0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Takarmányozás, hőstressz, bionyúl – Antibiotikum nélkül lesz-e nyúltenyésztés?

A nyúltenyésztési világkongresszus Termelés és gazdaságosság szekciójában elsősorban a gyakorlati munkát segítő előadások hangzottak el. Ugyanakkor nehéz lenne megmondani, hogy például a takarmánykorlátozással kapcsolatos eredmények és tapasztalatok közül melyik miért került a takarmányozási szekcióba.

A közeljövő egyik fontos kérdése, hogy lehet-e antibiotikumos kezelések nélkül eredményes állattenyésztést, nyúltenyésztést folytatni. A választás után fellépő emésztőszervi problémák megelőzésére, az elhullások csökkentésére nincs és valószínűleg nem is lesz egy üdvözítő módszer, hanem a siker több megoldás együttes alkalmazása esetén remélhető. A spanyol kutatók előadásában a fajta (genotípus) és az elválasztási mód együttes hatását vizsgálták. Az egyik keresztezett állomány az „A” vonalra épült, amelyet már 45 generáció óta a választáskori alomlétszám növelésére szelektálnak. A másik állomány (LP) az extrém hosszú időn át jó szinten termelő anyanyulakból létrehozott, és 10 generáció óta nemesített vonalra épült. Az utóbbi nyulakat robusztusnak tartják, valószínűleg azért, mert nagyobb terhelést bírnak el, mint a többi fajta.

Mindkét állománynál a nyulak felét 28 napos korban választották el, de 49 napos korukig a takarmány mellett még szilárd tejhelyettesítőt is kaptak.

A másik csoportot 49 napos korban választották el. Mindegyik nyúl ugyanazt a magas rost- és alacsony fehérjetartalmú takarmányt kapta.

Természetesen a később választott nyulak több tejhez jutottak, mint az anyjuktól 28 naposan elkerültek (1. táblázat). Úgy tűnik, hogy a több tej miatti előnyt a tejhelyettesítő kompenzálta, mert nem volt különbség sem a takarmányfogyasztásban, sem a testsúlyban. Alomlétszámban 28 napos korban még nem volt különbség, de 56 naposan már 0,33 kisnyúllal több volt egy alomban a 49 napos korban választott csoportban. A két genotípus között tejtermelésben kaptak egy kis különbséget a szaporaságra szelektált anyanyulak javára. A 49 és az 56 napos alomlétszámban viszont a robusztus nyulak fölényét mutatták ki. Ez meglepő eredmény, mert az elválasztáskori alomlétszám alapján történő kiválasztás miatt inkább a szapora anyanyulaktól várhattak jobb eredményt.

Szerzők véleménye szerint az egészség és a termelés szempontjából a legjobb kombináció: ha a robosztus hátterű nyulakat 28 napos korban választják el, és az emésztőszervi megbetegedések megelőzése céljából összeállított takarmány mellett tejpótlót is kapnak.

Az elválasztást követően fellépő emésztőszervi problémák megelőzésének és az elhullás csökkentésének egyik lehetősége a nyulak takarmányfogyasztásának elválasztás utáni korlátozása. A módszer további előnye a takarmányfelhasználás csökkenése, a takarmányértékesítés javulása. Hátránya, hogy a korlátozás után általában nem teljes a kompenzáció, ezért vágáskori életkorban valamivel kisebb a testsúlyuk. Ugyancsak megoldandó probléma, hogy amíg elválasztás után valóban kevesebb nyúl betegszik meg és pusztul el, az ad libitum takarmányozásra történő átállás után a mortalitás megemelkedhet, és emiatt a kezdeti előny elveszhet. Éppen ezért még hosszú ideig aktuális téma marad annak vizsgálata, hogy választás után milyen mértékű és mennyi időn keresztül végzett takarmánykorlátozás az ideális.

Olasz kutatók – a korlátozás nélkül fogyasztó kontroll (K) nyulak mellett – több kísérleti csoportot alakítottak ki. A 28 napos elválasztást követően először 14 órára, majd egy hét átmenettel 8 órára csökkentették a napi evési időt. Ennek a szigorú korlátozásnak 42 napos korban lett vége.

Az egyik csoportban nappal (N), a másikban éjszaka (É) ehettek a nyulak, majd gyors átmenettel, négy nap alatt áttértek a 24 órás ad libitum fogyasztásra. A következő csoportban szintén éjjel ehettek a nyulak, de lassan, 12 nap alatt tértek át a 24 órás fogyasztásra (L). Az utolsó csoportban – ahol a nyulak szintén csak éjjel ehettek – a kísérlet végéig csak napi 12 órára növelték az evési időt (12 ó). A választási takarmány antibiotikumot és kokcidiosztatikumot tartalmazott, de a 49 napos kor után gyógyszermentes takarmányt kaptak az állatok. A fontosabb eredményeket a 2. táblázatban foglaltuk össze.

