0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Szeptemberben van a legtöbb hazánkban előforduló madárfaj az országban

A madárvonulás kialakulását a legutóbbi jégkorszakot követő időszakra teszik a szakemberek, amikor a felmelegedés következtében a jégtakaró visszahúzódásával lehetővé vált a fajok elterjedési területének északi és déli irányba való eltolódása.

A történelem során számos história és hipotézis látott napvilágot, hogy mi az oka a madarak váratlan eltűnésének, majd újbóli megjelenésének. Olyan magyarázatok születtek, hogy például a fecskék az iszapban vészelik át a hideget – a feltételezés a fecskék vonulása előtti gyülekező időszakából ered, amikor is több ezres csapatokba verődve a nádasokba húzódnak éjszakára. 

Először 1899-ben Hans Christian Mortensen dán tanár és ornitológus kezdte el a tudományos célú madárgyűrűzést seregélyeken. Ezt követően 1908-ban a németek után Magyarország csatlakozott harmadikként a kezdeményezéshez, Vönöczky Schenk Jakab közreműködésével. A vonuláskutatásnak mára fontos természetvédelmi vonatkozása van: hasznos információkat szolgáltat a vonulási útvonalakról, táplálkozó, pihenő- és telelőhelyekről, valamint a költési időzítésről.  

Két nagyobb kategóriát különböztetünk meg a vonulási távolságokban: rövidtávú (pl. vörösbegy, fekete rigó, barátposzáta, örvös galamb) és a hosszútávú vonulókra (pl. fehér gólya, fülemüle, gyurgyalag, kék vércse), amely fajok viselkedése genetikailag kódolt, emiatt nehezebben tudnak alkalmazkodni a változó időjárási körülményekhez.

Napjainkra elmondható, hogy a tavaszi vonulás kezdete egyre több faj esetében korábbra tolódott, míg ősszel a táplálékkínálat és az időjárás befolyásolja az indulást. Ennek remek példája a fehér gólyák idei korai vonulás előtti gyülekezése volt, ami a száraz nyár miatti táplálékhiány eredményeként alakult így.

A fehér gólyák mellett a tövisszúró gébicsek és a gyurgyalagok is már augusztusban elindultak telelőhelyük felé, míg mondjuk fecskeféléink, a kék vércsék, a fekete gólya valamivel később vág neki a vándorútnak.

Nem szabad megfeledkeznünk azonban az északon fészkelő, Magyarországra ősszel érkező madárfajokról sem; a sarkvidéken és a tajgán költő madarak is augusztusban indulnak a korán beköszöntő tél elől melegebb vidékekre. Ilyen például a havasi lile, a fakó rétihéja és a halászsas vagy a vadludak, akik rendszeres vendégeink a kora őszi időben. Összességében a legnagyobb „forgalom” szeptemberre tehető, ilyenkor még az országban tartózkodik a délre készülő költőfajaink többsége, ugyanakkor már szórványosan megjelennek a téli vendégségbe érkezők. Mindazonáltal a madárvilágot sem kerüli el az éghajlatváltozás, az eltolódott évszakok és a szélsőséges időjárás-változás felbolygatja mind a vonulás kezdetét, mind pedig a vonulási útvonalakat.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu