel azelőtt. Mindezek ellenére, néhány nap múlva mégis lett tengeri akváriumom, hiszen idős barátom mindennel ellátott, amire szükségem volt. Egyedül az akváriummal volt némi gondom – kezdetben csak egy viszonylag kisméretűre futotta. (Ám ezt szerencsére később sikerült kicserélnem egy ideális nagyságú, 160 literesre). Így aztán berendeztem a kis tengeri akváriumot, és elsőként vettem egy légkompresszort. Örömmel vittem haza a két kiválasztott bíborrózsát, egy garnélát és két remeterákot. No és persze a tengervizet és az élőköveket. Másnap pedig elhoztam még egy gyűrűs aktíniát, amely egy remeterák csigaházpáncélján csücsült. Amint alkalmam adódott, az akvárium technológiáját kiegészítettem egy szűrővel, és persze a megfelelő világítás sem váratott sokáig magára. Később, krétai családi nyaralásunk során sikerült újabb állatokat begyűjtenem: nyálkáshalat, bíborrózsákat, csigákat, garnélákat.
Később Dr. Ország Mihály a bíborrózsák szállítására azt az egyszerű módszer javasolta, hogy szállítsuk őket víz nélkül, jól átnedvesített WC-papírban. Állítólag ez a módszer a legbiztonságosabb. Az akvárium fénykorában öt nyálkáshal, egy géb, két viaszrózsa, néhány ékköves rózsa, két tarisznyarák, öt remeterák és két porcelánrák lakott benne.
A túlmelegedéstől óvni kell
Az Adriai-, a Földközi- vagy a Fekete-tengerből származó állatok számára viszonylag egyszerű megfelelő mesterséges élőhelyet biztosítani. Az egyik legfontosabb szempont, hogy minél nagyobb legyen az akvárium. Aljzatként hozzunk tengeri homokot, amelyet a helyszínen, tengervízben mossunk ki, vagy vegyünk a tengeri akvarisztikai üzletekben megfelelő talajt! Ez utóbbi sajnos elég drága. A már említett élőkövekre is feltétlenül szükség van. Vizet hozhatunk is, de ez macerás, inkább magunk keverjünk megfelelő sűrűségű tengervizet!
A legegyszerűbb, ha az akvárium oldalán bejelöljük az ideális vízszintet, s amikor látjuk, hogy a vízállás az alatt van, utánatöltjük a szükséges mennyiséget. Emellett természetesen a vízsűrűséget időről időre fajsúlymérővel ellenőrizni kell! Annak ellenére, hogy a környező tengerekben élő állatok nem szeretik a magas hőmérsékletet, fűtőre is szükség van, és szerezzünk be hozzá hőszabályozót is. A 20 °C körüli hőmérséklet megfelelő. Mostanság a mind erőteljesebb kánikula okozhat galibát, ezért jó, ha van légkondicionáló abban a szobában, ahol az akvárium helyet kapott. A nagy hőséget nem, vagy csak ideig-óráig viselik el az Adria és a többi közeli tenger lakói. Egy jó minőségű külső szűrő aranyat ér és elengedhetetlen fontosságú. A szűrő kapacitása legyen minél nagyobb! Emellett nagy szükség van még az úgynevezett fehérjekicsapóra is, amelynek tölcsérjéből időnként ki kell önteni a zsírossá vált vizet. Jó szolgálatot tesz az áramoltató is. A világítás hajdan a tengeri akvaristáknak sok fejtörést okozott, fénycsövekkel kellett kísérletezniük, váltakozó sikerrel. Manapság már kaphatók tengeri akváriumokhoz való speciális, energiatakarékos LED lámpák. Napi 12 órát üzemeltessük a világítást!
Ugróbajnok halacskák
Az akváriumot fedjük le, mégpedig két okból! Ezáltal megakadályozzuk a nagymérvű párolgást, másrészt pedig egyes halak kiugorhatnak az akváriumból. Különösen igaz ez a nyálkáshalakra, amelyek a természetben apály idején kis tócsákban rekedhetnek. Ha a pocsolyák elkezdenek kiszáradni, akkor a halacskák igyekeznek átugrani egy másik, nagyobb tócsába – magyarán jó ugrók. A remeterákokhoz mindig tegyünk néhány üres tengericsiga-héjat a medencébe, mert időnként a már meglévő „házukat” nagyobbra cserélik. A garnélák rendkívül látványos lakói a tengeri akváriumoknak, ám a kisebb Adriában élő fajok, a tapasztalatom szerint, rövid életűek. A viaszrózsáknak pedig többnyire sok fényre van szükségük.
A tengeri rózsák a természetben leginkább planktonevők. Ezért kiváló nekik a planktonpótló táp, de nem baj, ha nem tudjuk ezt beszerezni, mert az apóra vágott, előbb felsorolt eledelek is megfelelőek a számukra. A halakat etessük naponta, a virágállatokat viszont elég hetente kétszer! Ilyenkor a „kinyílt” rózsákhoz irányítsuk a darabkákat! Általában este-éjjel nyílnak ki, ami megnehezíti a táplálásukat. Én ilyenkor egy műanyag csipesszel odakormányoztam a húsdarabkákat a „szirmokhoz”. A bíborrózsák nappal leginkább rózsaszínű krumplira emlékeztetnek, ekkor bizony nem igazán ékei a medencének. Fontos, hogy ne adjunk túl sok eledelt, mert az el nem fogyasztott táplálék végzetesen tönkreteheti a vizet, így állataink is elpusztulhatnak. Ezért jó, ha van garnélánk, vagy remeterákunk, mert ők segítséget nyújtanak a maradék eltakarításában.
Dr. Ország Mihály egyik bíborrózsája például 16 évig élt, s ekkor is egy baleset áldozat lett. Valószínűleg fémmel érintkezett az a tengervíz, amelyet az utolsó vízcseréhez használt. A virágállatok (ahova a bíborrózsa is tartozik), ha jól érzik magukat, akkor egy kőhöz tapadva gyakran kinyílnak. Ám ha az akváriumban valami rendellenesség jelentkezik, mászkálni kezdenek és összetöpörödnek. Leggyakrabban a víz sűrűsödik be, vagy a bomlástermékek halmozódnak fel a megengedettnél nagyobb mennyiségben. Ilyenkor részleges vízcserével azonnal orvosolni kell a problémát!
Mielőtt begyűjtenénk bármilyen tengeri herkentyűt, néhány kérdésről mindenképpen tájékozódjunk! Az egyik a hatályos jogszabályok ismerete. Tudnunk kell például, hogy az egyes országból mit hozhatunk haza, nem sértünk-e törvényt a gyűjtéssel. A másik pedig az, milyen állatok bírják jól az akváriumi körülményeket, és mely fajok tarthatók együtt. És persze legyünk mértékletesek: egy tengeri akváriumban, azonos vízmennyiségben sokkal kevesebb állat tartható, mint egy édesvíziben!