A korlátozás időszaka alatt a nyulak kevesebb takarmányt fogyasztottak, kisebb volt a súlygyarapodásuk és a testsúlyuk, mint a kontrollcsoportban. A korlátozás abbahagyását követően, az átmenet gyorsaságától függően, megnőtt a fogyasztásuk és részben kompenzálták lemaradásukat, ami azonban nem volt teljes (lásd: 2. táblázatban a 69 napos testsúlyt). Az elhullásban – bár a kis létszám miatt statisztikailag nem bizonyítottan – jelentős különbség volt az egyes csoportok között. Szerzők ezt a korlátozást követő ad libitum (nagyobb) fogyasztással indokolják. Véleményem szerint ebben szerepe lehetett annak is, hogy a gyógyszeres takarmány helyett ebben az időszakban (amikor a kísérleti nyulak a kontrollcsoportnál is több takarmányt fogyasztottak) már gyógyszer nélküli takarmányt kaptak. Szerzők véleménye szerint az a takarmánykorlátozási program volt a legjobb, amelyben a nyulak éjszaka ehettek, az átmenet lassú volt, és a korlátozás (12 óra/nap) a hizlalás végéig megmaradt.

Spanyol kutatók szintén a takarmánykorlátozás hatását vizsgálták, mégpedig úgy, hogy gyógyszeres és gyógyszer nélküli takarmánnyal is elvégezték a kísérletet.

Négy csoportot alakítottak ki: AdlibMed: ad libitum, gyógyszeres takarmány; AdlibNemMed: ad libitum, medikáció nélküli takarmány; KorlMed: korlátozott, gyógyszeres takarmány; KorlNemMed: korlátozott, medikáció nélküli takarmány. A nyulakat 35 napos korban választották el, a takarmány korlátozása 35 és 63 napos kor között történt, majd a kísérlet utolsó hetében mindegyik nyulat ad libitum, gyógyszer nélküli takarmánnyal etették. A korlátozás mértéke az ad libitum fogyasztás 80-85%-a volt. (Az eredmények a 3. táblázatban láthatók.)

Az elválasztás után a tervezett mértékben csökkent a nyulak takarmányfogyasztása a kísérleti csoportokban, ami az ad libitum etetésre történő áttérés után is csak kismértékben emelkedett, így végeredményben az egész hizlalási időszak alatt az ad libitum mennyiség 87%-át fogyaszthatták. A korlátozva etetett nyulak súlygyarapodása nemcsak a választás után, hanem az utolsó héten sem érte el az ad libitum fogyasztó nyulak szintjét, vagyis nem figyelhető meg kompenzációs növekedés. Végeredményben mindkét korlátozva etetett csoport testsúlya 130 grammal elmaradt az ad libitum takarmányozott nyulakétól. Takarmányértékesítésben kisebb különbség alakult ki a csoportok között, de ha figyelembe vesszük, hogy a takarmány korlátozása miatt még négy napig kellene ezeket a nyulakat tartani ahhoz, hogy az ad libitum csoportok testsúlyát elérjék, akkor ez a különbség is elveszne. Elhullásban egyedül a KorlMed nyulak értek el számottevően jobb eredményt, mint a többi csoport.

Amint várható volt, azok a nyulak, amelyeknek takarmányában nem volt gyógyszer, rosszabb eredményt értek el, mint a medikációs csoportok.

Elvileg nagyobb különbséget lehetne várni, hiszen ez nem teljesen indokolja a gyógyszerek adását. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezek az eredmények kísérleti, vagyis az átlagos telepi viszonyoknál jobb körülmények között születtek! A korlátozott nyulaknak csak egy hetet adtak arra, hogy kompenzálják a korlátozott takarmányozási időszak alatti lemaradásukat. Erre egy hét nem elég. Figyelembe kell venni, hogy a kísérletet Spanyolországban végezték, ahol a vágáskori testsúly 2,0-2,1 kg!

Szintén spanyol kutatók a választott nyulakat három csoportba (kicsi, közepes, nagy) sorolták, és azt nézték, hogyan alakul testsúlyuk kiegyenlítettsége annak függvényében, hogy választáskor csak hasonló vagy különböző súlyú nyulakat tettek egy csoportba (ketrecbe). Az elválasztást követő két héten az ad libitum fogyasztás 75-80%-át kapták az állatok, majd tetszés szerint fogyaszthattak. Az eredmények szerint takarmánykorlátozás esetén előnyös, ha hasonló súlyú nyulak kerülnek egy ketrecbe, mert így elkerülhető, hogy az erősebb elnyomja a kisebbet, így a korlátozva rendelkezésre álló takarmányból többhöz jusson, és emiatt a testsúlyban még nagyobb különbségek alakulhassanak ki.

Francia kutatók különböző korlátozási és takarmányozási körülmények között vizsgálták a növendéknyulak takarmányfogyasztási sebességét és termelésüket.

Három csoportot alakítottak ki. Az egyikben napi 10 órán keresztül engedték a nyulakat enni (10 ó), a másikban választás után csak 6 órát ehettek az állatok, amit hetente egy órával megnöveltek egészen 10 óráig (6+1 ó). Mind a két csoportban standard (St), de a 6+1 ó csoportban a nyulaknak csak egyik fele koncentrált (Ko) takarmányt kapott. Így végül három csoport volt: 10 óSt, 6+1 óSt és 6+1 óKo.

Amint az 1. ábrán látható az evési idő kezdetén az 54-56 napos nyulak mohón kezdték elfogyasztani a takarmányt, 1 óra alatt 23-29 gramm takarmányt ettek meg. Sok évvel ezelőtt, Gödöllőn mi kezdtük el a takarmány korlátozásával kapcsolatos kísérleteket. Mivel még semmilyen korábbi adat nem volt, ezért olyan csoport is létrejött, amelyben napi 1, 2 és 4 óra volt az evési idő. A rövid idő ellenére a nyulak 15-20 perc folyamatos evés után, mint a jóllakott állatok, lefeküdtek. Feltehetően gyomruk kapacitása miatt nem tudtak többet enni, amit mutatott, hogy még 4 órás evési idő esetén is fogy­tak. Emiatt a kísérletet néhány nap múlva abbahagytuk, és következő kísérletben 8 és 16 óra evési időszak között alakítottunk ki csoportokat. A francia kísérlet is azt mutatja, hogy a hosszú szünet után a nyulak gyorsan próbálnak enni.

Az átlagos fogyasztás sorrendben: 17,9, 20,1 és 19,6 g táp/óra. 37-39 napos korban ennél kisebb volt a fogyasztási sebesség (11,8, 13,3 és 13,0 g/óra), de idősebb korban már nem nőtt. Általában megállapítható, hogy a 10óSt csoportban kisebb értékeket kaptak. A 6+1 óSt csoporthoz viszonyítva a 6+1 óKo nyulak is kissé lassabban fogyasztották a takarmányt, ami annak tudható be, hogy koncentrált tápból keve­sebbet kellett fogyasztaniuk ahhoz, hogy szükségletüket kielégítsék.

A termelési tulajdonságok vizsgálata alapján megállapítható, hogy a 10 óSt csoport nyulai fogyasztották a legtöbb takarmányt, nekik volt a legjobb a súlygyarapodásuk, legnagyobb a testsúlyuk és legkedvezőbb a vágási kitermelésük (4. táblázat). Ugyanakkor a másik két csoportban kedvezőbben alakult a takarmányértékesítés.

Az eredmények szerint, a 6 óráról 10 órára növelt evési idő esetén kedvezőbb takarmányértékesítést lehet elérni, mint a napi folyamatos, 10 órás evési idő biztosításakor. A takarmányértékesítés és a felhasznált takarmány költsége (euró/nyúl) tovább javul, ha koncentráltabb takarmányt adnak az álltoknak. Ugyanakkor szerintem ezt árnyalja, hogy azonos súly eléréséhez ezeket a nyulakat egy-két nappal tovább kellene hizlalni, emellett a 10 óSt csoportban alakult legkedvezőbben a vágási kitermelés.

Hőstressz

A globális felmelegedés, a kiszámíthatatlan időjárás, az egyre gyakoribb és hosszabb ideig tartó hőségnapok új kihívások elé állították az emberiséget. A növénytermesztést (aszályok, belvizek, hirtelen lezúduló csapadék, a téli hótakaró hiánya) és az állattenyésztést egyaránt súlyosan érintik ezek a hatások. Az állatok rögtön a fogyasztás csökkentésével (az emésztés miatti kisebb hőtermeléssel), és ennek következtében a termelés csökkenésével reagálnak. A házinyúl különösen szenved a magas hőmérséklettől, mert a vastag bundája és az izzadtságmirigyek hiánya miatt nehezen tud a felesleges hőtől megszabadulni. Ez adta az ötletet a kaposvári kutatóknak, hogy meg­vizsgálják, milyen pozitív hatása van annak, ha melegben a növendéknyulak bundáját lenyírják.

A 28 naposan elválasztott nyulak egyik felét 20 °C-os, másik felét 28 °C-os teremben helyezték el. A melegben levő nyulak egyik felét nem kezelték, a másik felén a szőrzetet 5, 7 és 9 hetes korban lenyírták.

Melegben – nyírás nélkül – közel 30%-kal csökkent a nyulak takarmányfogyasztása, de a nyírt nyulak több mint 10%-kal többet fogyasztottak, mint a nem nyírtak (2. ábra). Mivel a súlygyarapodás döntően attól függ, hogy az állatok mennyi takarmányt fogyasztanak, ezért nem váratlan, hogy a melegben a nyulak súlygyarapodása 17%-kal gyengült, a nyírás miatt pedig 9%-kal nőtt. Természetesen a nyírt nyulak testsúlya nőtt és a takarmányértékesítésük javult.

A kedvező eredmények ellenére a nyulak nyírása csak kisebb telepeken ajánlható, mert a nyírás időigényes munka. Ugyanakkor bizonyos esetekben akár életmentő is lehet.

Egy spanyol kolléga mesélte, hogy náluk a nyári forróságban az egyik telepen több száz anyanyúl elpusztult. Ha a bundájukat lenyírták volna, nincs ez a hatalmas kár.

Trópusi körülmények között, Trinidadban végeztek egy kísérletet, amelyben a telepítési sűrűség (7,9, 10,5, 13,2, 15,8 és 18,4 nyúl/m2) hatását vizsgálták növendéknyulakon. A súlygyarapodás kisebb telepítési sűrűség esetén azonos volt, csak 15,8 nyúl/m2-től csökkent. Ennek oka az is lehetett, hogy a ketrec mérete minden esetben azonos volt, a bennük levő nyulak száma 3 és 7 között változott, ami azt jelenti, hogy a telepítési sűrűség mellett a csoportok létszáma is különbözött, annak is hatása lehetett a termelésre. Ez különösen az elhullás esetén érvényesülhetett (ami szintén a két legnagyobb telepítési sűrűségű csoportban nőtt meg), mivel nem mindegy, hogy ha valamelyik nyúl megbetegszik a ketrecben, hány társával érintkezik és fertőzheti meg őket. Szerzők véleménye szerint trópusi körülmények között, ahol a nyulak nehezebben tudnak megszabadulni a felesleges hőtől, maximum 13 nyúl/m2 telepítési sűrűséget lehet ajánlani. Vagyis a normál hőmérsékleten ideális 16 nyúl/m2 telepítési sűrűség már túl soknak bizonyul trópusi körül­mények között.

A Magyar Tudományos Akadémia a 195. közgyűlésén rendes tagjává választotta Szendrő Zsolt Akadémiai Díjjal és Szent-­Györgyi Albert-díjjal kitüntetett tudóst, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem professor emeritusát, lapunk állandó szerzőjét.

Szűkebb szakterülete a kisállattenyésztés, azon belül a nyúltenyésztés (szelekció, tartás, viselkedés és állatjóllét, reprodukció, hústermelés, valamint húsminőség).

A nemzetközileg is elismert nyúltenyésztési kutató közreműködésével a Kaposvári Egyetem (ma MATE Kaposvári Campus) nyúltelepéből a világ egyik legjobb nyúltelepét hozták létre. A kongresszusokon való szereplések és publikációk által az egész világ számára ismertté vált a kaposvári kutatóbázis, aminek kutatócsoportja e területen a világ legaktívabb tevékenységét folytatta.

Szendrő Zsolt számára a kutatás és az oktatás egyaránt fontos volt, egyetemi hallgatók százait vezette be a nyúltenyésztés tudományába, emellett 14 olyan PhD-hallgatónak volt a témavezetője, akik megszerezték a tudományos fokozatot, közülük kettő később az MTA doktora lett.

Szendrő Zsolt ma is azon fáradozik, hogy minél többet megtudhassunk a nyúlról, a korszerű és hatékony nyúltenyésztési módszerekről.

Rendes akadémiai taggá választásához gratulálunk!

