0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Hová vezet a vándorlás?

Idén, amikor beindult a tavasz, s nagy nehezen fejlődtek a méhcsaládok, az időjárás ismételten nem volt kegyes hozzánk. Felénk a repcék nagy részét még az ősszel ki kellett tárcsázni a száraz idő miatt. Ahol megmaradt a repce, ott komoly feszültségek keletkeztek a vándorhelyek miatt.

Gyakran hallunk olyan megoldásokat a vándorméhészek távoltartására, amelyek nem igazán sportszerűek. Az utóbbi és legrafináltabb az volt, hogy elhíresztelték a kiszemelt repceföld röpkörzetében: nyúlós költésrothadás gyanúja miatt vettek mintát egy méhészetből.

Több sem kellett a méhészek egy részének, felszedték a levert táblákat vagy a már pár napja lepakolt méhcsaládokat, s menekült, ki merre látott.

A riadalom és a félsz a vándorlás kezdetén valós, hiszen idén biztatónak ígérkezik végre az akác [az írást az akácvirágzás legelején kaptuk – a Szerk.], s ha valaki egy fent említett repcés területen marad és bevállalja annak veszélyét, hogy zárlat alá kerül, annak oda az éve és a megélhetése!

Gondoljunk bele, az elveszett haszon mellett még számos veszélyt vállal a méhész: megfertőződve az állományára tizedelés vagy komoly (50 százalékos) fertőzés esetén az egész állomány méhcsaládjainak kötelező kiirtása vár az új, 60 százalékos „kártalanítás” fejében. Farkast kiáltani veszélyes dolog, és ha belegondolunk, tavasszal nyúlós betegség megjelenése igencsak érdekes, hiszen ez a betegség a nyár végén, kora ősszel a kutatásos és rablásos időszakhoz kötött. Tudom, vannak áthúzódó zárlatok is, de az egy másik történet. Azon a területen, ahol tavasszal felüti a fejét a nyúlós, ott már az ősszel is gondok voltak.

A vándorméhészek ilyenfajta riogatása nem tisztességes, amennyiben nincs valós alapja!

Napraforgó virágzása idején mi is küzdünk Tószegen, helybéli méhészként, az idetelepülő vándorméhészek azon részével, akik a törvényi előírásokat és a méhészerkölcsöt figyelmen kívül hagyva, kényükre-kedvükre telepednek le. Úgy gondolom, hogy a vándorlásokat ellenőrző szerveknek (önkormányzat, hatósági állatorvos, közvetetten méhegészségügyi felelős) időszakonként, főleg ott, ahol jogszerűtlen magatartás merül fel, összehangolt ellenőrzést kellene tartaniuk, hogy mindenkit rákényszerítsenek a jogkövető magatartásra. Tudom, hogy ez komoly teher és munka az önkormányzatoknak, hatósági állatorvosoknak és termelési szezonban a méhegészségügyi felelősöknek, de el kellene kezdeni a rend betartását, mert – lásd a cikkem első felében írtakat – olyan megoldásokat találnak ki a méhészek, ami ellehetetleníti a vándorlást. Az írásom közben kaptam egy másik méhésztárstól a hírt, hogy a repcetábláról hat nap után szednie kellett a sátorfáját, mert a helybeli méhész hathatós közbenjárására a terület tulajdonosa felszólította a távozásra, „valami betegséget vihet oda” indokkal!

Méhcsaládjai egészségesek, vándorlásra alkalmasak voltak, s a kellemetlenségek elkerülése végett inkább hazapakolt.

Valós gond a vándorlás során, de főleg kezdetén, félve a betegségektől, a megfelelő, biztonságos vándorhely kiválasztása, és a helyzetet csak rontotta az állami kártalanítási összeg egyoldalú csökkentése. Már látható, érzékelhető gondokat szült egy kívülről, az asztal mellől jövő, át nem gondolt, a szakmai szervezeteket meg nem hallgató, ágazatunkat érő fiskális jogszabályváltozás. Ez más veszélyeket is rejt, s belegondolni is rossz a következményekbe. Tudom, kicsit mesterkélt párhuzamot vonni, és okoskodásként hathat a következtetések levonása. A méhészek a nyúlós megjelenésekor nem jelentik az esetet, megpróbálnak házon belül tüzet oltani, amivel, ha nem sikerül, állóméhészetek esetén az egész falut, vándorméhészetként a vándorlási helyeket is végigfertőzhetik. Az ilyen eltitkolt betegségű méhészetek időzített bombaként országos szinten komoly veszélyeket rejtenek. Méhegészségügyi felelősként rá sem merek gondolni, hogy ez mekkora terhet róhat a méhegészségügyi hálózatra.

A megnövekedett esetek miatt pánikszerűen fogják elhagyni ezt a tisztséget a munkatársak. Így is nehéz egészségügyi felelősöket találni, mert akik benne dolgoznak, azok túl vannak terhelve.

Büszkék vagyunk arra, hogy az Európai Unióban nálunk milyen komolyan veszik a méhegészségügyet és az egészségügyi hálózatunkat, amely a térségben egyedülálló – de azoknak, akik erre felügyelnek, most akkor hogyan tovább…?

Buczkó Endre,

Tószeg

Forrás: Méhészet