Bionyúl

A bionyúl-előállítás módját az egyes országok egyesületei általában eltérően határozzák meg. Az utóbbi években a franciák intenzív kutatómunkát végeznek ezen a területen is. Mivel a téma vezetője takarmányozási specialista, ezért elsősorban ilyen vo­nat­kozásban vizsgálják a bionyúltartást. A legelőn elhelyezett mozgatható ketrecekbe, amelyek 1 x 0,4 m alapterületűek, és fából készült, tetővel ellátott, zárt és 1 x 1,2 m alapterületű dróthálós ketrecrészből álltak, egy vagy három, 45 napos korban elválasztott nyulat helyeztek, és naponta arrébb húzták a ketreceket. A növényfauna legfontosabb összetevői a takarmánybaltacim (40%), a hélazab (25%) és az édeskömény (15%) volt. Naponta mérték az elfogyasztott zöld takarmány mennyiségét. A nyulak napi súlygyarapodása 15,5 és 8,4 g volt, attól függően, hogy a ketrecben egy vagy három nyulat neveltek. Véleményük szerint ahhoz, hogy az elválasztott nyulak 5-6 hét alatt elérjék a kívánatos 2,4 kg-os testsúlyt, nyúltápot is kell kapniuk.

Egy másik előadásban arról számoltak be, hogy a francia bionyúltelepeken átlagosan 30 anyanyulat tartanak, évente átlagosan 3,9 alkalommal fedeztetik őket és 2,6 fialást érnek el.

Az összesen született alomlétszám 7,8, az élve született 7,1, míg a választáskori 5,1. Szerintem nagyon magas árat kell ezért a nyúlért fizetni, hogy megérje ezt a tartási módot választani.

Svájci nyúltelepek

Svájc különleges szerepet tölt be a világ és Európa nyúltenyésztésében. Nem a termelésben, hanem a tartási módszerben egyediek. A svájci állatjólléti jogszabályok szerint 8 hetes korig a szopós és a választott nyulakat együtt kell tartani. Tilos a drótháló-padozatú ketrecek használata. A vizsgált két integrációban a szokásosnál nagyobb alapterületet biztosítanak a mélyalmos rendszerben a csoportosan tartott növendék- és anyanyulaknak. Ezek az „állatbarátnak” nevezett elhelyezési rendszerek lehetővé teszik a nyulak számára a fajspecifikus viselkedést. Ugyanakkor az állatjólléti szempontból magas szintű tartási feltételek ellenére sok nyúl pusztul el. A vizsgálat célja az volt, hogy felderítsék az állategészségügyi kockázatok okait a svájci nyúltelepeken, hogyan lehet az egészségi állapotot és a jóllétet javítani, az elhullást csökkenteni, különösen az antibiotikumos kezelések abbahagyása esetén. Összesen 52 nyúltelepet vizsgáltak. A legkisebb telepen 6 anyanyúl vagy 120 hízónyúl, a legnagyobb telepen 560 anya- vagy 10 000 hízónyúl termelt. A nyulakat fa ketrecekben vagy különböző fülkékben helyezték el.

Annak ellenére, hogy nyúltenyésztésben Svájc mintaként kíván szolgálni – különösen állatjólléti szempontból –, meglehetősen magas elhullási arányokat közöltek (5. táblázat).

Bár vannak jó eredményt elérő telepek, de a legrosszabb elhullási adatot produkáló telepen a 34,1%-os szopóskori, vagy a 41,6%-os hizlalás alatti mortalitás hihetetlenül magas.

A megvizsgált nyulakból a boncolás során leggyakrabban bél kokcidiózist, E. colit és Clostridiumot mutattak ki, amelyek higiéniai hiányosságokra hívják fel a figyelmet. Az eredményeken ugyanakkor nem lehet csodálkozni, mivel a nyulakat mélyalmon tartják, és így közvetlen kapcsolatba kerülnek a bélsárral keveredett alomanyaggal, sőt el is fogyaszthatják. A vizsgált telepek közül 17-ben nem használtak gyógyszert, 15-ben rendszeres volt az antibiotikumos kezelés, míg a maradék 20 farmon akkor kezelték a nyulakat, ha az szükséges volt. Azon telepek 87%-án, ahol antibiotikumot használtak, az anyanyulakat is csoportosan tartották. Ezek alapján joggal vetődhet fel a kérdés, hogy a csoportos és a mélyalmos tartás tényleg az állatjóllétet szolgálja? Véleményem szerint az állatok talán akkor szenvednek a legjobban, amikor megbetegszenek, és különösen akkor, ha ebben el is pusztulnak. Vitatható azt a rendszert állatbarátnak nevezni, amelyben sok nyúl betegszik meg és pusztul el. Szerzők megállapítják, annak ellenére, hogy a svájci állatjóléti jogszabályok alapvető irányelveiben már nagy a szigor, szükség van azok felülvizsgálatára.

Forrás: Kistermelők Lapja